Persian Ádám: Mi lesz a zsidókkal? Válasz egy kérdésre (Budapest, 1920)
Aki nyitott szemmel figyelte közéletünk eseményeit és aki a különböző jelenségekből elfogulatlanul tudott következtetni, annak nem kellett bevárnia a kommün szomorú idejét, hogy kikerülhetetlennek ítélje annak a kérdésnek igen éles módon való feltevését, amelytől most harsog az utca, hogy : „mi lesz a zsidókkal ? Ez a kérdés nem mai keletű, és most, hogy ilyen fenyegető módon kiáltozzák, annak zsidók és keresztények egyaránt okai. Tény ugyanis, hogy a zsidó kérdéssel akkor, amidőn annak nyugodt, tárgyilagos megvitatására és a szenvedélyek gyűlölködő kirobbanásától ment, igazságos és bölcs megoldására elég idő lett volna, sem a zsidók, sem pedig a keresztények nem foglalkoztak komolyan. A zsidóság érthetetlen idegenkedéssel fogadott minden keresztény résztül jövő kritikát, intést és a túlhajtások ellen történő állásfoglalást, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen felszólalások a zsidóság szolidaritására érdemes, vagy érdemetlen egyénekkel, vagy elemekkel szemben hangzottak-e el. A zsidóság egy része nemtudta, más része nem akarta megérteni azt, hogy a lukratív feglolgozásoknak mohó kisajátítása, főként pedig a majdnem korlátlan bevándorlás és az a gazdasági anarchia, amelyet a bevándorlóitok teremtettek, fel fogja borítani Magyarországon a társadalmi egyensúlyt. Csodálatos, hogy míg négyszemkölzötti beszélgetésekben a zsidóság hazafias és minden tekintetsen kifogástalan reprezentánsai maguk is megerősítették az előbb említett aggodalmat, hogy míg az ilyen négyszemközötti beszélgetésekben elismerték a keresztény részről