Benedikt Márk: Egy pár gondolat, melyet f. évi január 31-iki munkánk után tettem papírra - Hungária páholy (Budapest, 1896)
- nek láttam e kis dolgozatnak a következő ezimet adni: „Egy pár gondolat melyet 1. évi január 31-iki munkánk után tettem papírra.“ Vannak eszmék, melyeknek szükségét százezrek érzik egyszerre, önmagától támad, születik a levegőben, mert a körülmények hatalma alatt ész és szív egyaránt foglalkozik velük. Ilyen eszmének tartom én a szabadkőművesség eszméjét is. Nem kívánom ezzel a szabadkőművesség eredetét, történeti fejlődését tagadásba venni, hanem csak annak adni kifejezést, hogy a tökélyesbülésre való törekvés az emberiség közkincsét képezi, és kiben e kincsnek szikrája meg van, iparkodik is azt fejleszteni, és ilyen profánoknak mi is adózunk az elismeréssel. Felesleges talán ezen állításomat bizonyítékokkal támogatnom, elégségesnek tartom e tekintetben a nálunk teljesen meghonosodott és elfogadott kifejezésre utalni, mely szerint az ily profanokat mi „köténynélküli szabadkőműveseknek“ nevezzük. Az általános művelődés terjedésével a nyomozási és kutatási hajlam az emberekben jobban és jobban kifejlődvén, az emberi szenvedések tanulására vonatkozó módok és eszközök kutatása kezdett felszínre jutni, és ez eljárás közben felismertetett az, hogy a társadalom, csak a közös működés és közös szeretet által temetheti be az emberi szenvedések forrásait, sietett is mindjárt az emberiség társulni oly czélból, hogy amire egyesek különválva elégtelenek, arra sokan egyesülve képesek legyenek, így alakulhatott a szabadkőművesek szövetsége is. Ha figyelembe vesszük azon czélokat, melyeknek megvalósítására szövetségünk törekszik — miután a szabadkőművesek is csak véges elméjű emberek — előre is le kell mondanunk a megvalósítás lehetőségétől és be kell érnünk a czélok megközelítésére