Athenaeum, 1841/2. félév
1841-07-22 / 10. szám
Második félév. Pest , Julius SS. 1841. 10. szám. Tartalom : A’ nemes (Kemenesy Márton). — Budalok. ( Adorján J. — Corday) gyermeke. Folytatás ( Barthos János). — Tár ez a: Magyar játékszíni krónika ( V. és 99.). — Revocatio procuratoris ( Labancz Lipót). — Literatúrai mozgalmak ( 5. F.). — Egyveleg ( Golrády). A' nemes. A’ természet kevesebb aranyat termeszt vasnál, így van az erkölcsi világban is: jó ’s nemeslelkü emberek soha sem teszik a’többséget. Ki a’ nélkül akar nemesnek tartatni, hogy jó legyen , ellenmond a’ szóban fekvő fogalomnak. A’ különféle emberosztályok’ elkülönzésének mindig az szolgált alapúl, hogy annak, ki a’ polgári társaságban többnek akart másoknál tartatni, azon társaságra nézve aránylag többet is kelle tennie. Hol a’ tiszteletet nem tett, a’ méltóságot nem erény adja, ott az oklevél és törzsökfa silány pótlék. Az unokákban hiányzó ősi érdemek semmi kitüntetésre nem jogosítnak. Érdemet névvel örökölni lehetetlen. Föszármazásnak nincs egyéb becse annál, mi a’ benső életből még valóban rajta függ. Örök nemesség kölcsön, mellyet a’haza az ivadéknak ősei szavára adott, miglen képes leend tartozásának eleget tenni. Azon unokára nézve becstelenítök őse’ érdemei, kinek nincs bátorsága azokat utánozni. A’ fa gyümölcséről, nem virágáról ítélendő. Csak balga kérkedhetik idegen érdemekkel; csak ő vonhatja a’ rendeket elkülönzö vakesetből azon hitet, hogy ereiben nemesebb vér kering. Közhasznúság az egyetlen czím, melly az ész előtt a’ polgárok’ állását kijelöli. A’legközrendűbb polgár, ki szakában fontos, közhasznú haladásokat ’s fölfedezéseket teszen, ’s tehetségeit honszolgálatra örömmel fordítja, alaposabban igényli a’ köztiszteletet, mint azon nemes , ki még egyedül csak a’ múltban él, ki ősei’ gazdag hagyományából tobzódik, ’s becstelenitö kérelemmel nézi, mint fárad a’ nép műszorgalommal, henyesége’ ’s háza’ fénye föntartásáért. Eredetileg minden nemesség érdemen ’s erényen alapúl; keletkeztekor érdemlett kitüntetés volt. Használhatlanság tehát, munkátlanság és vétek megsemmisítik ezen kitüntetést. Mi előítélet’ gyümölcsénél nem egyéb, annak legfelebb is az esztelenség előtt lehet becse. Hajdan a’ nép’ legvitézebbei ’s legbölcsebbei ennek legnemesbbeiként nézettek. Annak, kit magok között mindenek’ főnökévé választottak, közösen szolgáltak,’s önkényét saját jogaikkal korlátozták. Ezek után mások jöttek, kik nagy elmetehetség által tünteték ki magokat, ’s kik lélek- vagy fegyvererővel múlták felül a’ sokaságot. Ezek a’ fejedelmek’ hadfőnökeivé ’s tanácsosivá , az elfoglalt tartományok’ kormányzóivá , a’ meghódított nép’ biráivá ’s elöljáróivá lettek. Ezekké lettek pedig, megnemesítve önérdem ’s a’ természet’ keze által. Fiaik az atyák’ gazdagsága, neve ’s gyakran önerényeik miatt soká tiszteletben maradtak, míg a’ századok’ 10