Athenaeum, 1842/2. félév
1842-12-04 / 67. szám
ATHENAEUM. A hatodik tv. Második félév. Pest, vasárnap, december 24. 1842. 67. szám. Az Athenaeonból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ára helyben kihordással félévre 3 ft, postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában Neumayerház 222. szám) az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. irodalom. Bankismeret. Irá Brassai Samu. Kolosvártt, özvegy Barráné és Stein tulajdona. 1842. 81. ,10 és 359 lap. (Folytatás.) Szükségesnek tartani, a’ mondottakon felül még néhány apróbb tévedéseket is kimutatni. 34. lapon: ,, A’ váltólevél’ kibocsátója veszt-e discontoztatással ?“— E’ szavakból úgy látszik, szerző teljességgel nem ismeri a’ váltók’ természetét. Általában szólva is, száz eset közt alig van egy két eset (t. i. midőn kibocsátó egy a’ váltóhitelezővel), mellyben a’ kibocsátó discontoztat; különösen pedig a’ szerző’ példájában a’ kibocsátó épen maga a’ fizető vagy váltóadós (,Farkas Imre egy kötelezvényt ad ki) ’s hogy váltóadós számitoltasson le váltót (azaz adós adja el a’ kötelezvényt, melly kezei közt nincs is) képtelenség. 41. lapon: ,,A’ pengő pénzt pedig meghagyja (a’ jegybank) az ottan ottan hozzá érkező kötelezvényei’ beváltására, mellyeket azonban más órában ismét kiadhat.“ — Nem adhatja biz’ azokat, hanem csak egyedül akkor, midőn a’ pengő pénznek a’ jegyekhezi aránya megengedi. Szerző ugyan az arány’ megállapithatóságát is tagadja, de itt sincs igaza; mert p. o. egy millió érezpénzhez képest a’ meghatározott arány mellett kiadatik három annyi, azaz három millió jegy. Beváltatott a’ legközelebbi napokban fél millió, marad jegyekben harmadfél millió, tehát öt annyi. A’ világért sem szabad a’ banknak most többet vagy a’ beváltottakat kiadni, hanem úgy fog munkálkodni, avagy legalább várni, hogy míg talán vagy újabb pénzek’ befolyása által vagy jegyek’ visszafizetése által (minthogy a’ kölcsön vevők naponként sőt óránként fizetik vissza rövid kölcsöneiket) az arány helyre áll, egy darabka jegy se menjen ki. Ellenkező elvekkel nem csoda, ha aztán a’ bankdiral is viszi a’ manó. 43. lapon : ,, A’ bankbirtokosok’ nyeresége háromban állhat: vásárban, kamatra kölcsönzésben, discontozásban. Vásárra nézve a’ bank mindennél kedvezőbb helyzetben van, nemcsak nagy tőpénzeért, hanem azért is, hogy azt jegyei által 2-, 3-, 4-szerezheti. Ez által az egyedáruságot magához ránthatja, stb. — Isten mentsen! Vásárba egy jól alapított ’s kezelt jegybanknak sem lehet ’s nem szabad ereszkednie, ’s ekképen iparvállalatba sem. Épen ez veszelyeztette legújabb időben a’ belga bankot is. Az angol banknak ugyan megengedtetett, de (mint szerző másutt maga is megjegyzi) sohasem élt vele. A’discontozás pedig nem lévén egyéb mint a’ kölcsönözésnek egy faja, e’ szerint nem marad a’ jegybanknak egyéb nyeresége a’ kölcsönözésnél. ’S épen ez szab egy részben veszélyességének is határt. Mert 1. mig elég kölcsön kérője van (természetesen kurtakölcsöné), addig a’ pénzre a’ közönségnél szükség is van , tehát nem lehet félni a’pénznek szerfeletti megszaporodásától 2. míg a’ bank vásárlatokba ’s nyerkémletekbe nem ereszkedik, egyéb szabályok’ megtartása mellett, sohasem félhet megbukástol, mint ez vásárlásokkal könnyen megtörténhetik, mert ha a’ vásárlótt vagyon fekvő vagyon, ezt szükség’ idején minden órában kész pénzzé nem tehetni, ha pedig ingó vagyon azaz nyerkémlet az, ebben a’ legbiztosb, legvártabb remény mellett is sokszor megcsalódhatik a’ speculans, és minthogy jegybank’jegyei az egész ország’s közönség’kezei közt forognak, ha értékűkben csökkennek, a’ legnagyobb veszélyt okozzák, tehát a’ vesztésnek még csak lehetőségétől is távol kell a’ jegybanknak lennie. Szerző ugyan az orosz banknál 316. lapon igen helyesen megérinti a’ kurta és hosszú kölcsönrendszert, helyesen följegyzi, hogy arany és ezüst pénz mellett csak kurta határnapra fizetendő kereskedői és kincstári kötelezvények lehetnek biztosak , de épen azzal csinálja a’ zavart, hogy egyszer egyet, másszor mást mond. 53. és 64. lapon : „Az ipar teremt magának bankot, de a’ bank sem pénzt (355. lapon is), sem ipart, sem kereskedést teremteni nem képes.“—Teljességgel nem áll. Egyik a’ másikat kölcsönösen emeli, a’ bank mind ipart mind pénzt teremt, már fölebb (a’ váltókkali példában ’s idézetben) is láttuk némileg. De lássunk még egyszerűbbeket, a’ legegyszerűbb falusi életben előfordulható példákat is. Bizonyos földmivelő , ha földjébe még bizonyos somma pénzt fektethetne, 6 procenttel több jövedelmet húzna abból, mint jelenleg húz, ’s ha talál tőkepénzesre, ki neki a’ szükséges pénzt 4 kamatlábbal jó módon adja, az iparkodó földműves bizton föl is veszi azt, mert még két procent nyeresége maradand *) de ha szűk lévén a’ pénz , a’ *) Szerző 303. lapon még azt is tagadja, hogy a’ mezei gazda pénztőkével segíthessen magán. „Nicht der Besitz wüster Bodenflaechen , sondern das Kapital, welches Einsicht und Fleiss in der ,Veredlung1 des Bodens ,angelegt1 haben, fesselt den Menschen an sein Vaterland.“ Hoffmann. Die Lehre vom Uelde. Csak rajta szerző ur , minél több 67