Athenaeum, 1841/1. félév
1841-05-04 / 53. szám
hogy a’ nemesség hathatós reorganisatio nélkül feloszlásához közelget. „Hagyjátok meg költészetét a’kiszolgált nemességnek, kiált fel, az egyetlent, mi neki megmarad“. A’ nemesség ezen költészetét P. saját élete ’s tetteiben keresi fentartani ’s képviselni, és épen ezért utósó nemesnek neveztük. P. némileg egyesíti az angol nemes’fashionable és comfortable gentlemanismusát, ’s a’ franczia’ szellemdús, kellemes és előző szeretetreméltóságát, a’ német’ kalandos gyakorlati és egyszersmind költői jellemét. Nem tartóztathatjuk magunkat, et írói tekintetben is a' szó’ nemesi értelmében kalandornak nevezni. Innen származnak gyengéi is. A’ kalandos kedély bármibe kerüljön is , figyelmet gerjeszteni ’,s beszéltetni akar magáról. Ezen igyekezet Pucklerben uralkodó, bár lovagi és eredeti bélyeget visel is magán. Azt akarja ő, hogy minden, mit cselekszik, nézésnek tétessék ki, ’s öt eredetinek bélyegezze; harczmezei viadala a’ franczia ezredessel, nyolcz párbaja, köztök a’ hires utósó a’ sziléziai nemessel a’ belga határszélen, nejével testileg felbomlott szellemileg szoros összeköttetése, viszonyai nagy férfiak és asszonyokkal, a’ mulatságok , mikben velök részesült, a’ megvendéglés, mit török tapasztala, arab lovai, miket a’ bécsi nyargalóban jártat, görög inasávak dolgai, abyssiniai rabneje — mind ez becsületesen használtatik , hogy az újságok megtemessenek. Míg hzó nem volt, a’ különczködések’ minden nemével a’ figyelmet mindenütt magára igyekezett vonni; a’ lovak holtra, a’ kisebb városok’ fazékvásárjain felhalmozott edények összenyargaltattak stb.; a’tarbesi vendégpalotában (hotelben) hat hétig bezárkózik; reggeli hét órakor alulni megy, délutáni két órakor föl kél és szakadatlanul ír. Erről senki sem beszélne, ha P. irataiban nem beszélné. Mindez, helyesen, figyelmet gerjesztett. A’ német herczegnek, ki olly könnyeden ’s olly szívesen ír, ki előkelő ’s előkelőleg ritkán cselekszik, a’ magas aristocratiát ’s hozzá hasonlóit gúnyolja, és annak rész hirt szerez, viszonyában a’ keleti állapotokhoz, Jussuf Ibrahim- Mehemedhez , az európai civilisáltakat „kiaszott, tízszer kisajtolt, utósó fokig kiszívott fajnak“ nevezi: ollyan német herczegnek , ki dicsőségét szabad, kötetlen szerzősködésben keresi, kellett figyelmet gerjeszteni, ’s azt érdemtelenül nem gerjesztett. — Annyi sok vakmerő mint alaptalan nézetek mellett — miknek leginkább tulajdonítható, hogy Pucklernek az Allgemeine Zeitungban Dr. Rüppellel ’s több magyarországi levelezővel lándzsát kelle törni, mellyet részéről fél szeszélyes, fél lovagi ékes üledékkel tört. — Pückler’ utleirásiban sok érdekes foglaltatik, ’s a’ beszétt anekdoták élénk előadás és kellemes styl által — melly mindazáltal felületes, tisztátlan kényelmes és idegen szókkal túlzásig kiczifrázott , kellemes és üditő olvasmányt képeznek. Javokra szolgált, hogy épen azon időbe estek, midőn az értesítő ’s memoirnemü irodalom Németországban a’ szorosan vett tudományit és teremtő költőit háttérbe fenyegette szorítani. Ebből ’s különféle külső és belső okokból, nevezetesen a’ herczeg’ finom előkelő modorából, mellyel a’ polgárisághoz leereszkedik, imitt amott democratát játszik ’s mind a’ mellett az aristocratiát akarja, magyarázható, hogy az újabb criticai iskola’ követői a’herczeg paizs-és fegyverviselői valának, ’s közöttük névszerint Mundt, ki Pücklerről („Deutsches Taschenbuch“ 1838. folyamat) hosszabb értekezést adott, mellybe sok jelest, de sok meg nem állhatót tett le, mi Pückler’ eredetisége iránti túlzott tiszteletből származott. Minél inkább békét hagyott magának P. a’ „Briefe eines Verstorbenen“ czimű művétől fogva, az újdonság ingere eltűnt, ’s az irodalom ismét nagyobb mélységet keresett vagy legalább szükségét érezé, annál inkább bukni kezdtek P. útleírásai a’ közönség’ tetszésében, mellyet mint magának hanyag aristocratiai nyíltsággal kifejezni tetszik, úgy megszokott, mint a’ tabákolást. De Pückler mégis arra termett ember, hogy az irániai érdeket soha sem engedje elalunni, ’s azt valamelly váratlan evolutio által, mint herczeg, ember, tourista és iró bizonyos időre ismét fölelevenítse“. Eddig a’ német kútfő. Nekem Pückler’ magas személyét kétszer vala szerencsém látni. Egyszer utóbbi országgyűlésünk’ törvényszentelő napja előtt a’ pozsoni ligetben , hol grófi hölgyek’ koszorújában mutatva meg megjelenő tisztelt hazánkfiait Odescalchi herczeget, Károlyi György, Pálffy József, Battyány Lajos stb grófokat, hideg mosolylyal, feszes bókkal látszott fogadni; másszor törvényszentelés’ napján a’ főrendi teremben , hol herczegi díszruhájában vagy 15 renddel felczifrázottan jelent meg. Szent ünnepélyünknek díszruha nélkül is tanúja lehetett róla, meglehet, azt hitte, hogy az ünnepély díszruhája nél-