Athenaeum, 1838/1. félév

1838-04-22 / 32. szám

érdeke van a’ maiiesisb­en. Ha végre a’ tanuló sem dolog, sem mellékérdek által nem vonat­van valam­elly tanítási tárgyhoz, tanítójának vagy többi iskolatársainak eleven részvétele által ragadtatik egy tárgyhoz, annak csupán közelt, sympatheticai érdeket tulajdonítunk. A’ dologérdek, melly az éldető munkás­ság’ értelméből ered, midőn valamelly tárgy­­gyal való foglalatossághoz egy vagy több lel­kitehetségeink járulnak, ismét különféle, a’ mint az által vagy az ész, vagy indulat, vagy képzelődés gerjesztetik. Az első esetben é­r­­telmi érdeknek mondhatni, a’ másodikban erkölcsi érdeknek; a’ harmadik esetben pe­dig, melly a’ képzelődő erő’ foglalatosságából származik, képzeleti vagy phantasiai érdek nevezetet választhatni. Az iskolákban a’ kö­zönséges tanulási tárgyak közt ,a’ marhesis különösen értelmi, a’ história erkölcsi, a’ poe­­sis képzeleti érdeket nyújtanak. Az értelmi érdek a’ gyermektől sincs olly távol, mint első pillanatra hihetni. Kétségkí­vül nem várhatni, hogy a’ gyermek vagy gyöngédebb korú ifjú, hajlandó legyen nap­hosszat olly tárgygyal foglalatoskodni, melly egészen kizárólag értelmi érdeket követel, mellyben, mint p. o. egy mathematicai problé­mában, sem erkölcsi, sem képzett érdek nincs. A’ természet űzi a’ gyermeket az értelmi te­hetség’ minden huzamos­ munkássága ellen. Sok tanító, ha a’ gyermekben nem találja az értelmi tárgyak iránti érdeket olly erősnek, mint kívánná, más mellékérdekeket, mint becsü­letszeretést, vetélkedést, nyereséget, sőt néha félelmet és kényszerítést h­oz se­gédeszközökül. Néha ugyan ezzel is czélt érni, ha a’ tanulókat a’ kérdéses tárgyak­kal csak megösmerkedtetni szándékozik. De ha azáltal tanítványa’ szellemi kifejlődé­sét előmozdította-e, más kérdés, mellyre a­­lig felelhetni igennel. Minden esetre tanácsos lenne azon eszközök’ alkalmazásánál megvizs­gálni, valljon a’ tanítványok’ csekély részvé­tele nem annak jele-e, hogy a’ tárgy nincs illő, de talán nehezítő rendszerben, vagy a’ tanítványok’ figyelmét egészen a’ zsibbadásig csigázza, vagy általában meg nem felel a’ta­nulók’ korának és megfogási erejének, így legalább nem könnyen kerülnénk ki a’ termé­szetnek egy igen fontos óva intését. Ha az értelmi érdek az oktatásban olly fontos szerepet játszik, úgy a’ dologérdek’ második alneme, az erkölcsi érdek, a’ neve­lésben szinte legfőbb tekintetű. Erkölcsi ér­deket gerjeszt azon tárgy, melly örömet,­ szo­morúságot, tiszteletet, szeretetet, utálatot, vallásosságot, egy szóval, érzéseket gerjeszt. Ha a’ közönséges iskolai tárgyakat, melyek­ben az ifjúság magát gyakorolja és képzi, az érdek’ e’ nemére tekintve vizsgáljuk, látszik, hogy azok közt a’ math­esis legkevésbbé és tulajdonképen csak annyiban érinti a’ szívet, a’ mennyiben belátásunk’ gyarapulásával, a’ foganatos szellemi munkásság’ észrevételével, kedves érzések vannak összekötve — de ezen érzések az értelmi érdek’ magvát képzik. Az erkölcsi elemek, mellyek a’ többi tárgyakban, különösen a’ történetben és a’régiek’ és újab­bak’ költeményeikben fekü­sznek, fájdalom, nem használtatnak mindig elegendőképen. Miért nem ápolta­tik az erkölcsi érdek illőké­­pen a’ tanítványokban, tudni fogják azok, kiknek alkalmuk volt tapasztalni, mint szorít­ják a’ szülők dicséreteiket ’s ócsárlásaikat csupán az értelmi kifejlődésre, mi által az egyoldalúság a’ nevelőkben és tanítókban csak elűmozdíttatik. A’ dologérdek’ harmadik alneme, a’ kép­zett érdek, a’ gyermekkorban különösen éb­redt. Minden, mi a’ gyermek’ képzelődésének bő és energiai foglalatosságot ad, kedves előtte. Nem­ egy intése-é ez is a’ természet­nek ? — Számos jeles pädagogok : C­a­m­p­e , Villaum­e, Funk stb. minden regéket szám­űzni kívánnak a’ gyermekkorból. Herder azonban azt mondja: „Wir Menschen sind nun einmal so organisirt, dass wir die Dich­­tung nicht entbehren können. Unsere Arernunft bildet sich nur durch Fictionen , wir können nie ganz ohne Dichtung seyn. Im Dichten der Seele, unterstützt vom Verstände, geordnet von der Vernunft, besteht das Glück unseres Daseyns. Ein Kind fühlt sich nie glücklicher, als wenn es imaginirt und sich sogar in frem­de Personen und Situationen dichtet.“ — A' tárgyra nézve azonban, melylyel a’ gyermek foglalatoskodjék, felette nagy figyelem kí­vántatik. Soha se felejtsük, a’ képzelet’ éb­resztése csak eszköz a’ főczélra, a’ szív’műve­lésére és tanulásra; minél érdekesebbek, iga­zabbak, korhoz illőbbek és erkölcsieb­­bek a’ regék , annál jobbak. Ártalmas, vesze­delmes, tisztátalan képeket ’s mindent, mi physicai és morális értelemben carricatura, ki

Next