A szabadkőművesség lényege, alapelvei, történeti fejlődése, szervezete és feladatai különös tekintettel hazai viszonyainkra 2. kiadás (Budapest, 1888)
„Én nekem a kőművesség oly társaság, a mely egy kis karikát csinál a legjobbszívű emberekből, melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, a mely a külső világban van, a melyben az ember a királyi és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, a melyben elfelejtkezik a világ egyenetlenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. jónak szeretete dolgozik, örömkönyeket sír, a melyben sokkal biztosabb barátokat lel, mint a külső világban, a melyben kiki igyekszik embertársainak nyomorúságát a szerint, a mint tehetsége engedi, könnyíteni, a melyben kiki .... szerzetes atyafiait munkái, iratai, példái által tanítani tartozik....................... Meg vagyok győződve, hogy ez a legtökéletesebb iskolája az emberi szívnek.“ Kazinczy Ferencz.