Athenaeum, 1842/2. félév

1842-12-04 / 67. szám

ATHENAEUM. A hatodik tv. Második félév. Pest, vasárnap, december 2­4. 1842. 67. szám. Az Athenaeonból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ára helyben kihor­dással félévre 3 ft, postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft pos­tán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában Neum­ayer­ház 222. szám) az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. irodalom. Bankismeret. Irá Brassai Samu. Kolosvártt, özvegy B­a­r­r­á­n­é és Stein­ tulajdona. 1842. 81. ,10 és­ 359 lap. (Folytatás.) Szükségesnek tartani, a’ mondottakon felül még néhány apróbb tévedéseket is kimutatni. 34. lapon: ,, A’ váltólevél’ kibocsátója veszt-e discontoztatással ?“— E’ szavakból úgy látszik, szerző teljességgel nem ismeri a’ váltók’ termé­szetét. Általában szólva is, száz eset közt alig van egy két eset (t. i. midőn kibocsátó egy a’ váltóhi­telezővel), mellyben a’ kibocsátó discontoztat; kü­lönösen pedig a’ szerző’ példájában a’ kibocsátó é­­pen maga a’ fizető vagy váltóadós (,Farkas Imre egy kötelezvényt ad ki­) ’s hogy váltóadós számi­­toltasson le váltót (azaz adós adja el a’ kötelez­vényt, melly kezei közt nincs is) képtelenség. 41. lapon: ,,A’ pengő pénzt pedig meghagyja (a’ jegybank) az ottan ottan hozzá érkező kötelez­vényei’ beváltására, mellyeket azonban más órá­ban ismét kiadhat.“ — Nem adhatja biz’ azokat, hanem csak egyedül akkor, midőn a’ pengő pénz­nek a’ jegyekhezi aránya megengedi. Szerző u­­gyan az arány’ megállapithatóságát is tagadja, de itt sincs igaza; mert p. o. egy millió érezpénzhez képest a’ meghatározott arány mellett kiadatik há­rom annyi, azaz három millió jegy. Beváltatott a’ legközelebbi napokban fél millió, marad jegyekben harmadfél millió, tehát öt annyi. A’ világért sem szabad a’ banknak most többet vagy a’ beváltotta­­kat kiadni, hanem úgy fog munkálkodni, avagy legalább várni, hogy m­íg talán vagy újabb pén­zek’ befolyása által vagy jegyek’ visszafizetése által (minthogy a’ kölcsön vevők naponként sőt ó­­ránként fizetik vissza rövid kölcsöneiket) az arány helyre áll, egy darabka jegy se menjen ki. Ellen­kező elvekkel nem csoda, ha aztán a’ bankdiral is viszi a’ manó. 43. lapon : ,, A’ bankbirtokosok’ nyeresége háromban állhat: vásárban, kamatra kölcsönzésben, discontozásban. Vásárra nézve a’ bank mindennél kedvezőbb helyzetben van, nemcsak nagy tőpén­­zeért, hanem azért is, hogy azt jegyei által 2-, 3-, 4-szerezheti. Ez által az egyedáruságot ma­gához ránthatja, stb. — Isten mentsen! Vásárba egy jól alapított ’s kezelt jegybanknak sem lehet ’s nem szabad ereszkednie, ’s ekképen iparválla­latba sem. Épen ez veszelyeztette legújabb időben a’ belga bankot is. Az angol banknak ugyan meg­engedtetett, de (mint szerző másutt maga is meg­jegyzi) sohasem élt vele. A’discontozás pedig nem lé­vén egyéb mint a’ kölcsönözésnek egy faja, e’ sze­rint nem marad a’ jegybanknak egyéb nyeresége a’ kölcsönözésnél. ’S épen ez szab egy részben veszélyességének is határt. Mert 1. m­ig elég köl­csön kérője van (természetesen kurtakölcsöné), ad­dig a’ pénzre a’ közönségnél szükség is van , te­hát nem lehet félni a’pénznek szerfeletti megsza­porodásától 2. míg a’ bank vásárlatokba ’s nyer­­kémletekbe nem ereszkedik, egyéb szabályok’ meg­tartása mellett, sohasem félhet megbukástol, mint ez vásárlásokkal könnyen megtörténhetik, mert ha a’ vásárlótt vagyon fekvő vagyon, ezt szük­ség’ idején minden órában kész pénzzé nem tehet­ni­­, ha pedig ingó vagyon azaz nyerkémlet az, eb­ben a’ legbiztosb, legvártabb remény mellett is sokszor megcsalódhatik a’ speculans, és minthogy jegybank’jegyei az egész ország’s közönség’ke­zei közt forognak, ha értékűkben csökkennek, a’ legnagyobb veszélyt okozzák, tehát a’ vesztésnek még csak lehetőségétől is távol kell a’ jegybank­nak lennie. Szerző ugyan az orosz banknál 316. lapon igen helyesen megérinti a’ kurta és hosszú kölcsönrendszert, helyesen följegyzi, hogy arany és ezüst pénz mellett csak kurta határnapra fize­tendő kereskedői és kincstári kötelezvények lehet­nek biztosak , de épen azzal csinálja a’ zavart, hogy egyszer egyet, másszor mást mond. 53. és 64. lapon : „Az ipar teremt magának bankot, de a’ bank sem pénzt (355. lapon is), sem ipart, sem kereskedést teremteni nem képes.“—Tel­jességgel nem áll. Egyik a’ másikat kölcsönösen emeli, a’ bank mind ipart mind pénzt teremt, már fölebb (a’ váltókkali példában ’s idézetben) is lát­tuk némileg. De lássunk még egyszerűbbeket, a’ legegyszerűbb falusi életben előfordulható példá­kat is. Bizonyos földmivelő , ha földjébe még bi­zonyos somma pénzt fektethetne, 6 procenttel több jövedelmet húzna abból, mint jelenleg húz, ’s ha talál tőkepénzesre, ki neki a’ szükséges pénzt 4 kamatlábbal jó módon adja, az iparkodó földműves bizton föl is veszi azt, mert még két procent nye­resége maradand *) de ha szűk lévén a’ pénz , a’ *) Szerző 303. lapon még azt is tagadja, hogy a’ mezei gazda pénztőkével segíthessen magán. „Nicht der Besitz wüster Bodenflaechen , sondern das Kapital, welches Einsicht und Fleiss in der ,Ver­edlung1 des Bodens ,angelegt1 haben, fesselt den Menschen an sein Vaterland.“ Hoffmann. Die Leh­re vom Uelde. Csak rajta szerző ur , minél több 67

Next