Szontágh Antal: Harc a világosságért - Reform páholy (Budapest, 1904)
Érdemes főmester! Szeretett testvérek! A Reform páholyban, mintegy másfél évvel ezelőtt megindult a reformmozgalom elsősorban arra irányult, hogy a magyarországi szabadkőművesség, históriai hagyományaihoz híven, ne csak arra fordítsa munkásságát, gondját és figyelmét, hogy az incidentalizel jelentkező társadalmi bajokon, a jószívűség, az emberszeretet nevében esetrőlesetre segítsen, hanem, hogy egy általános, szerves programmba gyűjtse tennivalóinak sokaságát s igy előre kijelölje azt az utat, amelyen a jövőben haladnia kell, megállapítsa azokat a tennivalókat, amelyek kötelezik a modern szabadkőművességet s megszabja azt a világnézetet, amelyet minden szabadon gondolkodó embernek magáévá kell tennie, ha őszintén és becsületesen levonta a kulturtörténelem és a tudományos kutatások igazságait. Az a Programm, amely a szociális téren való tennivalótennivalókat ismerteti, már ismeretes a délelőtti vitákból. Nekem azt a világnézetet kell föltárnom előttetek, amely mintegy filozófiai bölcsője ama programainak. Annélkül, hogy hosszas fejtegetésekbe bocsátkoznám, igen röviden, lehetőleg egyetlen szó.