Áldásy Antal: Zsigmond császár koronázása és a német zsidóság megadóztatása (Budapest, 1916)
I. Zsigmond császár és magyar király belkormányzata történetének egyik legérdekesebb fejezetét az uralkodó pénzügyi tevlit,il.-ája képezi. A közfelfogás Zsigmondok mint örökös pénzzavarban szenvedő uralkodót tünteti fel, akinek pénzzavara onnan eredt, hogy rendkívül könnyen bánt a pénzzel, amely rohamosan fogyott el kezei között. Azonban Zsigmond is jobb volt e tekintetben a hírénél. Vallotta ugyan a maga személyére nézve is azt az elvet, hogy a pénz lehet sok...lehet kevés, de sohasem elég, hosszú uralkodása alatt sokszor voltak pénzügyi zavarai, de ezek csak részben írhatók egyéni könnyelműsége számlájára. Pénzzavarai magyarázatukat ölelik egyrészt az akkori birodalmi pénzügyi helyzet, és viszonyok alakulásában, másrészt az általános politikai helyzetben. Ami azelsőt illeti, itt mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk azt, hogy a középkori birodalmi királyi udvartartás költségei főleg két forrásból nyertek fedezetet, a magánkezelés alatt álló, vagyis a házi birtokokból, valamint a királyi udvar ellátásának kötelezettségéből. Mindkét forrás Zsigmond idejére jóformán kiapadt. Saját, házi birtokkal Zsigmond a birodalomban már nem bírt, ez a jövedelmi forrás tehát elesett, a királyi udvar ellátásának kötelezettsége pedig azok részéről, akiknek területén a király tartózkodott,erre az időre szintén jóformán teljesen hatályon kívül került. Az uralkodó tartózkodása költségeit a birodalomban tehát készpénzben maga kellett hogy viselje. Az előbb említett kétrendbeli fedezet hiányát pótolni lett volna mutatva a rendszeres, megfelelő nagyságú birodalmi adó, minthogy azonban ilyen akkoriban még nem létezett, az uralkodó magára volt utalva, saját, bevételeire és így elkerülhetetlen volt, hogy az az uralkodó, akinek saját kezelésben álló, házi birtokai nem voltak a birodalomban, ne kerüljön pénzügyi zavarokba. ]* 301