Mártonffy Márton: Földmíves-szoczializmus. Munkáskérdés - A"Demokratia" páholy könyvtára 27. (Budapest, 1897)
PETŐFIRŐL, Vörösmartyról, Aranyról jellemző vonásként jegyzik meg életíróik, hogy tősgyökeres magyar gondolkozásmódjuk, szíveik és lelkeik minden ízében erős faj szeretettől lüktető megnyilatkozása leginkább abból eredt, hogy gyermek- és ifjú éveik derűjét a magyar néppel való szeretetteljes és sűrű érintkezésben keresték. És ha Aranyról nem tudnók is azt, hogy olyan apától származik, aki mindennap «letörli homlokát porlepett ingével» ; és ha Petőfiről nem is jegyzi fel róla Teleky Sándor ezredes, hogy ő volt az első gróf, akivel a nagykárolyi fogadóban parolázott «a természet vadvirága» ; és ha Vörösmartyról nem olvassuk is, hogy a «Meleghegyet» csak azért szokta vala szünidejében felkeresni, hogy az arató leányok édesbús danáit meghallgassa, hogy a kévekötők magyaros gondolkozásainak, eszükjárásainak aranykalászait marokra szedegesse: a 1*