Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-09-03 / 10. szám

303 Tajték ’s gyöngy itt van, melled- és szemedben, Az árvalány haj sárga fűrteidben ! Magad vagy a’ tenger .... magad vagy a’ Bűbájak tengere . . . ! Mellynek végetlenén , fárad ’s kihal A’ szem tekintete ; Jobb is ha örvényit nem látja, mellynek Mélységei lelket, nyugtot benyelnek! Világtalan valék. Ma nyíltak fel Először szemeim ; Talán hogy látni itt tanuljanak E’ tündér kellemin. Mert hisz mit láttam én mióta élek ? Élét . . .! ah itt minden hasonlat vétek ! Az égő napfény csak szememre hoz Forgó káprázatot; Te oh csodák csodája , lelkem is Bükörben forgatod! A’ képzelet fenjáró sólyma is, csak Csak lopva néz fényébe bájaidnak! Nézlek , nézlek .... ’s azon gondolkodom : Vagy-e te csakugyan ? ’S előttem , nem egy bűvös jelenet Légből szőtt képe van ? Ah, én nem mernélek illetni .... hátha Szétfoszlanál mint éjek látománya ! ’S ha létezel, e’ látható világ Elmúlik, és helyett Megtestesült álomképeknek ád . . . . Ah , mégis jelenet, Ábrándkép vagy te, csak szemünkkel játszván , Miként a’ délibáb, — mint a’ szivárvány. — TOMPA. GRAEFENBERGI LEVELEK. IX. Julius 2. 1848. A’temetőben voltam. Temettek valakit, ’s a’ gyász zenét hallgatva, a’ sokaságba vegyültem , melly ki vitt magával. A’ zene már magában is igen meghatja lelkemet; a’ hangok, mintegy varázs napsugár által, újra kibontakoznak életemnek, régen beborúlt öröm- és fájdalom-virágai. Nekem, a’ zenében minden meg van a’ mi a’ rózsában: illat, szín és tövis. A’ zene hangjánál tudom, hogy vannak képek, mellyeket még el nem fe­ledtem; álmok, mellyeknek sírig tartó folytatása van.

Next