Athenaeum, 1839/1. félév
1839-05-16 / 39. szám
innen az eneyclopaediák’ tengerözöne, melly tudatunk’ világát mindenfeléből környezi. — Kedvezőbben ez semmire sem hatható, mint a’ philosophiára, mellynek különben is feladata, formalis egység mellett, tartalmas egységre törekedni. Mindenki képzelheti tehát, milly rész környezé meg a’ tudatot, különösen a’ philosophiait, midőn Kant a’ tudat’ anyagát, a’ dolgokat, szörnyű agyműködések által tünetekké varázslá. — Fichte’ és Schelling’ feltűntek deríté fel a’ tudat’ örök éjre csorduló napját, amaz az arányos (subjectív), ez pedig a’ tárgylagos tudati világnak saját jogába lett iktatásával; úgy hogy Hegelnek e’ részben csak annyi maradt hátra, hogy a’ már kimerített véges tudatot a’ végetleni fogalom által kapcsolatba hozza; — így, az életmüvetlen világot bezáró galvani lánczkör’ (galvanische Kette) modorában, az életműves világot az egyetemes tudat’ köre által (Encyclopaedie der philosophischen Wissenschaften) , bezárja. Hogy’ történt ez ? Nem máskép, mint más nagy felfedezések, mellyek korunk’ szellemvilágát, annyira böviték. — Newton’ egy alma’ esésében látja leesni a’ homályt, melly az égi testek’ forgását századokig fedé. — Galvaninak, az életművetlen világgali bajlódtában, hirtelen életműves világ jelenik meg. Cuvier, ’s más természet-búvárok, a’ kihalt állatok’ csontvázaiból egy elhunyt világot derítenek napfényre. Közvetlenül esik ez meg, mit az új tan’ értelmében kifejtenem nem lesz érdektelen. — Természetesen okoskodva (mert Hegelnél minden egyszerű ’s nagyon természetes) közvetlen az, mihez a’ közvetettről menetben semmi köz sincs, többé semmi által sem eszközöltetik, mert a’ közvetetthez tapad el annyira, hogy vele ugyanazon, fogalmában szükségkép adódik, tőle válhatlan, annak kiigazító része , és igy önállományos. — Úgy látszik , mintha a’ tudat, közvetlenségébe mentekor, az okozati lánczszemet, mellyen emelkedik, hirtelen elszakítaná, és a’ rajta álló hidat, mellyen átmente történik, maga után azonnal felvonná. Azért hullanak már az almával együtt az égi testek , mert ugyan azon nehézségi erőtől nyomvák. Azért tapad az őskor’ csontvázihoz egy elhúnyt világ, mert a’ jelen töredékeiket ki nem egészíti — azért vonatik fel a’ galvani lánczczal az életmüvetlen világról az életmüvesre való menet, mivel semmi nyom sem látszik, mellyen a’ menet történik — szóval, ez mind közvetlenül esik meg. — Eleitől fogva éreztetett a’ tapasztalat’ hiánya , kerestetett más ismereti kútfő. — Az iskolások (scholasticusok) az analytica-tételek, Kant az előleges fogalmak, Fichte és Schelling az értelmi szemlélet (Intelieetuelle Anschauung) alatt, alkalmasint azt keresték, mit Hegel a’ közvetlen tudattal talált fel. Itt azonban a’ fő dolog nem a’ névcserében, hanem azon szükségességben áll, mellyben a’ közvetett’ fogalmához olly várhatlanúl ragad, mint a’ hideghez a’ melegség’, a’ hegyhez a’ völgy’fogalma. — E’ fontos erősségre, melylyen az új tan’ egész alkotmánya nyugszik Kantnak, a’ lelkek’ országára nem alkalmazható okozati törvénye (lex causalitatis) adott alkalmat, melly minthogy van, kell lenni ünállományos törvénynek is (lex substantialitatis) , melly ott kezdődik, hol amaz végződik, t.i. a’ lelkek’ országánál, következőleg ez csak a’ közvetlen tudat’ tárgya. Minthogy már a’ közvetlen tudatok, mint látók, közvetésöket nem zárják ki, sőt inkább török, mint előzményektől vont következmények ; — minthogy továbbá mind saját, mind más dolgok, kiegészítő ’s elégítő okául szolgálnak, következik, hogy közvetlen tudat tulajdonkép csak egyetlen egy lehet, t. i. az istenség, és ez is a’ nevelés és kifejtés által közvetve. A’ közvetlen tudatra való emelkedés tehát a’ hegeli első és fő érdemű második az, hogy eldödinek a’ tudat és lét körűlti kicsapongásukat igaz útra igazítván, ez által a' tudat’ és lét’ egységét ’s ugyanazonságát kétségkivülivé tévé*). Hogy e’ részbeni ér *) Úgy látszik, hogy igen el van már ismerve, hogy a’ tudatnak lételének is kell lennie, midhin honunkban költ, nem is az új tan szellemétől sugallott értekezésben, ezeket olvashatjuk: „Hogy adat vagy tárgy nélkül nem lehet képzelet, eldönthetlen igazság, mert az ismeretre való utat a’ tárgyakról való képzelet töri fel, ha nincs tárgy, képzelet sincs. — Akár különös, akár közönséges ismereteinkkel átellenben bizonyos tárgyaknak kell állani, mellyek azoknak megfeleljenek, sőt még az álom’ játékaira, ábrándozásokra is ismeretes tárgyak szolgálnak alapúl , ’s bár mi tarkabarkák legyenek is azok de a’