Darvas Vilmos: Megnyitó beszéd a"Stella orientalis" t. és t. 1907. évi február hó 15-én megtartott rendes első fokú munkáján (Pancsova, 1907)

Sz.­Tt.­ ! Akkor, a midőn alkotmányos szabad választás útján kifeje­zésre juttatott óhajotoknak megfelelően immár másodszor veszem kezembe a kalapácsot annak jeléül, hogy az emberiség igaz, nagy érdekeinek szolgálatára Pancsova keletén berendezett szerény műhelyünk anyagi és szellemi ügyeinek vezetése gyenge vállaimra háramlik: megtisztelő bizalmatoknak nem annyira testvéri szivetekben gyökeredző amaz én reám nézve, mint igaz testvérre, legbecsesebb érzelmi rugóival kívánok foglalkozni, a melyek a szeretetteljes hála soha el nem hervadó virágait fakasztják kebelemben, hanem azt kívánom eléjek tárni, hogy egyfelől a „noblesse oblige“ elvénél fogva mire érzem magamat kötelezve személyileg főmesteri minőségemben és hogy más­felől, szerény nézetem szerint, melyek azok a munkatárgyak, a­melyeket a mai nappal kezdődő munkaidény tartama alatt részben mint a múlt munkaidény befejezetlen örökségét folyta­tólag munkában tartani, részben mint nagyobbszabású alkotá­soknak egy munkaidény tartama alatt meg nem valósítható részleteit kezdeményezni és végül részben mint a munkaidény keretén belül a maguk teljességében előállítható becses sz .vk felszerelések anyagát tökéletesen feldolgozni kötelességünk, ha azt akarjuk, hogy e műhely a sz.­ k.­­ség méltó tanyája, a kir.-. művészetnek a nemzet, a haza és az egész emberiség fejlődését az önzetlen kötelességteljesítés magas szintáján mozgó és azt méltó módon előmozdító izmos élő szerve legyen. Kedves tt.-­ eim ! Mielőtt tovább mennék, benső, lelki kényszernek hódolva kell kifejezést adnom ama hitvallásomnak, hogy e díszes hely méltó és megfelelő betöltésének elenged­hetetlen kritériuma az, hogy az a­z, a­kit ide juttat a ti bizalom, mily fokban, mily mérvben van áthatva attól az érzéstől.

Next