Grósz Sándor: Kis káté a szabadkőművességről (Kosice, 1924)

„RESURREXIT“ 1899-1924. * A SZABADKŐMŰVESSÉG KISKÁTÉJA. Künn a világ vásári zajában általában téves nézetek forognak­­közszájon a szabadkőműves­ségről. Vagy nagyon hatalmasnak hiszik és tölt származtatnak minden jót és — sajnos — min­den rosszat, vagy egyszerűen lekicsinylik ás nagy gyermekek játékának tartják. Az első fel­tevés merőben téves, a második pedig átlát­szóan tendenciózus és hamis. A számunk kicsiny, az anyagi erőnk vajmi kevés, d­e mégis erősek vagyunk, mert fegyve­rünk az igazság, védőbástyánk a tisztult er­kölcs, vezérlő eszménk a szeretet. Ezzel a fel­készültséggel küzd maroknyi csapatunk az em­beri önzés, konokság és álnokság ellen a hala­dásért. Tudatlanság és­­rosszakarat, sötétség és po­litikai méregkeverés a mindennapi ember köré a hazugságok szövevényéből sűrű hálót fon­tak úgy, hogy ennek likacsait alig tud keresz­tültörni az igazság napfénye és az úgyneve­zett köztudatban a legvakmerőbb hamisítások vannak elterjedve a szabadkőművesi intéz­ményről. Istentagadók, sőt isten­káromlók va­gyunk, sötétben bujkálok, ellenségei az egyházi és világi hatalomnak, felforgatói a társadalom­nak, megrontói minden isteni és emberi erkölcs­nek, hitetlen tagadói minden jónak és szépnek, űzetett szolgái a pokolra való gonoszságnak. A jámbor pol­gár, a tisztes hivő elrémül és keresztet vet magára, ha csak a nevünket hall­ja. Az elfogulatlan, tiszta igazság felvilágosító szavával megkíséreljük a tévhitek eloszlatását Kazinczy Ferenc, a magyar nyelv újjáte­­remtője, akinek nemes arcéle nemcsak a Fekete Sas homlokzatát diszíti egyházi áldással, hanem mellszobra a kassai Resurrexit-páholy előcsara

Next