Athenaeum, 1838/2. félév
1838-11-25 / 44. szám
av saara^ 03550. TUDOMÁNYOK’ÉS SZÉPMÜVESZETEK* TÁRA« Kiadó szerkesztők: SCHEDEFI, VÖRÖSMARTY. szerkesztő társ. RAJZA. ■ii i második. év. mii i Ká^ldik félév. Pest, november’ 35. 1838. 44. szám. 1'artalom : Nádasdji Tamás, a' nádor (Horváth Mihály'). — Az elsüszülott, folytatás (Darády). — Magyar játékszíni krónika (V. és 25.). — Egyveleg. ládasdts Tamás, a’ nádor. *) Miként az árnyék a’ testet követi, úgy szokta üldözni az irigység és rágalom mind a’ valódi nagyságot, mind a’ magas helyzetet ’s méltóságot is; kiváltkép pedig ollyatén egyénekben, kiket középszerű vagy épen alacsony sorsból emelt föl a’ szerencse és szenélyes tulajdonok. Ezen közül sorsot Nádasdy Tamás sem kerülhette el. Azért találunk számtalan dicséretek ’s magasztalások között, melyekkel őt a’ részint egykorú , részint kevéssel fiatalabb történetírók elhalmozzák, némelylyektöl olly vétkeket ’s alacsony charactervonásokat tulajdoníttatni neki (különböző helyeken ugyanattól is, ki őt másutt égig magasztalta), mellyek amazokkal homlok egyenest ellenkeznek. Hősünknek minden magyartól tisztelendő emlékezete ’s maga a’ meghomályosíttatni szándéklott erény és elferdített, megsértett históriai igazság is követeli tehát, hogy őt azon vádak alól kimentsük, ’s részint az előítélet vagy önzés szülte rágalmakat megsemmisítsük. Előlegesen legyen mondva, hogy, habár nem volt is talán ment minden gyarlóságaitól a’ gyönge emberi szívnek, ’s ha mint embert nem akarjuk is egyenesen az erény’ eszményéül ( ideale ) fölállítani; de azon vastag political ’s leginkább erkölcsi vétkeket sem akarjuk rajta tapadni hagyni, mellyekről vádoltatik ’s mellyek azon embernek, kiről ollyanok megvalósulnak, még a’ becsületes, annál kevésbbé a’ nagy és tiszteletes ember’ szép nevét sem hagyják bitorolni. . Már a’ magas méltóság is mellyben Tamás állott ’s viselet-módja , mint országférfinak, adott okot különbözőleg ’s nem mindig kedvezőleg ítélni, legalább egyes téteményeiről, hanem egész characteréről is. A’ nagyok ’s ezekkel együtt a’ történetírók is, miként egyik vagy másik párthoz tartoztak, mellyekre az ország szakadva volt, úgy kedvezőleg vagy kárhoztatólag ítélték meg a’ saját pártok, vagy az ellenfelekezet’ emberét Továbbá, ő részint körülményektől kényszeríttetvén, részint hazafiai elvből kétszer változtatá a’ pártot, mellynek erejét szentelte; mi az ellenfelekezet’ embereit, kiváltkép azokat. *) Mutatványul annak nem sokára megjelenendő életrajzából. 44