Herkules, 1902. január-december (19. évfolyam, 1-24. szám)
1902-01-15 / 1. szám
az egész gyenge éskitűnő tornászokat kellős képen vezesse. Nagyon természetes, hogy a legeszményibb állapot az lenne, hogy minden tanuló az iskolában olyan és annyi testgyakorlatot végezhessen, aminő és amennyi épen neki szükséges, de mikor érhető el e szép czél! — Hisz — más tárgyak tanításánál is csak az átlag szabja meg a mértéket, az ezen alul és felül levők figyelembe alig jöhetnek. A tornatanítási magánórák nagyon könnyen megfelelhetnek az átlagon felül és alul levők igényeinek a nélkül, hogy az iskolának és a tanári tekintélynek ártanának. Az iskolaorvosi intézmény reformja/) Ama hírek, melyek fenti czímen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban folytatott tanácskozásokról a napilapban megjelentek, felkeltették a közérdeklődést és minthogy nem egy tekintetben aggodalmat képesek a paedagógusokban felkelteni, kötelességemnek tartom a tanácskozás fontosabb eredményeit ismertetni. Általánosságban annyit mondhatok, hogy a régibb szabályzatok szigoríttattak. Az iskolaorvos ténykedése három irányú lehet és ezek közül az első irány, mely szerint feladata az iskola épületével, berendezésével, a tanításhoz szükséges eszközökk foglalkozni, bizonyára mindenki helyeslésével fog találkozni, továbbá feladata az iskolaorvosnak magával a tanuló testi fejlődésével és mindazon betegségekalkotni, melyek azt munkájában hátráltatni, „petteg tanulótársait egészségükben veszélyeztetni képesek. Kétségtelen, hogy az iskola nagyon is érdekelve van f eltéve, hogy a lehető legnagyobb eredményt akarja elérni — miszerint oly tanulóserege legyen, mely elegendő erővel bír az iskolába járással és a tanulással járó ártalmakkal szemben. Ha a szellemi túlterheléssel meg akarunk birkózni, elsősorban egészséges tanulók felett kell rendelkeznünk, az kétségtelen. Feleslegesnek tartom kifejteni, hogy mily betegségekre kell az iskolaorvosnak ügyelni ; azok a dolog természetéből amúgy is következnek. Csak két intézkedésre akarok utalni, melyek a régebbi utasításokban is megvoltak és melyeket a két év előtt tartott értekezlet (Hóman elnöklete alatt) változatlanul elfogadott. Az egyik szerint az iskolaorvos kötelessége azon tanulók egészségét ellenőrizni, akik nem a szülői házak nál laknak és táplálkoznak, hanem a különféle internátusokban vagy pedig magánházakban vannak elhelyezve. E kérdéssel minálunk még nem igen foglalkoztak és igy nem is tudjuk, várjon e téren a visszaélések mekkorák. Poroszországban csak az tarthat kosztos diákot, akit a rendőrség megbízhatónak minősít. Ausztriában is rendkívül szigorú felügyeletet gyakorolnak egy miniszteri rendelet értelmében. A másik intézkedés szerint az iskolaorvos kötelessége, ha arról értesül, hogy valamelyik tanár tanítványait túlságosan megterheli, ezen körülményt az intézeti igazgató tudomására hozni. Első pillanatra talán kellemetlennek tűnhetnék föl, de ne felejtsük, hogy a lelkes tanító buzgalmában nem egyszer többet követel tanítványaitól, mint kellene. Ha fenti intézkedés hiányozna, nem egy iskolaorvos röstelné az ily túlzást az igazgatónak bejelenteni, nehogy spiczlinek tekintessék. Persze rettenetes hiba lenne az iskolaorvos/*, részéről, ha a tanulókat mindenkép kikérdezné a leczkék és feladatok nagysága felől és tetézné hibáját, ha véle-* ményét koczkáztatná. Elég, ha a tényt, melyet valamely szülő útján vagy a tanuló rossz kinézése stb. alapjáig megtudott, egyszerűen az intézet vezetőjének tudomására hozza, ezzel tevékenységét e téren befejezte. Minthogy az iskolaorvos a tanulók betegségeit eddig is jegyzékbe venni köteles volt, amelyek alapján évi jelentését összeállította, és minthogy nem egy tornatanító rendszeres mérések alapján évi jelentését összeállította, és minthogy nem egy tornatanító rendszeres mérések alapján a tanulók előszaporodását figyelemmel kísérte, az értekezlet, főleg Alexander és Bókay tanár úrnak meleg pártolására, a törzslapok általános behozatala mellett foglalt állást, amely a törzslap a tanulót egész középiskolai pályáján végig kíséri, amely tehát, ha másik intézetbe átlép, oda küldetik. Atörzslapok nem a mi tanulmányunk, Németország számos rában már vezetik, főleg az elemi iskolákban; azampol college ékről nem is szólva — a kitöltése Németiágban elsősorban az osztálytanító, másodsorban ’ is« föladat«. Nálunk ezen munka teljesen, munkaköréhez fog tartozni, kinek a mérése tanító segédkezni köteles lesz, míg a különségeket az iskolaorvos jegyzi be. Az kfiscc, ezen törzslapok kitöltése sok dolgot fog adni, de azért úgy kell végezni, hogy a tanításban legkisebb kár se essék, és tekintettel a szülők jogos érzékenységére, minden esetleg bántó feljegyzést mellőzni kell. A méréseket az iskolaorvos a tornatanítóval egyetemben a tornaórák alatt végzi kétszer évente, szeptemberben és 70 évvel később, hogy a téli idény hatását a tanuló egészségére megítélni lehessen. Minthogy a felvételeket ketten végzik, egyik mér, a másik is, igen gyorsan fog menni még nagyobb intézetekben is. Ugyanekkor megnézi az iskolaorvos mindegyik tanuló gerinczoszlopát, amit 14 éves koron túl az épgerinczűekre mellőzni lehet. Még czélszerűbb lenne a méréseket évnegyedenként végezni és erőpontok felvételével egybekapcsolni, de túlságosan igénybe venni sem az iskolaorvost, sem a tornatanítót nem lehet. Nem egy lesz, aki magától meg fogja tenni. A betegségekről tudomást szerez az iskolaorvos, ha a tanulók tornamentesség miatt .) A Magv. Paedagogia utolsó számából. Szerk.