Athenaeum, 1838/1. félév
1838-04-22 / 32. szám
érdeke van a’ maiiesisben. Ha végre a’ tanuló sem dolog, sem mellékérdek által nem vonatvan valamelly tanítási tárgyhoz, tanítójának vagy többi iskolatársainak eleven részvétele által ragadtatik egy tárgyhoz, annak csupán közelt, sympatheticai érdeket tulajdonítunk. A’ dologérdek, melly az éldető munkásság’ értelméből ered, midőn valamelly tárgygyal való foglalatossághoz egy vagy több lelkitehetségeink járulnak, ismét különféle, a’ mint az által vagy az ész, vagy indulat, vagy képzelődés gerjesztetik. Az első esetben értelmi érdeknek mondhatni, a’ másodikban erkölcsi érdeknek; a’ harmadik esetben pedig, melly a’ képzelődő erő’ foglalatosságából származik, képzeleti vagy phantasiai érdek nevezetet választhatni. Az iskolákban a’ közönséges tanulási tárgyak közt ,a’ marhesis különösen értelmi, a’ história erkölcsi, a’ poesis képzeleti érdeket nyújtanak. Az értelmi érdek a’ gyermektől sincs olly távol, mint első pillanatra hihetni. Kétségkívül nem várhatni, hogy a’ gyermek vagy gyöngédebb korú ifjú, hajlandó legyen naphosszat olly tárgygyal foglalatoskodni, melly egészen kizárólag értelmi érdeket követel, mellyben, mint p. o. egy mathematicai problémában, sem erkölcsi, sem képzett érdek nincs. A’ természet űzi a’ gyermeket az értelmi tehetség’ minden huzamos munkássága ellen. Sok tanító, ha a’ gyermekben nem találja az értelmi tárgyak iránti érdeket olly erősnek, mint kívánná, más mellékérdekeket, mint becsületszeretést, vetélkedést, nyereséget, sőt néha félelmet és kényszerítést hoz segédeszközökül. Néha ugyan ezzel is czélt érni, ha a’ tanulókat a’ kérdéses tárgyakkal csak megösmerkedtetni szándékozik. De ha azáltal tanítványa’ szellemi kifejlődését előmozdította-e, más kérdés, mellyre alig felelhetni igennel. Minden esetre tanácsos lenne azon eszközök’ alkalmazásánál megvizsgálni, valljon a’ tanítványok’ csekély részvétele nem annak jele-e, hogy a’ tárgy nincs illő, de talán nehezítő rendszerben, vagy a’ tanítványok’ figyelmét egészen a’ zsibbadásig csigázza, vagy általában meg nem felel a’tanulók’ korának és megfogási erejének, így legalább nem könnyen kerülnénk ki a’ természetnek egy igen fontos óva intését. Ha az értelmi érdek az oktatásban olly fontos szerepet játszik, úgy a’ dologérdek’ második alneme, az erkölcsi érdek, a’ nevelésben szinte legfőbb tekintetű. Erkölcsi érdeket gerjeszt azon tárgy, melly örömet, szomorúságot, tiszteletet, szeretetet, utálatot, vallásosságot, egy szóval, érzéseket gerjeszt. Ha a’ közönséges iskolai tárgyakat, melyekben az ifjúság magát gyakorolja és képzi, az érdek’ e’ nemére tekintve vizsgáljuk, látszik, hogy azok közt a’ mathesis legkevésbbé és tulajdonképen csak annyiban érinti a’ szívet, a’ mennyiben belátásunk’ gyarapulásával, a’ foganatos szellemi munkásság’ észrevételével, kedves érzések vannak összekötve — de ezen érzések az értelmi érdek’ magvát képzik. Az erkölcsi elemek, mellyek a’ többi tárgyakban, különösen a’ történetben és a’régiek’ és újabbak’ költeményeikben feküsznek, fájdalom, nem használtatnak mindig elegendőképen. Miért nem ápoltatik az erkölcsi érdek illőképen a’ tanítványokban, tudni fogják azok, kiknek alkalmuk volt tapasztalni, mint szorítják a’ szülők dicséreteiket ’s ócsárlásaikat csupán az értelmi kifejlődésre, mi által az egyoldalúság a’ nevelőkben és tanítókban csak elűmozdíttatik. A’ dologérdek’ harmadik alneme, a’ képzett érdek, a’ gyermekkorban különösen ébredt. Minden, mi a’ gyermek’ képzelődésének bő és energiai foglalatosságot ad, kedves előtte. Nem egy intése-é ez is a’ természetnek ? — Számos jeles pädagogok : Campe , Villaume, Funk stb. minden regéket száműzni kívánnak a’ gyermekkorból. Herder azonban azt mondja: „Wir Menschen sind nun einmal so organisirt, dass wir die Dichtung nicht entbehren können. Unsere Arernunft bildet sich nur durch Fictionen , wir können nie ganz ohne Dichtung seyn. Im Dichten der Seele, unterstützt vom Verstände, geordnet von der Vernunft, besteht das Glück unseres Daseyns. Ein Kind fühlt sich nie glücklicher, als wenn es imaginirt und sich sogar in fremde Personen und Situationen dichtet.“ — A' tárgyra nézve azonban, melylyel a’ gyermek foglalatoskodjék, felette nagy figyelem kívántatik. Soha se felejtsük, a’ képzelet’ ébresztése csak eszköz a’ főczélra, a’ szív’művelésére és tanulásra; minél érdekesebbek, igazabbak, korhoz illőbbek és erkölcsiebbek a’ regék , annál jobbak. Ártalmas, veszedelmes, tisztátalan képeket ’s mindent, mi physicai és morális értelemben carricatura, ki