Schultz József: Ütött a zsidóuralom utolsó órája? (Mezőberény, 1937)

Minden új megmozdulást eleinte kétkedéssel fogadnak az emberek. Félvállról veszik még akkor is, ha igen komoly do­logra vonatkozik. A gyengelelkű, hitetlen természetű emberek kezdetben természetesen távoltartják magukat minden újfajta megmozdu­­lástól és­­ jól is teszik ! Sőt ! Akiknek kezdeményező és küz­deni tudó természet adatott, azok sem jönnek mindjárt tárt ka­rokkal. Akit a nemzeti szocializmushoz egyedül csak az újsze­rűség vonz, szépen megszökik, mihelyt megtudja azt, hogy itt bizony nagyon komoly dologról van szó, melynek megvalósí­tása idegölő munkát, időt és rengeteg áldozatot követel! Nekünk nemzeti szocialistáknak, kik egy új világnézet har­cosai vagyunk, tisztában kell ezzel lennünk. Mozgalmunkat csak arra az embertípusra építhetjük, amely nem „gondol“ mindent össze-vissza, hanem lelkiismeretesen utána néz a dolgoknak : hinni és küzdeni tud. Nem igazodhatunk a mai közvélemény után, mert éppen a közvélemény van elbutítva és elrontva. Az a feladatunk, hogy új közvéleményt teremtsünk. Rideg, egyeseknek nagyon kellemetlen igazságokat kell feltárnunk. Meg is tesszük ezt a propagandánkkal elértünk már annyit, hogy a keményebb kötésű emberek a sorainkba állot­tak s a lagymatagok is figyelni kezdenek ránk. Kénytelenek ránk figyelni, hiszen igazságunk kését kímé­letlenül vágjuk bele a kelevényekbe s így örökösen sziszegnek és ordítanak azok, kiknek ezek a szúrások fájnak. Túl sokan vannak már azok, kiknek az igazsággal szemben védekez­niük kell. Az ellenség védekezik is, de nekünk tesz szolgálatot, ha megtámad minket, mert igazságunk oly nagy, hogy minden el­lenünk irányuló támadás csak olaj lesz arra a tűzre, amelynél végül a közömbösök is fel fognak melegedni. Azok a gondolatok, melyek évekkel ezelőtt a nemzeti szo­cialista kezdeményezők lelkében oly csendesen és zajtalanul ér­lelődtek meg, ma már tisztító viharfellegeket kezdenek felidézni. Tudtuk, hogy így lesz, hiszen nem is lehet másként. Megéreztük régen, hogy milyen állapotok fognak bekö­­vetkezni s ma is látjuk, hogy az események hova fejlődnek tovább.

Next