Herkules, 1911. január-december (28. évfolyam, 1-20. szám)

1911-01-11 / 1. szám

teremek, játékterek berendezését hamarosan megjavítani. Az sem lesz kellemes dolga, mikor a tanítási hibákat és hiányokat kell őszintén megmondani s azoknak orvoslásáról kell gon­doskodnia. De ha valaki szépet, jót akar tenni ne rettenjen vissza a nehézségektől. Kívánunk Ottónak nehéz és szép hivatásához türelmet és sikert. Akik talán Ottót nem ismernék olvasóink közül, azoknak bemutatjuk őszintén, hogy e képpel is könnyítsük nehéz munkájának kezde­tét. Ottó termetre nézve széles vállai, domború melle folytán középtermetűnek látszik Bozontos feje, hátraszegett erős nyaka erőt, akaratot árul el. Szeme sötét nézését derűs arczvonásai szeliditik. Megjelenése, modora szerény, beszéde gyorsmenetű, de szavakban fukar; ő valóban a tettek embere. Egyéniségében Ottónak a leg­kedvesebb minden érdekesség nélküli egyenes­sége, mely eddig is minden ismerősét becsülő­jévé tette. Eddigi szereplése a játékok, verse­nyek rendezése körül, iskolai tanításának eredménye elsőrendű tornatanárnak és kitűnő rendezőnek, jeles szervezőnek mutatják, iro­dalmi munkássága a mi ügyünk minden ágára kiterjed, legkitűnőbb munkája — játékkönyve. Ottó nem tartozik sem a megcsontosodott német tornászok, sem a féktelen sportbarátok közé. Érdemes megemlíteni, hogy mint a böl­cselet doktora, a történet és földrajz középiskolai tanára mindig kedvvel tanította a tornát. Azt hisszük minden olvasónk szíve szerint kívánhatunk Ottónak szép és nehéz állásához kedvet, türelmet és sikert. Tanuljunk ródlizni! A mind gyakoribb balesetek, melyek a ródlizás sportjával járnak, időszerűvé teszik, hogy néhány szó­ban ismertessük azt, hogy miként kell ródlizni. Akár a vadászatban, úgy a ródlizásban is megvan már a „vasárnapi ródlizók“ kasztja. Természetesen ha hetenként egyszer felmegy a pályára és beül a vezető mögé, nincs rá eset, hogy annak tapasztalt tudását el­ismerje. Ő ugyan még talán egyszer-kétszer ült csak a ródliban, de már feltétlen szakértőnek tartja magát. Végre is elérkezik az időpont midőn e nehéz, jéggé fa­gyott pályán teljes sebbességgel ereszti neki a fódírt, néhány fordulót vesz, de a kellő időpontban persze nem tudja a féket működésbe hozni és a már szép számmal összegyülekezett nézőközönség borzalommal vegyes hahottája mellett magas ívben röpül ki a pálya mellé. Szóval tanuljuk meg a ródlizás tudományát. De nem könyvből. Mert ha a fordulóhoz érünk, nehe­zen lehet a könyvben oly szépen leírt IV. fejezet ötödik szakaszát alkalmazni. Akkor már rég kirepült utas. Tehát mik a ródlizás szabályai? Ne végy ródlit berlinit, ha a Svájcban és ne bécsit, ha a Tátrában akarsz ródlizni. Minden jármű­vet csak ott lehet használni, amely pálya részére készítették. Ha a kirakatban bármily szépnek is fest, bizton kifordulsz belőle, ha a kis lejtésű pályára ké­szülten meredekre mész. Ha ródlit vásárolsz, állsd egy egyenes alapra és vizsgáld meg, hogy a talpak és az alap között nem marad-e hézag. Ha igen, akkor a ródli használhatatlan. Nézd meg, hogy a talpakat megerősítő csavarok nem engednek-e, vagy nem állanak-e ki. Kíséreld meg, hogy a talpakat el tudod-e egymáshoz képest mozgatni. Végre a ródli vizsgálatánál a legfontosabb, hogy a két talp teljesen párhuzamos legyen. E célból forduljunk ismét az előbb említett módszerhez és tegyük a ródlit a sima alapra. Ha párhuzamosak a talpak, a ródli nem mozog és akkor nyugotan te­vásárolhatod. Az utazásnál a fősúly az ülésre helyezendő. Tel­jesen a ródli hátsó végén üljünk. A felső test hátra hajlik és a lábakkal mintegy térdeink közé vesszük a ródlit. Gyakorlott ródlizó azt is megengedheti magának, hogy mindkét kezével szabadon egyensúlyozzon, de legalább is az egyik karnak szabadon kell lennie. Tehát a főszabály az, hogy a lábakat nem szabad a ródlira tenni, a karokkal pedig ügyesen ellensúlyozni. Szóljunk ezután a kettős ródliról. Ez a sport mindinkább nagyobb teret hódít. Fő oka ennek abban rejlik, hogy a sport e nemében alkalom nyílik a gyön­gébb nemnek, hogy az erős férfi ügyességére és talá­lékonyságára bízva magát, részt vehessen e különben reá nézve nehezen űzhető élvezetben. Mivel a kettős ród­­linál a vezetés teljesen a hátulüllőre van bízva, azért mindég a jobban hozzáértő, tehát a férfi üljön hátra. A lábakat természetesen itt sem szabad sohasem fel­tenni, hanem mindig feszesen, két oldalt, ki kell nyúj­tani. És végre, ami épen a kettős ródlizásnál a leg­fontosabb, soha egyes, azaz rövid ródlit ne használjunk, mivel különösen fagyott pályán a jármű a nagyobb teher alatt sokszorozottabb sebességgel haladva, ha fordulóba ér, a nagyobb centrifugális erő vagy felfor­dítja, vagy kilöki a pályáról. Ezek lennének tehát a helyes ródlizás alapfelté­­tei. Mi sem természetesebb, minthogy sokszor nem azért ródliznak, hogy versenyezzenek is, hanem tisztán szórakozásból. De mikén az utas, úgy a néző is meg­követeli, hogy bizonyos stílust sajátítson el a ródlizó. Sohase tegyünk oly mozdulatokat, amely a szemnek ugyan szépek, de teljesen haszontalanok. Ezért: soha- 2

Next