Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-04-01 / 1. szám
56 gyárak’ alapítására kéri. ’S hahotázva kérdi jámbor olvasóitól: valljon meg fogná-e érezni a’ borsodi föld— mivel, ha az ország’ szélén valahol fonógyár állítatnék ? — Egy másik nincs ugyan ellene a’ gyártásnak, de az Istenért, csak pamutfonó-gyárt ne létesítsünk, mellynek gépei ennyi meg ennyi embert pótolnak ’s melly nem nekünk, hanem a’ nyerészkedő tőkepénzesnek dolgozik. Hanem állítsunk czukorgyárakat; mert a’ jól vezetett czukorgyár minden hold föld’ jövedelmét legalább is 98 frt 21 pkrra emeli! ’S mellette változatokat fuvolyáz híradói themája felett, mellynek részleteire más alkalommal visszatérendünk. Egy harmadik meg nem tudja egyeztetni az ország termékenységét a’ gyáriparral, mert véleménye szerint, e’ kettő nem együvé való. China’ városaiban is külön utczákon laknak a’ szabók, vargák ’stb. Mindnyájan pedig abban egyet értenek , hogy felix ergo Hungária, cui sunt dona data varia; hogy Magyarország’ természetes gazdagságának nincsen párja, mert ime saját zsírunkban fua dunk; és hogy ezen ősi gazdagságunk’ veszélyeztetése nélkül nem lehet, nem szabad a’ munkás kezeket a’ földmiveléstől elvonni. Ha magánkörben történnék mindez, vagy ha körülményeink valóban olly fényesek volnának, mint egykét hazánkfia gondolni méltóztatik, szót sem emelnénk, hanem benső megelégedéssel hallgatnánk. De másként állanak a’ dolgok. A’ tévtan kilép a’ közönség elejébe ’s álokoskodásaival elámítja a’ sokaságot. ’S mi alatt ez történik, Árvában ’s a’ szepesi Magurában éhen halnak az emberek, és a’ kereskedelmi társaságnak, zsírunkat lecsapolni akaró felszólításai a’ pusztában hangzanak el. Nem is említve, hogy régi földbirtokosaink’ sora évről évre megritkul és hogy helyüket a’ külföldi bevándorlók’ raja pótolja. Hogy lehet az, hogy olly gazdag országban, milylyennek Magyaroszág állíttatik, az éhhalál olly gyakran beköszönt?Ma Árvában, holnap Szepesben,holnapután talán a’ Kanaan földjének kiküldőit tiszai alföldön dúl az ínség; ’s legjobb éveinkben is nagy része a’népességnek a’ mindennapi kenyérrel küszködni kénytelen ; legnagyobb boldogságának tartandván azt, ha az angol pauperek’ jótéteményeiben részesülhetne. Hogy lehet az, hogy a’ terményekben olly gazdag Magyarország, egyetlen kereskedelmi társaságának nem képes elég külföldre viendőt szolgáltatni? Ezen kis társaság, melly nem milliókkal működik, ’s működéseivel nem is egy ágra szorítkozik, a’ 4900 □ mföldnyi gazdag téren nem talál annyi terményt mennyit külföldre vihetne!!! A’ rejtély’ titka abban fekszik , hogy Magyarország korántsem olly gazdag, mint állítatik; sőt hogy nem is lehet az, míg pusztán földmivelői állásából ki nem lép. Thémánknak második részéről többször értekezendünk; most elég lesz, ha olvasóinkban azt a’ meggyőződést kizondjuk támasztani : mikép Magyarország, termékmennyiségre nézve igazán a’ szegényebb sorsú országok közé tartozik. Ha Magyarország valóban gazdag, akkor kétséget sem szenved, hogy leginkább azon országokra nézve kell annak lennie, mellyeknek sorsát mi nem irigyeljük, sőt mellyekre — a’ bennük elharapódzó pauperismus miatt — némi sajnálkozással szoktunk tekinteni. Ezen országok az angol birodalom és Francziaország. ’S annál örömestebb választjuk ez országokat okoskodásunk’ támogatásául , minthogy épen nekik akarunk juttatni rendkívüli bőségünkből; ’s minthogy azok példában mutatják, hogy mivé kell lennie Magyarországnak, ha a’ civilisatio’ pályáján tovább is haladni akar. Az angol birodalom, mellynek legalább hatod része terméketlen föld (ennyi lesz Magyarországban is), minden négyszög mérföldön 5000 lakost táplál, Francziaországban a’ viszonos népesség 3300-ra emelkedik, míg Magyarországban alig lehet 2500 lelket számítani egy egy □ intre. Az angol birodalomban a’ népesség évenként 1 1/1 2, Francziaországban 1, Magyarországban talán csak 9/10 °/é-tel szaporodik; holott épen ez utolsóban kellene legnagyobb arányban emelkednie. De hagyjuk e’ viszonyok’ taglalását, mellyek czélunktól tán elvezetnének , ’s fordítsuk figyelmünket azon különös tüneményre , miszerint Anglia és Francziaország képesek a’ magok’ rendkívüli nagy népességüket eltartani, holott ez Magyarországban, legalább terméketlen években lehetetlen. Az angol birodalomban (Izlanddal együtt — ’s ez értelemben vesszük itt az angol birodalom’ nevezetét) 42 %/0 , Francziaországban 50 % , Magyarországban (úgy mind Izlandban) legalább 66 % a’ népességnek mezőgazdasággal foglalkozik. Ennél fogva tehát esik egyegy □ mérföldre: az angol birodalomban 1960, Francziaországban 1650, Magyarországban 1660 földmivelő,— ’s így Francziaországban épen annyi; az angol birodalomban pedig valamivel több mint Magyarországban. Nevezzük mi e’ számokat az érdeklett országok’ mezőgazdasági viszonos népességének. Az, mi e’ számoknál azonnal szemünkbe ötlik, azon különös trilemma , hogy vagy nem igaz, miszerint Magyarországban a’ kezek a’ műipar’ felvirágzásával a’ mezőgazdaságtól elvonatnának , mert hiszen elég kéz foglalkodik azzal már most is; vagy hogy az angol birodalomban és Francziaországban a’ földmivelő osztály nem képes e’ népességet eltartani, mi azonban, mint alább fogjuk látni, nem áll; vagy végtére hogy a’ földmivelő népességet compenetráló műiparos népesség, azaz a’ productiv foggyasztók’ nagyobb száma az, mi a’ földmivelőt hasonlíthatlanúl nagyobb szorgalomra buzdítja, őt mezei foglalatosságában támogatja és saját értelmességét e reá is kiterjeszti — ’s ez, legalább a’ mi csekély véleményünk szerint, egyedüli oka az említett országokna