Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-09-03 / 10. szám

302 Mert miképen kívánjátok , hogy akkor, mikor magatokat sem tudjá­tok megérteni, megértsen titeket az isten és segítsen munkáitokban ? Emlékezzetek meg a’ Bábel tornyára, hogy ne adjatok társaitoknak vizet mikor éheznek, kenyeret mikor szomjaznak és tollat, tintát, papirost mikor kardot, ágyút és golyókat kérnek tőletek, íme midőn köztetek a’ hívek mondanák: Itt vagyon az idő! ti azt felelétek : Még nincs itt az idő mert a’ mi óráinknak homokja nem járt le. Mintha bizony az isten az idők menetét a’ ti óráitok homokjához szabta volna. Ellenkezőleg ti szabtátok óráitok homokját az idő meneté­hez. Mert az idő akkor is halad mikor a’ ti óráitok homokja megszűnik gördülni. Ne mondjátok a’ híveknek, hogy ők önérdekből cselekesznek, hanem intézzétek akképen dolgaitokat, hogy a’ hazának sorsa legyen mindnyája­toknak önérdeke. Ne kárhoztassátok azokat a’ kik ollyanról beszélnek a’ miről ti­rni sem tudtok, hanem iparkodjatok megérteni őket. Vizsgáljátok meg társaitoknak lelkét, indulatait és képességeit, és ítéljétek meg, hogy mire lesznek használhatók a’ munkának órá­jában. Legyetek testből és csontból és ne legyetek árnyékok mellyek a’ sö­tétben elenyésznek. Légyen végre a­ ti lelketek­ termékeny hűségben és áldozatban mint az Egyiptom földe rizsben és gabonában. BOZZAI PÁL: EGY AMERIKAI LEÁNYKÁHOZ. Graefenberg, jun. 22. 1848. Mély ámulattal függ rajtad szemem, Te messze tengerek Tündér fecskéje . . . bűvös lány . . .! vagy oh Minek nevezzelek ? Méltó nevet mert millió világok Nyelvén számodra nem, — oh nem találok! Mért hagytad el fényes hazád ? hiszen Innét is oda jár , Szebb világot látni a’ gondolat, a’ költöző madár! Nem félsz, hogy a’ szellő, tavasz ’s a’ hajnal, Utánad jőnek egyszer bús sóhajjal ? Varázstenger tajtéka ’s gyöngyiről Álmodtam egykoron ; Aranyló árvalányhaj lebegett A’ fényes partokon.

Next