Vészi József: A szabadkőművesek (Budapest, 1901)
Hülkintasz férfiak titokzatos testvéri láncza, fonódik egy oltár köré, amelyet az emberi nem legdrágább javainak emelt a múlt idők homályába vesző nemzedékek idealizmusa. Története alig van ennek az oltárnak, mert még ma is él a mithosza, s aminek a valósága is legendás, ahhoz hogyan férkőzhetnek a történelem hideg, józan prózája . Az oltár műhelyben áll s ez a műhely templom is egyúttal, mert a munka, ami benne folyik, szentséges érzelmekből fakadó, az emberszív ihletében gyökerező, makulátlan imádság. Hit, amely dolgozik, munka, amely istenhez emel föl: Íme, ez a szabadkőművesség krédója és hivatása. A magyar szabadkőművesek oltára az, amely mellé testvéri lánczban csoportosulnak az emberszeretet hitvallói, büszkén és bátran dobogó férfiszívekből alkotva védő gyűrűt nemünk ideáljai köré.