Herkules, 1888. január-december (5. évfolyam, 1-24. szám)

1888-09-01 / 16. szám

4 1888. H­E­R­K­Ü­L­É­S nyújtó, ló, bak, rohamdeszka) sem szabad elővenni. Általában őrizkedni kell, nehogy a fiúk az első órákon tornalázt kapjanak. Ezt legkönnyebben úgy kerülhetjük ki, hogy a­ rend- és szabadgyakorlatokkal vezetjük be az izmokat a szokatlan munkába. Az első órán kell felhívni a tanulókat, hogy torna­ingről és tornac­ipőről gondoskodjanak, de a szegé­nyebb sorsú gyermekeket ezek beszerzésére nem lehet szorítani. A ruhafogasokat meg kell számoztatni és ki kell jelölni mindenkinek fogását, nehogy a vétkezésnél czi­­vakodás támadjon. A tornázás megkezdése előtt a tanító a legszigo­rúbb lelkiismeretességgel vizsgálja meg a szereket, ha a legjobb állapotban vannak-e. Némely iskolában szokásban van a tanulóknak a tornahelyről távozásuk előtt való katonás együttes kö­­szöntetése. A szokás megtartható, bár én nem gyakor­lom, de a tanító se mulassza el a vezényelt köszöntés viszonzását. Végül ismételve arra a fontos feladatára figyel­meztetünk minden tornatanítót, mely a fegyelmezésnél reá vár. Az erélyes tornatanító az egész iskolát csendre és rendre szoktathatja, mi neki is sokban megkönnyíti különben terhes és még mindig hálátlan munkáját. K. L. Távgyaloglás Budapestről Siófokra. Táv 112 kilométer. Július hó 23-dikán hajnali 3 órakor indultam el a székesfehérvári országúton, megteendő, becses lapjában már előre jelzett, egy napos gyalogkirándulásomat. Czélom volt Siófokra jutni el még a nap leáldozta előtt, e szerint 112 kilométert kellett gyalog haladva megtennem, a­mi tekintetbe véve a nyári forróságot és az út nagyobbrészt gondozatlan voltát, nem kis fárad­ságomba került. Az út már Budafoknál felvette utaink közös jelle­gét ; poros és kövecses csekély változással mindvégig; előnye nagyobb kirándulásra egyedül az, hogy mind­végig lapályon halad, Sukorónál észlelhető csupán némi csekély­ emelkedés. Érdnél az út kétfelé ágazik, egyik ága Adonynak tart, a másik, jobbra eső pedig Sz.­Fehérvárra visz. Székesfehérvárott a megyei közkórház mellett haladva a Vörösmarty téren és a Széchenyi utczán át jutottam ki a siófoki útra, mely a székesfehérvári te­mető mellett vezet el. Ezen utat Szabad­ Battyánig a lehető legrosszabb karban levőnek találtam, innen Sió­fokig észlelhető némi javulás. Sajnosan nélkülöztem azonban utamnak csaknem egész tartama alatt a gyalogló tourista legfőbb kellé­két, az árnyékot, melyben igen csekély részem volt, pedig a nagy hőség ugyancsak akadályozott haladásom­ban. Lepsénybe érve a forróság némileg csökkent és én kettőztetett buzgalommal igyekeztem czélom, Siófok felé, a­hova 17 órai gyaloglás után este 8 óra 49 perczkor el is érkeztem a körülményekhez képest elég jó conditióban. Nem tartom feleslegesnek megjegyezni azon kö­rülményt, hogy Sz.­Fehérvárig mindazok, a­kik meg­szólítottak, azt kérdezték: hol a kerék? Ebből azt következtetem, hogy ezen vidéken már eléggé ismert tárgy a kerékpár, mert más vidék felé tett kirándulá­saimon mindennek inkább, mint saját jószántából kirán­duló touristának néztek. Az egyes helyeket távolaikkal feltüntetve a követ­kező idők alatt érintettem: Wurfer Lajos, M. A. C. tagja. Indulás Budapestről hajnali 3 órakor. Promontor . . . 4 óra 5 percz Tétény .... . . . 14.5 „ 5 n 7 n Érd.................... . . • 21 „ 6­3 Martonvásár . . .. . . 32 5 „ 7 51 Baracska ... . . . 36-5 „ 8 30 Kápolnás-Nyék . . . 45 „ 9 47 71 Velencze .... • • • 47 „ 10 6 Sukoró .... . . . 51 „ 10 40 Pákozd .... . . . 56-5 „ 11 28 Székesfehérvár. . .. . . 66 1 71 3 Pihenés Székesfehérvárott 57 perez. Szabad-Battyán . . . 74 km. 3 óra 19 perez Polgárdi .... . . . 85-5 „ 5 Ti 2 n Lepsény .... . . . 95 „ 6 n 20 71 Siófok .... . . . 112 „ 8 71 49 71 Ha az időjárás kedvez, úgy ez idén még egy nagy tourát fogok megtenni. Budapest, 1888. augusztus 3-án. Egy-egy észrevétel a bicyclin. A „Herkules“ közvetítésével jónak látok egyet­­mást elbeszélgetni a kerékpár kirándulásról, vagy uta­zásról — különösen az erdélyi bicyclis társak előtt, kik még csak olyan kezdők, mint én, vagy még olyanok sem, hanem ezután lesznek, mert régiek mindössze édes kevesen vannak. A­kik kevesen vannak, azok sem igen mentek eddig tovább a város sétaterénél. Gépjök csupán czifraság vala. Nem igy van a mostaniakkal, kik a kerékpározást pl. tavaly vagy idén kezdették s kiknek száma különö­sen Kolozsvárt s Marosvásárhelyt évenként 10—15-el szaporodik. Ezek egy pár heti tanulás és gyakorlás után szárnyra kerekedve leszámolnak a gőzössel s mindennemű más utazási szerszámmal s unicum­sága mellett gyakorlati czélszerűségét is belátják : később ér ugyan czért, mint a gőzös, de hamarabb, mint minden lóvonat s olcsóbb, mint akármelyik. Erdélyben a bicycli sport most kezd lábra kapni; még az újság ingerével hat s bámulat tárgya inkább mint a főváros körül. Itt egy-egy falun keresztül menve eszeveszett lármával csődíti egybe a legelső észrevevő a falu lakosságát s ujjongatnak a szörnyű látványos­ságon, hogy: „né micsa báró !” stb. Sok kellemes élvezet éri az embert útközben (már csak az a „báró“ szó is !). De azt talán mindenki tudja, hogy jó begya­korlottság előtt nem kell nagyobb útra menni a falu határán túl. Nagy meredeken a gumi ráf a fékezéstől csak úgy elperzselődik, mint annak a szárnya, kiről az Ikarus tengert nevezték el. Én tíz éve mászom már

Next