Jartin József: Munkánk reformja - Eötvös páholy (Budapest, 1914)

Érdemes fömester, szeretett testvérek ! Nem leszek prude, álnok, farizeus, de leszel­­őszinte, szókimondó. Ha szerény előadásom tetszen fog, örülök, mert megértettek s ha nem fog tetszen annak is örülök, mert annak lesz a bizonysága, hogy igazam van. Ildomossággal, tapintattal, udvariasággal nem megyünk valami sokra, amint ezt szövetségünk eddigi élete is bizonyítja s erőnk fölébredésének, jobban mondva erőnk öntudatának az lesz a legbiz­tosabb jele, ha nem vagyunk többé ildomosak, ha törődünk azzal, hogy szereplésünk rosszul esik bi­zonyos köröknek, ha nem törődünk azzal, hogy bizonyos körök kipellengéreznek s kigunyolnak. Ha nemcsak nem törődünk vele, de egyenesen az agresz­­szív útra térünk, ha mi is támadunk. A támadással, az erélyes akcióval mindig vele jár bizonyos kímé­letlenség. Az evolúciónak ez a rendes menete, így szokott ez lenni minden új irány megerősödésénél, minden eszme előretörtetésénél. A szabadkőművesség, alkotmányunk szerint a többi közt progresszív társulat is. Célja sok min­denféle, de mi legjobban a progressziót szeretjük hangoztatni. A szabadkőművességnek czélja ... De mi is a voltaképem­ célja ? Az eddigi eredmények­ből nem igen tudom leszűrni. Minden cél elérésére bizonyos tények vizetnek véghez. No már most, ha a tényekről visszafelé következtetek, a szabadkőműves­ségnek, vagy részletesebben : a mi páholyunk célja, vagy ha tetszik, a mi páholyunk alkalom olykor barátságos összejövetelre, meddő munkára, vacsorára, alsósra, művészestélyre. Ezekre jó eszköz a mi páholyunk, kedves testvérek. A mi progresszív szövetségünknek egészen más céljai kell, hogy legyenek. Nem leszek oly naiv

Next