Bartha József: Pro Domo. Válasz támadóimnak (Budapest, 1938)
Karácsony előtt jelent meg „Az új magyar irodalom kistükre“ című könyvem. Belőle A Cél decemberi száma, a szerkesztőnek rám nézve nagyon megtisztelő soraival közölt egy fejezetet. Odaát Izraelben e könyv miatt most nagy a kavarodás és jajveszékelés. Sőt emitt a jobboldalon is tapasztalható némi duzzogás. A szerkesztő engedelmével ezekre óhajtok az alábbi sorokban válaszolni. 1. A támadásban a Magyar Hírlap, a szabadkőművesek szócsöve volt a legfürgébb. E lap december 15. számában Sós (Schlesinger) Endre nevű munkatársa „Élők és halottak kipellengérezése egy főigazgató fajvédő irodalomtörténetében“ cím alatt ismerteti könyvem tartalmát, persze az enyémmel szöges ellentétben álló felfogással, de azért elég híven. Csak néhány tévedését kell helyreigazítanom. A cikkíró szerint az internacionalizmust én úgy határozom meg, hogy az zsidó vallás-nacionalizmus s ez a meghatározás közvetlen német hatásra mutat. Nem, a feltalálás dicsőségét nem engedhetem át a németeknek! Ez a meghatározás ott van már 1926-ban megjelent könyvem, a „Két nemzedék magyar irodalma“ 16. lapján, még pedig bővebben kifejtve, mint a zsidóság internacionalizmusa. (Hiszen van más internacionalizmus is!) Ekkor a németek vörösek, vagy legalább is rózsaszínűek voltak. Dehogy írtak volna le akkor ők ilyet a zsidókról! Azóta pedig elég bajuk van nekik a tengellyel, amelynek rajtuk nyugvó egyik végét éppen mostanában erősítgetik. A cikkíró abban is téved, hogy Beöthy Zsolt kikap tőlem, amiért nem támogatta Rákosi Jenőt a destruktív irodalom elleni harcában, mert félt, hogy síkraszállása esetén súlyos meghurcolásokat kellene elszenvednie a dekadens irány részéről. Ezt bizony nem én írom. Ezt Pintér Jenő írja. Sőt többet ír. Csakhogy ezt kritikusom nem érinti, mert az ő eszményképükre, Ady Endrére, a Beöthy kéziratos könyvecskéjéből vett idézet éppen nem hízelgő. Én csak idézem a kifogásolt sorokat Pintér Magyar Irodalomörténete (1934. VII. k.) 194. lapjáról. Ezt jel