Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-05-16 / 19. szám
első hirdetőit a’ többnyelvűség’ ajándékával áldá meg,hogy a’ föld’ minden nemzetei érthessék őket. A’ mi honunk’ lakosainak többnyelvűségre nem különben többnyelvű tanítókat kíván, ’s bár melly sok bajjal járjon is, az egyházi elöljáróság kénytelen a’ jelöltek’ fölvételében azon arányt szorosan megtartani, mellyet egy egy megye’ hitsorsosainak nyelvkülönsége parancsol. De nagy a’ remény, mert a’ törekvés és készületek, sőt már már a’ nyilványos intézetek is nagyok, hogy az egy nemzet egynyelvűségre téríttessék, ’s így a’ vallási tanítók is egy nyelven adhassák az idvesség’ igéjét. Ez a’ nemzeti nyelv, ’s a’ nemzeti nyelv honunkban tagadhatlanul a’ magyar nyelv, valamint a’ hon is magyar hon. E’ nyelvegységre munkálni, ösztönöz mindenkit, hatási körében, a’ köz óhajtás, a’ fölséges törvények’ szentsége , ’s az egy nyelv által egyedül eszközölhető nemzeti egység, melly egyedüli forrása a’ nemzeti jólétnek ’s dicsőségnek. E’ kitűzött szent czélra igen nagy sükerrel munkálhatnak a’ hittanítók, kiknek szavok szabadon hangzik templomokban és iskolákban , palotákban és kunyhókban, a’ víg teremekben és a’ beteg ágyak mellett, városokban, falukon és pusztákon. Kétféle, tekintve az előadás’ módját, minden tanítás: népszerű, és föntebbi, vagy tudományos; ismét szó- és írásbeli; a’ népszerű és szóbeli, a’ tudományos és írásbeli többnyire együtt járnak, és szükséges, hogy a’ szóbeli, melly vegyes hallgatóknak nyujtatik , népszerű legyen. De a’ népszerűség ki nem zárja, sőt igen is megkívánja, hogy a’ religio tiszta, világos, nem épen fönti, de nem is épen alanti nyelven adassék; hogy a’ nép is tanuljon tisztán és világosan gondolkodni ’s beszélni, mert a’ nyelv szinte mint a’ religio a’ müveit emberiségnek födíszéhez tartozik. Közérdekű lévén a’ religio, igen óhajtható , hogy az különféle színben adassék elé, a’ nemzet’ osztályainak különféleségéhez képest. Különös gonddal illik itt a’ hittanítóknak a’ műveit osztály iránt, vagy csak azért is viseltetniük, mert közönséges a’ panasz , hogy ez mindenhez értőbb mint religiojához, ’s fájdalom a’ panasz alapos, semhogy azt tagadhatnók. Hogy ennek egyik oka, ’s talán főoka, religiót tárgyazó könyveinknek részint gyérensége, részint száraz feszessége, ’s egy kissé csak igen is tudományos tekintete , melly csak szoros értelmű tudósokat illet, nem épen valószínetlen. Oda kell tehát magyar hittanítóinknak, kik ez osztályt kívánják érdekelni, i igyekezniök, hogy dolgozásaikon a’ kornak kedvelt színe ömöljék el; nem ugyan az a’ kicsapongásig kaczérkodó ’s hiú, melly a’ religio’ szerény képét soha diszítni nem fogja; hanem az , mellynek bélyege az illemes dísz, a’ honestum decorum, melly a’ religiónak is egyik főbélyege; mellyben, valamint igazsága’ tartalmából és szentségéből semmit sem veszt a’ religio, úgy kedvessége az emberek előtt nőttön nő. E’ czélt csak úgy kisérthetik meg biztosan, csak úgy közelíthetik meg sükerrel a’ religio’ tanítói, ha magok iparkodnak magoknak tiszta, értelmes, csinos nyelvet szerezni. ’S tanulnunk kell előbb semmint tanítsunk, ’s nem csak azt kell tanulnunk, a’ mit, de azt is , és nem kisebb gonddal, miként tanítsunk; és sokszor a’ mikénttől több függ, mint a’ mittől. Ezeket előre kelle bocsátanom, hogy annak becsét ’s érdemét méltánylani tudjuk, a’ miről itt szólandok. Lelke’ nemes ösztönétől buzdítva a’ választott pesti nevendékpapság, már 1830 ban összeállottak a’ jelesek’ jelesljei, a’ lelkesb magyar ifjak, hogy kebelükben magyar társaságot állítsanak. Hogy pedig ezt lappangás’ gyanúja nélkül, szabadon és nyilván tehessék, először is közvetlen igazgatójokhoz folyamtanak, ki hogy az intézetnek nagyobb nyomatékot és állandóságot szerezzen, a’ még akkor élő prímás érsekhez, Rudnay Sándorhoz utasítá a’ folyamlókat, ki is elég bölcs volt, nem csak el nem nyomni e’ szép ösztönt gyamataiban, sőt szándékokat igazolva ’s jóvá hagyva, azt még nevelni is; egyszersmind „magyar gyakorló iskola“ névvel kívánta neveztetni ez uj intézetet, mellynek kitűzött czélja lenne : honi nyelvünk’ mívelése az egyházi tudományokra nézve, ’s a’ fiatal papság’ öntökéletesedése. Ezóta folyvást áll a’ magyar iskola, ’s igen óhajtható, hogy hatása a’ hon’ egyéb seminariumaira is kiterjedjen , mert nincs kívánatos!), mint hogy egyházi férfiak fiatal korokban szokjanak rendeltetésüket tárgyazó munkához; a’ ki ekkor kezd ahhoz, annál a’ munka szokássá válik. ’S ha valaha, e’ mi időnkben, hol sok