Fülöp Béla: Numerus clausus és kereszténység (Makó, 1925)
Ez a tanulmány még 1922. őszén íródott, de mivel közviszonyaink egészében azóta nem nagyon változtak, bár a gondolkodás sok tekintetben átalakulóban van, a benne mondottak még semmiképp sem túlhaladottak. Sőt azt tartjuk, hogy ha még oly változások álltak volna is be közállapotainkban s a közvéleményben azóta, fölösleges munkát akkor sem végzünk tanulmányunk közzétételével, mert reprospektív rámutat a nagy tévedésekre, amelyekbe estünk s esetleg újból belezuhanhatunk, ha a vak szenvedély lesz úrrá lelkünkön. Az antiszemitizmus valami olyan vírus az évezredek lelkivilágában, amely bajnok szérumát az egészséges keresztény kultúrában véli e sorok írója megtalálni sz épí, ezért a numerus clausust, az antiszemitizmus termékét, 311 keresztény világfelfogással szöges ellentétben állónak látja s in essentialibus tévednek azok, akik mindazt, ami néhány év óta ez országban keresztény jelszó alatt történt, mint úgynevezett kilengés, ezt a krisztianizmus vagy a katholicizmus számlájára írták. Jó fa rossz gyümölcsöt nem teremhet; férgeset, többet-kevesebbet igen, de nem ez minősíti sohasem a fának értékét. Közreadom tehát szemlélődésemet s okfejtésemet úgy, mint három évvel ezelőtt meg lett írva s abban a milieóban, mondjuk, amelyből kinőtt. Nem áltatom magam vele, hogy bárhol is teljes egészében elfogadtatnék, itt bosszankodást, ott csalódást, talán haragot vagy lemosolygást is fog kiváltani, de nem baj, gondolkodni is fognak közben, vagy olvasása után ... s én hiszek a jó zajtalan, senkit nem bántó győzelmében . . . s kell egyéb, hogy békénk lábra álljon? * Nehéz kísértéseknek s megpróbáltatásoknak van ez a szegény Csonka-Magyarország, hazánknak e megmaradt