Áldásy Antal: Zsigmond császár koronázása és a német zsidóság megadóztatása (Budapest, 1916)

I. Zsigmond császár és magyar király belkormányzata történeté­nek egyik legérdekesebb fejezetét az uralkodó pénzügyi tev­lit,il.-ája képezi. A közfelfogás Zsigmondok mint örökös pénzzavarban szen­vedő uralkodót tünteti fel, a­kinek pénzzavara onnan eredt, hogy rendkívül könnyen bánt a pénzzel, a­mely rohamosan fogyott el kezei között. Azonban Zsigmond is jobb volt e tekintetben a híré­nél. Vallotta ugyan a m­aga személyére nézve is azt az elvet, hogy a pénz lehet sok...lehet kevés, de sohasem elég, hosszú uralkodása alatt sokszor voltak pénzügyi zavarai, de ezek csak részben írhatók egyéni könnyelműsége számlájára. Pénzzavarai magyarázatukat ö­lelik egyrészt az akkori birodalmi pénzügyi helyzet, és viszonyok­ alakulásában, másrészt az általános politikai helyzetben. A­mi az­­elsőt­ illeti, itt mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk azt, hogy a középkori birodalmi királyi udvartartás költségei főleg két for­rásból nyertek fedezetet, a magán­kezelés alatt álló, vagyis a házi birtokokból, valamint a királyi ud­var ellátásának kötelezettségé­­­ből. Mindkét forrás Zsigmond idejére jófo­rmán­ kiapadt. Saját, házi birtokkal Zsigmond a birodalomban már nem bírt, ez a jövedelmi forrás tehát elesett, a királyi udvar ellátásának kötelezettsége pedig azok részéről, a­kiknek területén a király tartózkodott,erre az időre szintén jóformán teljesen hatályon kívül került. Az uralkodó tartóz­kodása költségeit a birodalomban tehát készpénzben maga kellett hogy viselje. Az előbb említett két­­rendbeli fedezet hiányát pótolni lett volna mutat­va a rendszeres, megfelelő nagyságú birodalmi adó, minthogy azonban ilyen akkoriban még nem létezett, az uralkodó magára volt utalva, saját, bevételeire és így elkerülhetetlen volt, hogy az az uralkodó, a­kinek saját kezelésben álló, házi birtokai nem voltak a birodalomban, ne kerüljön pénzügyi zavarokba. ]* 301

Next