Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-04-01 / 1. szám

l­ hetünk; ’s talán édes mosolyra derítheti ajkainkat a’ gon­dolat, hogy mi magyarok ama’nehéz mesterségbe: „sem­mi­ve­l, semmiböl csinálni valamit“ magun­kat jóformán begyakoroltuk; de nem egyes tények ad­ják képrajzát egyesületünk’ fontosságának; hanem az, hogy az érdek, mellynek egyesületünk első dajkája, ’s folytonos ápolója, olly jelentőségre emelkedett, minőre emelkedettnek még az ellenség sem tagadhatja. Természetes, hogy e’jelentékeny érdek orgánum nélkül nem maradhata, melly annak szellemi közlönye legyen; ’s köszönet és méltánylat kormányunknak, hogy ez érdek’jelentőségét elismerve nem akará, hogy az esz­mecserének hatályos terén orgánum nélkül szűkölködjék. A’ „H­e­t­i l­a­p“ körét részleteiben ide sorozni nem hivatásom. Meg van az téve programmjában, mellyet szerkesztője közre bocsátott. Igaz, a’ politica magas ré­giója „H e t i 1 a p“unk’ köréből ki van zárva, ’s ha meg­gondolom , miként nekünk magyarokat a’ politica teszi ebédünk’ savát borsát, szinte kétkedni vagyok hajlan­dó , vallyon nem csalatkozik-e meg egyesületünk azon pártfogás iránt, mellyet a’ közönségtől „H e t i 1 a p“ja számára reményt ? Mert a’ politizálás’ hajlama ármányos egy szokásocska. Bele­zavarodik minden érzelmeinkbe, kiséri minden gondolatunkat, velünk kél, velünk fek­szik, ’s még ha menekedni akarnánk is tőle, úgy járnánk , mint ama’ jámbor a mesében, ki üszköt vetett kedves la­kának, hogy a’ manót ben égesse, melly őt üldözé; de midőn nyargaló lova’ hátán megfordúl, visszavetendő „einen Blick nach dem Grabe seiner Habe“ hátánál lát­ja gubbaszkodni az átkozott manót, így vagyunk mi ma­gyarok a’ politicával — és természetes, hogy így va­gyunk. — Azonban ne kicsinyeljétek mégis uraim a’ tért, mellyen a’ Hetilap mozogni fog. Azon érdekek­nek tére az , mellyek a’ hosszas béke’ következtében, mondhatni Europa’ egész életének túlnyomó irányt ad­nak. Terjeszteni az exact tudományok’ ismereteit, deá­­kos nevelésű nemzetünk között; bejuttatni derítő sugá­­rait a’ szorgalom’ szerény műhelyeibe; más részről a’ nemzeti közgazdászat’ tömérdek mezején tájékozni a’ vé­leményeket ; a’ földművelés, műipar, és kereskedés’ esz­méleteit egyensúlyozni; összhangzásra segíteni elvona­­lozott viszonyaikat; felderíteni saját körülményeink’ út­mutatása szerint a’ kellékeket, mellyek mind háromnak egyetemes kifejlődését feltételezik; nem külföldi szo­batudósok’ elméleteihez, a’ saját hazájuk viszonyainak benyomása alatt szerkezetiekhez kaptázni a’ közgazdá­szat’ azon rendszerét, melly hazánkra illik , ’s nekünk egyedül üdvös lehet, hanem szemügyre venni körül­­ményinket, ’s azoknak gyakorlati helyzeteiből vonni le statusgazdászatunk’ theoriáját; tisztába jöni a’ vámok philosophiájával; véleményt adni kiegyenlítésük’ mód­jairól; megkísérteni a’ pénzügyi viszonyok’ bonyolult csomója’ megoldását; irányt adni a’ vasútak, csatornák, ’s egyéb közlekedési eszközök’kérdéseinél, mik a’ nem­zetek’ anyagi jóléte’, ’s polgárisodása’ hatalmas emel­tyűit képezik; képviselni az anyagi irányzatú sociális törekvés’ érdekeit; kijavítani a’ tévedéseket gyáripar ’s kereskedés fogalma körül; alapos adatokat nyújtani a’ nemzetnek önismerete’homályaiban; köz­tudomásra jut­tatni a’ műipar körébeni haladásunk’jeleneteit;részvé­tet ébreszteni a’ szorgalom’ szerény érdeme iránt; út­mutatást adni a’ parlagon heverő nemzeti kincsek’ fel­­használása körül, ’s a’ mi még ezekkel rokon tárgy le­het— valóban olly fontos ügyek, mellyek a’ mint egy részről megérdemlik, hogy a’ honnak legkitűnőbb kapa­­citásai se vonják meg a’ közredolgozás segédkezét, úgy más részt reménylenünk engedik nemzetünk férfias érett­ségétől , hogy a’ tért nem fogja kicsinteni, mellyen a’ Hetilap a’ tehetségig sok szellemi erőt egyesíteni ipar­­kodand; ’s nem vonandja meg pártfogását a’ vállalattól, melly mindnyájunkat olly közelről, mondhatnám legér­zékenyebb szükségeinkben érintő érdekek’mezején forog. Istenbe, ’s jó ügyünkbe vetett bizalommal lép fel tehát az Iparegyesület imer orgánumával a’ nemzet előtt, mire nézve nem vakít el annyira az előszeretet, mely­­lyel az Iparegyesület iránt, gyönge munkásságom’e’ ked­­vencze iránt viseltetetem, hogy több szerencsét kíván­nék neki mint mennyit megérdemlend. Társaim’ becses bizalmánál fogva az Iparegyesület’ aligazgatója lévén, tisztemhez tartozott a’ Hetilapot ki­adó egyesületünk nevében ez igénytelen előszóval a’ tisztelt közönségnek bemutatni; ’s ha volnának e’ hon­ban, kik némi figyelemre méltatással hajlandók megtisz­telni egyéni szavaimat, azoknak szolgáljon tudomásul, hogy mint iparegyesületi tisztviselő, kötelességemnek vélem, ezen egyesület’ Hetilapját orgánumoi tekinteni a’ közgazdászat, műipar,kereskedés’, ’s a­­lap’ programm­­ja szerint ezekkel rokon tárgyak közül csekély néze­teimnek is —szerkesztő úr’ szíves engedékenysége mel­lett — a’ közönséggeli közlésére. Költ Pesten, martius’ 30-án 1845. Kossuth Lajos, iparegy­esűleti aligazgató. IV ma­gyar ország­’ termény­ek­beni gazdag­sága és következtetések. Mióta a’ sűrűbben mutatkozó iparos mozgalmak e’ közhaza’ régi pangásábóli kiemelését ’s a’ civilisatio’ fo­kozatán utolsó átalakítását némi siker’ reményével czé­­lozzák, azóta úton útfélen olly észrevételek léteznek, olly nehézségek gördítetnek a’műipar mellett buzgó ha­zafiak’ eleibe, mintha ők Isten tudja mit növelnének a’ földmivelő érdek (!) és a’ közjóllét általánosabb elterje­dése ellen. ,,A’ földbirtokos’gyára az ő földbirtoka,mond­ja az egyik: ebbe kell fektetneie tőkést. Ne higyjetek az eltévedt tekintélynek, melly pénzeteket nem földmüve­­lésbeni beruházásokra, hanem — oh hallatlan dolog! —

Next