Athenaeum, 1841/1. félév

1841-06-10 / 69. szám

Tartalom . Költőink és a'várnai csata ( Szatócs ). — Litera­tura. Moses’ öt könyve. Ford. Bloch Móricz. Vége (Lu­gosay József). — Egy zenebarát’ k Elszenvedései* Eredeti novella ( Caal). — Tár ez a­ Kliegl’ gépei’ ügyé­ben ( Bajza). — Literatúrai mozgalmak (F.). Költőink és «' rác mii csatit.­ ­. Literaturánk’ mezeje lassanként kertté ala­kúl , mellyben gondos kertészek’ ápolása után, gyümölcsfák mellett napról napra szebb virágok is rejlenek. De sokan vannak ám, kik hivatva vagy hívatlanul kertészkednek, ’s virágaink kö­zött gyom is terjed. — Különösen az újabb nem­zedék az, melly az iratomnak úgy neki rohan mint kevéssel azelőtt a’ játéknak , ’s a’ mint fel­lehetni a’ költészet’ pályáján. Általában megje­gyezhető , hogy a’ költői mámorból még nem józanodtunk ki; mert még a’ férfiak’ nagy része is inkább színművet olvas és regényt, ’s a’ „Bu­dapesti szemlét“ minden jelessége daczára mel­lőzi; az Athenaeumban pedig versecske és no­vella után lát, a’ tudományos értekezések’ és bírálatok’ czímével megelégedvén. Evvel nem akarom állítani, hogy kizárólag tudományos dol­gokat olvassunk, mert az ember nem tiszta érte­lem, van szíve és érzelme is, melly a’ költészet felé vonz, ’s legyen tovább is olvasmányunk’ fűszere, prósai életünk­ virága a’ költészet. Mert lélekemelő az ihletett költő­ dala, ’s a’ tragoe­­diának sorssal és emberi bűnnel küzdő hőse, ha elbukik is, érzelmeket ébreszt a’ romlatlan ke­belben , mellyek a’ föld’ parányiságain felülemel­nek. De volt már egyszer alkalmam mondani, hogy kontár kezekkel e’ szent ügyhöz senki ne járuljon! pedig nem azt teszik ifjú költőink,ha­nem mihelyt képesek három rímet összeférczelni föllépnek a’ közönség előtt ’s folyóiratunkban tág , mezőt találnak. — így gondosan szedegeti a’köl­tészet’ primitióit a’ Honmű­vész, mellyben évek óta nem jelent meg a’ középszerűségen felül­emelkedett költői ömlengéske ; ’s olly jelleműek a’ Regélő’novellái (prosai költészete) is, ’s hogy még halálra nem regélte magát, hihetőleg di­vatképeinek köszöni, mellyek hazánk’szépeinél, bizonyosan a’ legolvasottabb lap. — Mások ko­szorúkba fűzik költészetök zsengéit, vagy azokat más úton köztik; mások magyar tár­saságaik’ örömünnepeit szeretik nyomtatásban is halhatatlanitani; mit szinte nem javallhatok, mert kár az ifjúságot arra szoktatni, hogy ma­gát az írásban gyakorolja csak azért, hogy a’ nagy olvasó közönség előtt hiúságának vak sze­mű pávafarkát ragyogtassa.— Legyen czélja a’ gyakorlás és nem egyéb ; a’ lángész majd annak idején fel fog lépni, ’s napfényre kitörni mint sötét lakjából a’ színes pillangó. De külön munkákban föllépő szépliteraturai íróink is gyakran , minden készültség nélkül, sem a’ tárgyat sem formáját hatalmokban nem bírva állnak elő, úgy hogy szükséges mások­nak ollykor ollykor a’ gyatulálás’ háládatlan

Next