Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-03-22 / 12. szám
hozzátok, édeseim! csak ezekben összpontosítom: az ég kegyes ura árasszon el benneteket egész életetek pályáján át minden testi és szellemi kegyeinek teljével,’s engedje, hogy hivatástoknak egykoron híven’s lélekismeretesen megfelelve, ’s szeretet honunk hasznos értelmes ’s jámbor polgáraivá válhassatok; az erény ’s erkölcsiség ösvényén járva örökkön, legyetek valóságos példányaivá embertársaitoknak, ’s midőn önjavatokat keresenditek, soha, de soha, mondom, édes hazátok ’s felebarátitok üdvét munkakörötökből ki ne feledjétek ; én pedig lehessek olly szerencsés, ezentúl is bizodalmatokat és szereteteteket azon mértékben bírhatni, miilyenben eddig azt bírtam. Kevés szóval sokat kívántam, de ez érzelmek, e’kivánatok a’legtisztább szívből fakadtanak; ’s ti fogjátok tudni nemcsak becsülni, hanem megtestesíteni is amaz óhajtásokat, mellyeknek megvalósításához a’legszebb ’s édesebb remény kecsegtet. *S váljon ezidei leveleimet kezdhetném-e ismét a’ szépröli értekezésnél méltóbb tárgygyal ? én azt vélem, nem ; de minthogy az érzéki ’s anyagi szépről elég bőven szólottam már multévi leveleim három elsejében, legyen jelenleg e’ levelem legméltóbb tárgya az erkölcsileg szép, melly iránt vonzódástokat ez ideig olly gyakran bebizonyítátok, ’s melly egyszersmind főleg az ember nemesebb vagyis szellemi részét érdekli ’s illeti. Az érzéki ’s anyagi szép, bár többször nem hagyja is a’ keblet illetetlenül, jobbadán mégis csak szemeinket ’s füleinket hatja meg kellemesen; de az erkölcsileg szép, mellynek egyik föbélyege az állandó belbecs, a’ lélek- és szellemre hat; ennek legtitkosabb redőit, a’ szív legrejtekebb fülkéit keresi föl, ’s járja át és cselekvényekre jár utat, mellyek valamint egyrészről üdvteljes gyümölcsöket érlelnek, úgy másrészről a’csendes öntudat ’s nyugodt lélekismeret örömeiben részesítenek. Nem csupán testek és anyagi tünemények; nem egyedül festett képek ’s ügyesen vésett szobrok; nem csupán költeményei és nemesebb szüleményei a’ műveit képzelének; nem egyedül az ész ’s értelem jelesebb nyilatkozmányai ’s műveletei, hanem érzelmek, erkölcsi cselekvények, jellemek ’s mindezeknek czélszerű kifejezései is lehetnek szépek avagy rútak, és gerjeszthetnek bennünk valódi aestheticai kedvtelést avagy fájdalmat. — Ez utóbbi kellemes vagy kellemetlen érzelmeknek egyik föforrása a rokonszenv, mellynek némelly nyomait, szeretteim még a’ nagyobb állatoknál is föllelhetitek némi vizsgálat után. A’ rokonszenvnek két ága van, u. m.: könyörület és közöröm, vagy részvét, — mindkettő a’ jámbor ’s műveltebb ember elismerhetlen sajátsága, — ’s e’ közrészvétböl, mellyet embertársaink örömei és szerencséje, vagy fájdalmai és szenvedései iránt mutatunk, erednek mindazon nemesebb érzelmek, ösztönök, ingerek ’s indokok, mellyeket az erkölcsiek osztályához számítunk. Igaz ugyan, mert a’ tapasztalás számtalanszor bizonyítja, — ’s bár ne bizonyítaná korunkban olly gyakran, — hogy vannak emberek, kik több oknál fogva, ’s különösen az embertelen ’s kegyetlen bánásmód, kellemetlen