Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-04-01 / 1. szám
l hetünk; ’s talán édes mosolyra derítheti ajkainkat a’ gondolat, hogy mi magyarok ama’nehéz mesterségbe: „semmivel, semmiböl csinálni valamit“ magunkat jóformán begyakoroltuk; de nem egyes tények adják képrajzát egyesületünk’ fontosságának; hanem az, hogy az érdek, mellynek egyesületünk első dajkája, ’s folytonos ápolója, olly jelentőségre emelkedett, minőre emelkedettnek még az ellenség sem tagadhatja. Természetes, hogy e’jelentékeny érdek orgánum nélkül nem maradhata, melly annak szellemi közlönye legyen; ’s köszönet és méltánylat kormányunknak, hogy ez érdek’jelentőségét elismerve nem akará, hogy az eszmecserének hatályos terén orgánum nélkül szűkölködjék. A’ „Heti lap“ körét részleteiben ide sorozni nem hivatásom. Meg van az téve programmjában, mellyet szerkesztője közre bocsátott. Igaz, a’ politica magas régiója „H e t i 1 a p“unk’ köréből ki van zárva, ’s ha meggondolom , miként nekünk magyarokat a’ politica teszi ebédünk’ savát borsát, szinte kétkedni vagyok hajlandó , vallyon nem csalatkozik-e meg egyesületünk azon pártfogás iránt, mellyet a’ közönségtől „H e t i 1 a p“ja számára reményt ? Mert a’ politizálás’ hajlama ármányos egy szokásocska. Belezavarodik minden érzelmeinkbe, kiséri minden gondolatunkat, velünk kél, velünk fekszik, ’s még ha menekedni akarnánk is tőle, úgy járnánk , mint ama’ jámbor a mesében, ki üszköt vetett kedves lakának, hogy a’ manót ben égesse, melly őt üldözé; de midőn nyargaló lova’ hátán megfordúl, visszavetendő „einen Blick nach dem Grabe seiner Habe“ hátánál látja gubbaszkodni az átkozott manót, így vagyunk mi magyarok a’ politicával — és természetes, hogy így vagyunk. — Azonban ne kicsinyeljétek mégis uraim a’ tért, mellyen a’ Hetilap mozogni fog. Azon érdekeknek tére az , mellyek a’ hosszas béke’ következtében, mondhatni Europa’ egész életének túlnyomó irányt adnak. Terjeszteni az exact tudományok’ ismereteit, deákos nevelésű nemzetünk között; bejuttatni derítő sugárait a’ szorgalom’ szerény műhelyeibe; más részről a’ nemzeti közgazdászat’ tömérdek mezején tájékozni a’ véleményeket ; a’ földművelés, műipar, és kereskedés’ eszméleteit egyensúlyozni; összhangzásra segíteni elvonalozott viszonyaikat; felderíteni saját körülményeink’ útmutatása szerint a’ kellékeket, mellyek mind háromnak egyetemes kifejlődését feltételezik; nem külföldi szobatudósok’ elméleteihez, a’ saját hazájuk viszonyainak benyomása alatt szerkezetiekhez kaptázni a’ közgazdászat’ azon rendszerét, melly hazánkra illik , ’s nekünk egyedül üdvös lehet, hanem szemügyre venni körülményinket, ’s azoknak gyakorlati helyzeteiből vonni le statusgazdászatunk’ theoriáját; tisztába jöni a’ vámok philosophiájával; véleményt adni kiegyenlítésük’ módjairól; megkísérteni a’ pénzügyi viszonyok’ bonyolult csomója’ megoldását; irányt adni a’ vasútak, csatornák, ’s egyéb közlekedési eszközök’kérdéseinél, mik a’ nemzetek’ anyagi jóléte’, ’s polgárisodása’ hatalmas emeltyűit képezik; képviselni az anyagi irányzatú sociális törekvés’ érdekeit; kijavítani a’ tévedéseket gyáripar ’s kereskedés fogalma körül; alapos adatokat nyújtani a’ nemzetnek önismerete’homályaiban; köztudomásra juttatni a’ műipar körébeni haladásunk’jeleneteit;részvétet ébreszteni a’ szorgalom’ szerény érdeme iránt; útmutatást adni a’ parlagon heverő nemzeti kincsek’ felhasználása körül, ’s a’ mi még ezekkel rokon tárgy lehet— valóban olly fontos ügyek, mellyek a’ mint egy részről megérdemlik, hogy a’ honnak legkitűnőbb kapacitásai se vonják meg a’ közredolgozás segédkezét, úgy más részt reménylenünk engedik nemzetünk férfias érettségétől , hogy a’ tért nem fogja kicsinteni, mellyen a’ Hetilap a’ tehetségig sok szellemi erőt egyesíteni iparkodand; ’s nem vonandja meg pártfogását a’ vállalattól, melly mindnyájunkat olly közelről, mondhatnám legérzékenyebb szükségeinkben érintő érdekek’mezején forog. Istenbe, ’s jó ügyünkbe vetett bizalommal lép fel tehát az Iparegyesület imer orgánumával a’ nemzet előtt, mire nézve nem vakít el annyira az előszeretet, melylyel az Iparegyesület iránt, gyönge munkásságom’e’ kedvencze iránt viseltetetem, hogy több szerencsét kívánnék neki mint mennyit megérdemlend. Társaim’ becses bizalmánál fogva az Iparegyesület’ aligazgatója lévén, tisztemhez tartozott a’ Hetilapot kiadó egyesületünk nevében ez igénytelen előszóval a’ tisztelt közönségnek bemutatni; ’s ha volnának e’ honban, kik némi figyelemre méltatással hajlandók megtisztelni egyéni szavaimat, azoknak szolgáljon tudomásul, hogy mint iparegyesületi tisztviselő, kötelességemnek vélem, ezen egyesület’ Hetilapját orgánumoi tekinteni a’ közgazdászat, műipar,kereskedés’, ’s alap’ programmja szerint ezekkel rokon tárgyak közül csekély nézeteimnek is —szerkesztő úr’ szíves engedékenysége mellett — a’ közönséggeli közlésére. Költ Pesten, martius’ 30-án 1845. Kossuth Lajos, iparegyesűleti aligazgató. IV magyar ország’ terményekbeni gazdagsága és következtetések. Mióta a’ sűrűbben mutatkozó iparos mozgalmak e’ közhaza’ régi pangásábóli kiemelését ’s a’ civilisatio’ fokozatán utolsó átalakítását némi siker’ reményével czélozzák, azóta úton útfélen olly észrevételek léteznek, olly nehézségek gördítetnek a’műipar mellett buzgó hazafiak’ eleibe, mintha ők Isten tudja mit növelnének a’ földmivelő érdek (!) és a’ közjóllét általánosabb elterjedése ellen. ,,A’ földbirtokos’gyára az ő földbirtoka,mondja az egyik: ebbe kell fektetneie tőkést. Ne higyjetek az eltévedt tekintélynek, melly pénzeteket nem földmüvelésbeni beruházásokra, hanem — oh hallatlan dolog! —