Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-06-11 / 151. szám

kedélyeket semmi olly hatalmasan, mint közös teher, és kö­zös élvezet.“ Pedig még mikor azt mondta, a száműzetés alatti tanulságos korszakot Hamburgban nem élte le. — És lám tanítványai meg mit hirdetnek! — A második ferde nézet, mellyel rectificálnunk kell, ez: „Elleneink ,mint már mi­ vagy a védvámok eszméjéhez ra­gaszkodnak, vagy a vámok megszüntetése mellett nyilatkoz­nak , de a megszűnő harminczad jövedelme helyett semmi pótlékról, úgy a dohány haszonvételének országosításáról hallani nem akarnak.“ — — Miért nem kell a dohánymo­­nopólium , arról szólnunk már fölösleg volna, miután bőven megmutattuk, hogy mind a fogyasztóra, mind a ter­mesztőre és így gazdaságunk egyik neveze­tes ágára, következésképen hazánk egyik tete­mes tőkéjére nézve öldöklő sajátsága, azután gyűlöletessége, és kivihetetlensége miatt nem kell. De a védvám -­eszmével legtöbb baja van a másik oldalnak, vagy­is inkább azzal, hogy mi a szabad­kereskedés piluláit , mint ránk és atyánkfiaira az osztrák tartományokra nézve ártalmasokat, sehogy sem akarjuk be­venni. És innen származik azon szemrehányás is, miként mi a vám­kiegyenlítésekből Austriára háramolható rövidség pótlására mit sem ajánlunk. Tisztelet, becsület, de mi ezen szemrehányás alapját tagadjuk. És hogy e tagadást kellő­kép igazolhassuk, lássuk dióhéjba szorítva, mik nekünk az alkotmányosan kívánt vámszabályozásban alapelveink. I. Mi a köztünk s Austria közti kereskedést illeti, a vámokat kölcsönös védelem s kölcsönös méltányosság alap­ján illyform­a elvek szerint vélnénk szabályozandóknak. Legyen a főalapelv barátságos érdek s viszonyosság, mellynek azonban alkalmazása következő másod elvek sze­rint intéztessék. a) Élelmi­szerek azon vám mellett engedtessenek Aus­­triába bevitetni , melly mellett most Austriából hozzánk be­hozatnak. b) Gyártásra szolgáló nyers anyagok be- és kivitele kölcsönösen vagy egészen szabad legyen, vagy pedig az Aus­­triába kivitel is csak azon csekély vámmal terheltessék, melly az Austriábóli behozottakra vetve van. c) Azon gyártmányokra nézve, mellyek már minálunk is gyártatnak, mellyeknek azonban rendeltetésük részünkről nem az, hogy Austria piaczára számítsunk, hanem hogy saját szükségeinket fedezgessüik, azon elv szerint szabályoztassék a vámtarifra, hogy mi­iparunk védelmére bárha csak5°/Ces vám is állapitassék meg; s ezen vámot fizessük mi, h­3 illy árut Austriába viszünk, de fizesse Austria is ha hozzánk hozza. — így például egy mázsa magyar posz­tóra most 8 ft 45 ki van vetve , ellenben az austriai posztó csak 5 ft 25 krt fizet, jövendőben egy mázsától a vám mind két részről 15 ft volna, tehát egy röfföl nem több 4V2 legfölebb 6 kr, mig a külföldi posztó,­­ ha vámja 25%-re szállitatnék is, Austriába vive még mindig 60 ft, hozzánk hozva pedig 45 fttal magasabban terheltetnék.