Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-05-16 / 20. szám

BELFÖLDI LEVELEZÉSEK. DEBRECZEN, május 30. — Az élet ára leszállt. D-ben élni rettenetes költséges, mert senkinek sincs mit aprítania a’ tejbe, az az : rozsból sütött zsemlyéink olly pará­nyiak , hogy bátran tejbe hányhatjuk aprítás nélkül. — P r i e 1 1 Nelli búcsút vett tőlünk ’s most önkezére alakit uj társulatot, tehát a’ színművészet leányágra jutott. — K­o­m­­lóssy Ida vendégjátékai cyclusát april 27­. ,Mari‘-val végzé be. A’ zsúfolva tömött ház Marit a’ leglátörőbb tetszéssel fogadta, a’ többiek igen keservesen játszottak. Teg­nap színpadunkon uj eredeti dráma adatott J­a­k­ó Páltól ,színésznői czím alatt;­­) sokan benne a’ méreg hirteleni megszerzését valószínűtlennek látták, pedig mérget szerezni nem nagy dolog: nálunk a’ kofaczéh (mert ez is van) teknőben éretlen kökény alakjában árulgatja. Oh igazság , miért vagy vak a’ — vásárbiróban! — Egyébiránt e’ dráma szerzőjét is illeti az, miszerint sok kezdő azt hiszi, hogy kis technikus ügyes­ség mellett már teremteni is tud, pedig gondolatköre csak az olvasott jó művek visz­­hangozása. Kiforrás , fiatal urak. Studium, meghitt ismeretség a’ kül- és belvilággal, igy teremthetni charactert hússal és vérrel, egy testileg elvégzett egészet, öszszehalmozott fényes töredékek helyett. — Inokai Csalán: GÖLNICZBÁNYA. Május 8. Nagyon chinai mandarinos dolog lesz az , midőn némelly a’ tanács élén álló ’s ülő urak, egy, a’ népnevelés olly fontos ’s szeplőtlen jellemet igénylő pályáján hivatását nem teljesítő, a’ gyöngédebb érzelműeknek valóságos botrány­­kozást adó egyénnek érdekében — miután ez, illető felsöbbsége által, tisztes állomá­sától elmozdittatnék — nemcsak botorul ellene szegülnek,­­másoknak épületes példá­jára) a’ felsőbb , czáfolhatlan adatokból keletkezett rendeletnek, de egyszersmind véd­­szárnyaik alá fogadják e’ vallással ihlett nép közbotrányára a’ nyilvános vallástalant, ’s mi több — mert hiszen a’ pénztár kezökben van — még rendesen fizetik is utódjának tetemesen érezhető rövidségével. És miért? hát csak azért, mert házaikban családjo­­kat jól mulattatja. Ez aztán igazság? Önök azon urak, igen önök, kik a’ mérsékleti egyesületnek minden erejükből elleneszegülnek; önök voltak a’ kisdedóvás’ üdvös magvait hintő férfiú elmozdíttatásának fö-fötényezői; önök azok , kik köztiszteletben álló férfiainkat aljas kitételű badar falfirkálásokkal és csak megvetésre érdemes gúny­­iratokkal pelengérre állítani iparkodnak. Tagadják ezt ha bírják. Mindezekről készen állok bárkit bővebben fölvilágosítani, köpönyegem mit sem takar, hisz’ tudhatják ki vagyok Én. A’ nemes tanács erélyesen eltiltá ugyan a’ koldusoknak a’ házalást, de a’ kenyerüket megkeresni tehetetleneknek mikénti elláttatásáról épen nem gondoskodok, ’s mi lett az eredmény? az, hogy a’ városi rendeletnek ellenére naponként 10—15 kére­­gető alkalmatlankodik ajtónk előtt. — Figyelmeztetem a’ műbarátokat , különösen kik a’ vadászatban szenvedélyt találnak, vegytani fölfedezéseiért figyelmet ébresztett, 's jeles műveiért az iparegyesülettől érdempénzzel jutalmaztatott Kis urnák a’ jövő műkiálli­­tásra szánt vadász-kürtjeire; műértök szerint nagy becsű dolgozatok. — Nálunk olly hideg van, hogy még most is füttetnünk kell. — Múlt levelemnek azon helyét, melly szerint némellyek „házaikat és telkeiket méregdrágán akarták eladni a’ kisdedóvó­­intézet javára“, mivel e’ hibás kifejezés nem sajátom, ekként kérem módosíttatni; „némellyek házakat ’s telkeket eladók­ ’s vevőkre akartak bizonyos e’ czélral adószerű fizetést venni,úgy hiszem e’ kitétel nem épen érthetetlen. — Én, HONTBÓL, május elején. Sokszor csudálkozom nagy csudálkozással , mint lehet egy némelly levelező uraknak annyit és annyiszor írni, mint a’ mennyit és mennyiszer írnak egészen parlag helyekről; ’s mi több, mindig egy themáról — a’ színművészei­ről, tűzről vízről, ’s a’ világ egyéb’ elemeiről; ’s nem is azon csudálkozom, hogy e’ dol­gokat megírják, hanem hogy e’ dolgok — a’ levelező urak’ mintegy megrendelésére— magokat minduntalan előadják. Nálunk nincs illy tárgybőség ’s azért ritkán szólunk , de ha szólunk, legalább érdekeset — nem igen szólunk. — Most még is közérdekűnek véljük tudatni, miszerint a’ múlt napokban lefolyt közgyűlésünk’ egyik napján védegy­leti és kisdedovói ülés tartalék ,Sembery Imre’ elnöklete alatt; az elsőben lelkes Kossuthunknak a’ honi ipar szilárd pártolására buzdítva felszólító levele olvastatott és közörömmel fogadtatott, az utóbbi ügyet illetőleg némelly magán-intézkedések után, jónak találtatott a’ kisdedóvonczok megvizsgáltatása, mi számos ügybarátok’ jelen­létében , kisdedóvói tanítónk dicséretére ’s a’ jelenvoltak megelégülésére mégis történt. A’ kisdedek’ száma mármár több , mint mennyit a’ szükecske terem befogadni képes. Jövő nyárutóban e’ szép sikerű , ’s az egész város (Ságh) által osztatlan tetszésben (fájdalom! hogy csak tetszésben!) részesített intézet’ gyámolitására valamit tenni szándékunk. Újság a’ többi közt az , hogy Pongrácz Lajos e’ lapoknak is derék dol­gozó társa ’s egykori­ független ember , szabadságáról önként lemondva a folyó hó’ 4-én szivrabja és illetőleg férje lön a’ nemes kedélyű és kellemgazdag Ne­­deczky Emmának. X. KIS-CZEL: Városi tanácsunk 1. évi junius 21-kére tánczvigalmat rendezend egy felállítandó városi beteg-ápoló intézet javára, melly jövedelem e’ szent czél alaptőkéjéül szolgáland. Dallos. *) *) Engedelmet kérünk, hogy a’ hoszszúra terjedő bírálatot, hely szűke miatt nem adhatjuk. S­z­e­r­k.

Next