Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-05-16 / 14. szám

zül, kiknek komolyan kell akarni a’ valót, mulatságot szereznek magoknak azzal, hogy a­ dolgot lehető leg­közelebbről vegy­ék szemügyre, és annak valódibb ké­pét adják, mint most közönségesen tenni szoktak , a’ hírlapi tudósitásokból homályos, ’s a’ határtalan elke­seredés késérzetével megfuttatott mozaikot állitván ösz­­sze. — Azzal nem hizelgek magamnak, hogy tudósitá­­sim által minden előítéletet gyözedelmesen megczáfol­­hassak; mert ekkor a’ tőlem közlött hideg, talán száraz tényeknek a’ tüzes szónoklat ragyogványival és virá­gaival kellene birniok, mellyek pedig nekem nincsenek hatalmamban. Ezen közlemények azonban még is tehet­nek valamit arra, hogy a’ becsületes vizsgálódás lelkét olly czáfolatra buzdítsák, melly okait saját belátásából meríti. Ezen rövid észrevétel után tudósításom tárgyához térek vissza, ’s e’ végre egy gyártelep rövid rajzát vá­lasztottam , melly az ipari vidéken a’ Wupper mellett (melly pedig mindenféle derék telepben, és kitűnő ipa­ri kapacitásokban, kik azon álláspontot, mellyre a’ gyár­ügynek a’ jelenkorban kell emelkednie, fel bírják fogni) szép tanúságot tesz arról, mit tehet a’ német szorgalom és dologismeret még a’ legmostohább külviszonyok közt is, és miként ezen elsőségek még ezen külső szoron­­gatások közt is az iparosság legnemesb oldalát szem­éliy­be állítják , melly abban áll, hogy nemcsak a’ dolgozó osztály anyagi jólétére kell figyelmet fordítani, hanem annak kiképzésére és nemesítésére is. — A’ hammer­­steini fonóintézetről szólok, mellynek tulajdonosai Jung urak, a’ legnagyobb készséggel mutatják meg minden utazónak ezen telepet és annak elrendezését. A’ hammersteini gyapotfonó intézetet, a’ hozzá tar­tozó mellék épületekkel, mint a’ gőzház, igazgatósági és munkáslakok, 1835—1838 építették hasonló nevű ne­mesi jószágon a’ Wupper­kies völgyében, Elberfelden alól. Mint példányintézet a’ legújabb és legtökéletesb gé­pekkel láttatott el; az óriási, 75 lóerejü vas vizkereket a’ 40 lóerejü segéd gőzgépekkel együtt, valamennyi mozgonyt és gőzfűtési készületeket Anglia első műhe­lyeiből, és minden fonógépet az előkészítési eszközökkel Francziaország legjobb műhelyeiből hozatták. A’ telep­ben van 24,000 orsó, melly körül 400 ember dolgozik, kik családostól 1200 főre mennek, és a’ kívül lakó, ’s a’ telep számára dolgozó öntők, esztergályosokkal együtt a’ gyártól tápláltatnak. A’ munka szakadatlanul foly, mi­vel száraz nyáron és hideg télben ha megfogy a’ viz, a’ hajtó erőt a’ gőzgép pótolja. Az említett 400 munkás 9 nagy, 7000­­ láb területű, és 10 láb magas teremben úgy van elosztva, hogy a’ dolgozók legkisebb száma egy teremben 30, a’ legnagyobb pedig 60-ra rúg. Va­lamennyi, vassal deszkázott, és fejérre mosott teremben tiszta a’ jég, mivel az árnyékszékek a’ teremen kívül vannak, hova a’ munkások mindenik emeletből egy ge­­rendélyen juthatnak. A’ rend és erköltsiség feltartása végett, a’ technicumra és igazgatásra rendelt két egyenlő hatalmú igazgatón kívül, mindenik teremben egyegy fel­ügyelő van, ki a’ munkások felett őrködik, a’ lehető leg­nagyobb tisztaságra gondot tart, és az árnyékszékkul­­csot mindig csak egy személynek adja egyszerre. A’ főgyárépületnek van egy lépcsőtére (Treppenhaus) kő­hágcsókkal, mellyen mindenik emeletben a’ dolgozó te­rembe juthatni, úgy hogy a’ munkások történhető ve­szély alkalmával a’ köhágcsókra menekülhetnének. Két, vizkerek és gőzgép által mozgatott, nyomó szivattyú a’ vizet minden emeletben egész a’ tetőig a’ lépcsötérre emeli, és mindenik terem előtt készen álla­nak a’ mindenféle oltó eszközök. Ezen kívül mindenik emeletben a’ terem ajtajánál a’ vas medenezékbe a’ leg­tisztább forrás ivó víz ömlik, melly a’ legközelebbi hegy­ről, mintegy 4000 láb távolságról csatorna által vezet­tetik a' gyár mindenik emeletébe. A’ teleppel össze van kötve­­) egy szabad is­kola és i­t­m­u­t­a­t­ó ház 120 gyermek számára, melly minden iskolai eszközzel, rámmal, könyvekkel, földkép­pel , zongorával ’stb föl van szerelve, hol egy a’ gyár által fizetett tanító naponkint 98 gyermeknek ad okta­tást az olvasás, irás, számolásban, ’s azt a’ mit a’ föld­leirat , történettan és éneklésben illy körülmények közt taníthatni. A’ tanítás naponkint csak egy óráig, reggeli 11­—12 tarthat, ennél fogva egy gyermeket sem vesz­nek fel a’ gyárba, ha csak az előtt 3 évig nem járt az elemi iskolába, és a’ törvényes kort el nem érte. A’ ta­nító be szokta nyújtani azon növendékek névjegyzékét, kik magokat szorgalom és jóviselet által kitünteték. A’ tanításért pénz nem vétetik. Az idősb gyermekek ezen­kívül hetenkint többször, husvét körül pedig gyakran minden nap a’ lelkésztől oktatást kapnak a’ vallásban. És a’ mint több ízben hallottam, a’ gyári gyermekek szor­galom, ismeret, és erköltsiség által kitüntetik magokat az azon vidéki földművelő nép gyermekei felett. Mint má­sutt, úgy itt is bebizonyult, hogy sok gyermek, a­ gyári iskola rendes járása mellett, többet tanult mint azelőtt, mikor a’ felügyelet hiánya miatt a’ vidéken csak az iskola mellett jártak, és sok szülő csupán ezért kívánta gyer­mekét a’ gyárba fölvétetni. A’ hatóság résziről történt is­kolai vizsgálat alkalmával, az iskola elrendezése mindig hasznosnak és dicséretesnek találtatott. 2) Egy beteg- és g­y­á­m­o­­­i­t­ó pénztár. Ennek tőkéjét a’ gyártulajdonosok alapították; a’munká­sok igenigen keveset fizetnek ezen hasznos intézet javá­ra , mellyre egy a’ végett fizetett orvos ügyel, és min­den orvosi rendeletet, gyógyszert ingyen kapnak. Úgy a’ gyári orvos, mint a’ kerületi physicus állítása szerint, a’ munkások egészség állapotja eddigelé mindig igen

Next