Ágoston Péter: Főmesteri Székfoglaló Beszéd. 1911. április 7. (Nagyvárad, 1911)
rész ékek tárgyává teszi. A forrása ennek a közöny. Sokan, akik bebocsáttatást kérnek, azért teszik ezt, hogy valakinek szívességet tegyenek, hogy idebent baráti összeköttetéseket nyerjenek. Ezeknek a szövetség célja mellékes, rájuk nézve a nem barátok nem testvérek, hanem kellemetlen idegenek. Minekünk a barátság nem lehet öncél, minekünk a progressio a célunk s mindenki kedves, aki velünk egy cél felé haladni akar, egy cél érdekében küzdeni hajlandó. A szabadkőmivesség történetének három fázisa van : a bölcselkedő, a szavaló, s a cselekvő szabadk.A.-ség kora. A bölcselkedő és szavaló sz. k. megtűrte, sőt talán kihívta a skepsist, talán még a gúnyt is. A cselekvő sz.'. k.'.-ség nem tűrheti a kétkedést, de még a közönyt sem. A sz.'. k.'.-ség Magyarország fejlődésének is tényezőjévé lett. A sz.'. k. még több, ez idő szerint a polgárság haladni vágyó részének egyetlen tábora. S oly kicsi ez a tábor, hogy abban semmiféle koloncnak sem szabad lennie, mert ha még köztünk is vannak, akik utunkba állanak, akik haladásunkat megállással gátolják, akkor hogyan törjünk előre a civilizáció felé haladó utunkban?! A haladás olyan alapelvünk, amelyre nézve nemcsak hogy gondolatban kell egyeznünk, hanem amelynek érdekében mindenki a leghatályosabb tevékenységet kell, hogy kifejtse. Ki szóval, ki írással, ki tettel, ki pénzzel. Feladatunkat azonban egyáltalán nem oldottuk meg avval, ha minden nyilvános hitvallástól félünk, ha a progressio elveit akkor toljuk háttérbe, amikor azok kellemetlenekké váltak. Mi nem csinálunk politikát, mi nem vagyunk párt, de azért a haladás érdekében minden párttekintetet félre kell tenni. A sz. k. alapelv a progressio, ennek olyan erősen kell bennünk élnie, mintha velünk született tulajdonság volna. Aki félre tolja a progressio felé vivő eszközöket, az vét a sz.. k..-ség ellen. A sz.. k.. szövetség nem az egymással személyi szimpátiát érzők, hanem az egymás elvei iránt rokonszenvezők szövetsége. A szövetség ma már ennél is több, a civilizáció hadserege. Itt olyan szellemnek kell uralkodnia, amely megköveteli, hogy ha egymásért nem is, de az összeségért és céljainkért áldozatokat hozzunk.