Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-03-22 / 12. szám
AESTHETIKAI LEVELEK. *) VII. Erkölcsileg szép. Szívből kedveltjeim! Ember teszi gyakran a’ fogadást, de nem tudja ’s nem is tudhatja, váljon azt mégis tarthatja-e mindég? sokszor a’ lelkesülés édes pillanatában a’ legszebb ’s nemesebb szándék gerjed hazafius érzelmekkel eltelt kebelünkben, és mégis a’ jövendő titok teljes fátyola rejti el annak kivihetőségét. Én is ígértem volt a’legnagyobb elhatározottsággal, hogy ez év kezdetén föl fogom ismét venni leveleim fonalát, ’s ime, nem várt akadályok, előre nem sejtett körülmények álltak utamba, ’s én kénytelen valék, legalább egy időre, szándékommal fölhagyni; de jó az Isten, kinek teljes hatalmában áll, változtatni a’ körülményeket ’s fordítani a’ dolgokon, kivált ha saját erőnket sem kíméljük és szilárdul küzdünk az akadályok ellen, mellyek a’ nemesebb kebel szándékait és a’ hős lélek magasztos tényeit is gyakran meghiúsítani törekszenek. Túl vagyok tehát én is, édeseim a’ véletlen akadályokon; kedvezőbb alakban mutatkoznak a’ körülmények , és az élet ’s barátság kellemes viszonyai intenek, hogy sietve siessek ígéretemet beváltani és leveleimnek megszakasztott fonalát örömteljesen felfogni. De hol ’s min kezdjem el jelen levelemet ? Az új évből a’ sebesen repűlő idő szárnyain már majd egynegyedévet leéltünk, ’s igy újévi kivánataimmal természetesen elkéstem; azonban mivel a’ rész örökön korán, a’ jó pedig soha későn nem jő, újévi üdvözletemet *) Lásd az :Életképek multévi számát.25 Szerk.