Herkules, 1909. január-december (26. évfolyam, 1-20. szám)
1909-01-15 / 1. szám
— 2 — a magas minisztérium nem figyelmezteti az iskolákat, hogy vegyék tekintetbe a kirándulásokat. Az iskolafenntartó hatóságoknak pedig a minisztérium kötelességévé kellene, hogy tegye a testgyakorlati eszközök beszerzését. Most úgy vagyunk, hogy a jól-rosszul berendezett tornaterem után évenként mit sem kapunk. Kellene pedig minden esztendőben pár száz korona, hogy az iskola vehessen korcsolyát, csináltattasson szánkót, labdát stb. így aztán fellendülnének az ifjúsági sportok. Jól tudom én azt, hogy a sok gyermekes családapa örül, ha fiainak könyvet tud venni és úgy-ahogy öltözteti őket, de már sporteszközökre igazán kevés helyen kerül pénz. Az iskolafenntartóknál pedig a kiadott összeg éppen számításba is alig jöhet. Azonban mindez csak úgy fog menni, ha a felszerelés az iskolákra kötelező lesz. Ha a természettani stb. szertárakra évenként kerül a sok pénz, úgy kerülni fog erre is. A játékdélutánok így átalakulván edző sportdélutánokká, az iskolai testgyakorlatok egészen felfrissülnek és szebb eredményeket érünk el. így válik valóvá miniszterünknek szép eszméje ; igy lesz az iskola a tanulóknak kedves helye, hová örömmel kívánkoznak szabad idejükben is. Vidéki. Tantervrevizió.* A legnagyobb elismerés illeti közoktatásügyi miniszterünket azért, hogy első sorban a testnevelés ügyét tűzte napirendre s még nagyobb elismerésünk azon meleg érdeklődésért, kitartásért és bölcsességért, melylyel a testnevelés ügyében összehívott értekezletet vezette. Akármit beszéljenek a szobatudósok és álbölcsek, a valóság az, hogy összes emberi lényünk fundamentumát a test alkotja, amelyre épül s amelyen nyugszik minden, ami az ember előtt értékes. Értelem nélkül s testileg is tehetetlenül jövünk a világra s idegrendszerünk s testünk lassú fejlődésével izmosodnak meg lassanként erkölcsi és szellemi képességeink is, melyeknek életnyilvánulásaira a szív utolsó dobbanásával és a test végső lehelletével ismét sok néma csöndje következik. A testi épséget és egészséget kell mindenféle józan nevelés és oktatás alap ú Tanrevizió. — »Harczképesség« czimen Miskolczon két tartalmas értekezés jelent meg névtelen füzetben. Az első czikkből a minket érdeklő részt itt közöljük. A szerk. jóul választanunk, mert ha ezeket oktalanul megrongáljuk, a legértékesebb földi javainktól kell megválnunk. Megrongált testben megbénulnak és elfajulnak az erkölcsi és értelmi funkcziók is. Egészségtelen testben meggyengül az életerő s ezzel együtt elveszti az ember élet- és munkakedvét. Ilyen tételeket hirdet a józan fiziológia és egészségtan s ezeknek igazsága mellett szól a valóság. Az értelmi munka kizárólagos székhelye a nagy agy s az éppen úgy vérfogyasztással jár, mint bármely más fizikai munka. A túlhajtott szellemi munka állandóan a testet rabolja meg rendes táplálékától s amennyiben a tanítás és tanulás rendesen szobában történik, szellemi munka közben az ember rendesen meg van fosztva az egészség más három éltető elemétől is: a jó levegőtől, napfénytől és mozgástól. A mai középiskolai oktatásban a rendszer hibás , a tornatanítók csak áldozatai egy hibás rendszernek, de ők azon segíteni nem tudnak, még a legbecsületesebb munkával sem. A testi nevelés nem egyedül a tornatanító feladata, hanem az egész tanári karé, mert különben a mi rombolást végez a tanulók szervezetében a szellemi tárgyak túlhajtásával alil 16 tagból álló tanári testület, azt a tornatanító heti 2 órában magas falak közt, a szükséges levegő, tér és napfény hiányában soha helyre nem hozhatja. Okvetlenül egészségesebb közvéleménynek kell kialakulnia tanári körökben a tanulók értékelése tekintetében s nem szabad a fizikai képességek ártalmára az intellektuális képességeknek túlságos jelentőséget tulajdonítani. Ma, ha a tanuló a görög nyelvből valamelyik ige második aorisztusát eltéveszti, ha a magyarból a kis gyermek a tizenhatféle határozó valamelyikénél megtévelyedik vagy a százakra menő latin mondattani szabályok és műkifejezések valamelyikét elfeledi, eredendő bűnnek tekintetik, holott az ezekben való megtévedés annak a tanulónak, ki naponként 5—6 erős szellemi tárggyal küzködik, nagyon természetes dolog s végül is ezeknek helyrehozása és pótlása nem nagy fáradtságba kerül. Ellenben a mai közoktatási rendszer mellett magas kitüntetések hordozói azon túlhajtott és korán érett elmék, kik magukban hordozzák a korai letörés, életuntság, jellemtelenség és munkaképtelenség csíráit. Az a sok fáradtsággal megszerzett egészséges izomzat pedig, mely, ha jó magaviselettel párosul, egy hosszú, becsületes és munkás élet biztos zálogát alkotja, a tanuló értékelésénél annak előmenetelére és boldogulására semmiféle figyelemben nem részesül, sőt a tanulót legtöbbször már eleve a tudatlanság és butaság gyanújába keveri. Ezen eljárás felette káros, mert a szerzett bajok az utódokban már öröklött sajátságok alakjában jelentkeznek s ennélfogva az értelmiség a hibás közoktatásügyi rendszer alapján állandóan a degenerálás lejtőjére hajtatik. Minden középiskolai tanárnak figyelembe kellene venni azt is, hogy e hazát és annak ezeréves fennállását különösen a katonai erényeknek