Mártonffy Márton: Földmíves-szoczializmus. Munkáskérdés - A"Demokratia" páholy könyvtára 27. (Budapest, 1897)

P­ETŐFIRŐL, Vörösmartyról, Aranyról jellemző vonásként jegyzik meg élet­íróik, hogy tős­gyökeres magyar gondol­kozásmódjuk, szíveik és lelkeik minden ízében erős faj szeretettől lüktető megnyi­latkozása leginkább abból eredt, hogy gyermek- és ifjú éveik derűjét a magyar néppel való szeretetteljes és sűrű érint­kezésben keresték. És ha Aranyról nem tudnók is azt, hogy olyan apától származik, a­ki mindennap «letörli homlokát porlepett ingével» ; és ha Petőfiről nem is jegyzi fel róla Teleky Sándor ezredes, hogy ő volt az első gróf, a­kivel a nagykárolyi fogadóban parolá­­zott «a természet vadvirága» ; és ha Vörös­martyról nem olvassuk is, hogy a «Meleg­hegyet» csak azért szokta vala szünidejében felkeresni, hogy az arató leányok édesbús danáit meghallgassa, hogy a kévekötők magyaros gondolkozásainak, eszükjárásai­nak aranykalászait marokra szedegesse: a 1*

Next