­­ A 15 ft vám még az austriai posztót teljességgel nem szo­rítaná ki a magyar piac­ról, csak a mi sok nehézségekkel küzdő posztó­gyártásunknak adna igen mérsékleti védelmet, míg a külföldi posztó 314 szinte nagyobb vámmal terhelve Austriával a versenyt bizonyosan nem állhatná ki. d) Az ezen pontban említett elvnek alkalmazására kü­lönös figyelem fordítassék olly gyártmányoknál, mellyek ne­héz súlyúak, mint például a vasgyártmányok, mert ezekre nézve azon helyzetben vagyunk, hogy ma holnap már saját legjobb és az austriaival minőségben már­is versenyezhető vasműveinket saját főpiaczunkról Pestről is ki fogja Austria szorítani, mivel topographiai helyzetünk úgy hozza magával, hogy még igen sokáig kellene belközlekedési eszközeinket javítanunk, míg például a távol Gömör hegyközi vidékeiről olcsóbban fogunk Pestre vasat szállíthatni, mint Austria lefelé a Dunán vagy vasutain. Azt gondoljuk tehát, igen méltányos kívánság, hogy ezen kedvetlen s minket nagy veszéllyel fe­­nyegető körülmény a vám által némileg kiegyenlítessék. Le­gyen a kiegyenlítés viszonyos, nem kívánjuk mi, hogy mi ki­sebb vám mellett szállítsunk Ausztriába, mint az mi hozzánk, hanem emeltessék a vám mind a két részről. e) Vannak gyártmányok, mellyek minálunk is gyár­tatnak , s könnyebb nagyobb mértékben is gyártathatnának, s mellyekre Austriának szüksége van, s mind a mellett úgy intézkedik irányunkban Austria , hogy csak nyers alakbani kivitelét engedte meg szabadon, ellenben gyártott állapotban — ámbár szüksége van reájok — nagyobb vámmal terhelte kivitelünket, mint amennyit fizet az austriai gyámok, midőn saját anyagunkat feldolgozott állapotban hozzánk visszahozza, így például a nyers éret ki­s bevitele szabad; ellenben gyártott állapotban Austriából behozva, csak 1 ft 4277 kr, s illetőleg 1 ft 52 70 kr vámot fizet, míg ellenben Magyar­­országból Austriába vive 5 ft 1272 kr, s illetőleg 6 ft 44 VB kr vámmal terheltetik. Ez baj. Alkukötési elvül kíván­nám tehát vétetni, hogy az illynemű áruk Magyarországból Austriába vive is csak azon kisebb vámot fizessék, mellyel fizetnek, midőn Austriából hozzánk hozatnak. f) Az ekkér állítandó vámoknak megegyezésünkön kívüli változhatatlansága természetesen biztosítassék. Illynemű elvek alapján vélnénk mi a közbenső vámvonal kérdését megfejtendőnek. Ezen elvek felállításával nem aka­runk mindenben határozott axiómát mondani, még kevésbé igényeljük azt, hogy több irány­elvekre is szükség nem le­szen, azt pedig világosan megjegyezzük, hogy a­hol számok­ban szólottunk, nem azért születtünk úgy, mintha egyes czik­­kek speciális vámjáról akartunk volna számokban­ véleményt mondani, hanem csupán azért, hogy előjavaslatunkat a mos­tani vámtarifából merített példákkal érthetőbbekké tegyük. Egyedüli czélunk ezen elvek felállításával csupán az volt, hogy megmutassuk , miként vannak vezérelvek , m­ellyeknek alapján mérsékleti védvámrendszeri szempontból a köztünk a vámszabályzat kölcsönös méltányossággal barátságosan elin­tézhető. Hogy a például felhozott elvek alkalmazásánál kü­lönös figyelmet kíván a categoriáknak meghatározása, s egyes áruczikkeknek categoriák szerinti világos osztályozása, az magában értetik; valamint az is, hogy a jövő országgyű­lésnek mindenek előtt azon kell lennie, miszerint urunk ki­rályunk mint austriai császár felhatalmazott biztosokat ne­vezzen ki, kik mindjárt az országgyűlés elejére a magyar országgyűlési biztosokkal, úgy az elvekre nézve egyezked­jenek, mint azok szerint a vámtariffát kidolgozzák. A külkereskedésre nézve pedig alapelveinket ezekben öszpontosítjuk: II. Az austriai ház uralkodása alá nem tartozó idegen tartományokkali kereskedésre nézve:

Next