Jogtudományi Közlöny, 1869

1869-05-16 / 20. szám

Negyedik évfolyam. 20. Pest, 1869. május 16. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. a budapesti, nagyváradi és kassai ügyvédi egyletek közlönye. -met A királyi kúria. E héten a fő és legfőbb törvényszék szervezésével a magyar jogtörténelemnek egy nevezetes korszakát fejeztük be. A kir. kúriának átalakítása jogszolgáltatásunkra nézve nem bir csekélyebb jelentőséggel, mint 1848-ban ős rendi alkotmányunknak képviseletivé, és dicasterialis kormányzatunknak parlamentáris kormányzattá lett átváltoztatása. Nincs többé országbiránk! Nincsenek többé itélő mestereink, protonotáriusaink, táblai főpapjaink stb. Megszűntek a „Méltóságok" és azok helyébe „Munkások" lépnek, kik, ha feladatuknak meg fognak felelni, mikép azt az ország elvárja, ugy ismét egy bizonyítékát adtuk a haladásnak, mely jogszolgáltatásunkat a XIX. század műveltségi fokának legalább azon színvonalára helyezi, melyet jelenleg egész alkotmányunk rendszere elfoglal. A parlamentáris kormányzatnak elfogadása ép oly kevéssé volt összeférhető a helyhatósági municipális rendszerrel , mint a jogi törvényhozás politikájának meg nem felelő , hogy bírósági rendszerünknek reformja az alsóbb bíróságok érintetlenül hagyásával, a legfelsőbb bíróságokkal kezdetik meg. Eléggé fájósan éreztük a szerves fejlődésnek hiányát ama egyik, a politikai kormányzat irányában, és szinte ily keservesen fogjuk azt nélkülözni az igazságszolgáltatásban mindaddig, míg az egész szerves bírósági rendszerünk megállapítva nem leend. Tudta ezt a kormány ép ugy, mint az időben az 1848-as törvényhozás, mely a parlamentáris kormányzatnak halaszthatlan elfogadásakor, a megyék rendezését a jövő törvényhozásnak tartotta fenn. Reméljük azonban,hogy a bírósági szervezetet illetőleg az alsóbb bíróságok rendezése hamarább fog bekövetkezni, mint az 1848-as törvényhozás által az időtől fogva mostanáig fentartott megyék rendezése. Immár az alkotásnak mi sem áll útjában, és reményünknek kifejezése nemcsak viszhangja a trónbeszédnek, hanem hivatkozhatunk is már a bírósági szervezet alapelveit magában foglaló törvényjavaslatra, mely alapelveket lapunk i. é. 16-ik számában közöltük. Mi itt állunk tehát a jövő küszöbén, és midőn egész pietással jelentjük az ősi kir. kúria tiszteletreméltó intézményének megszűntét , távol legyen tőlünk, hogy, mint egyik laptársunk, ezen korszakot alkotó reformkérdésben is csak személyekkel foglalkozzunk. Nyíltan bevalljuk azonban, hogy szinte oly távolról nem osztjuk azoknak reményeit,kik a kir. kúriának jelen ujabb és egységes szervezetétől az egységes jogszolgáltatás eredményét várják. Mi kezdettől fogva a kir. táblának felosztása mellett kardoskodtunk, valamint az igazságügyi miniszter is inkább az által vélte a végleges s teljes bírósági szervezet behozatalának útját egyengethetni. Nehezen tévedünk tehát azon feltevésben, hogy a kir. kúriának jelen utóbbi egységes szervezete nem volt az igazságügyi miniszternek kedvencz eszméje, hanem ő csakis a törvényhozás ebbeli határozatának végrehajtója. Részemről pedig meg vagyok győződve, hogy a fő és legfőbb törvényszéknek mostani szervezete mellett még gyakrabban fognak ellentétes ítéletek hozatni, mert a külön senatusok, melyeknek külön elnökei is leendőnek , nélkülözni fognak minden érintkező pontot! Ennélfogva nem eléggé hangsúlyozhatjuk, hogy miután a főtörvényszékek mostani szervezete mellett az elnöki áttekintet teljes lehetetlenséggé vált, okvetlenül szükséges, hogy kiváló gond fordítassák arra, miszerint azon ítéletek, melyek valamely elvi kérdésnek eldöntését foglalják magukban, kellően közzététessenek, mert kivált egy új s hiányos perrendtartás életbeléptetése mellett veszélyes bonyodalmakra adhat okot, ha az irányadó elvi határozatok ugyanazon féltörvényszéknek külön senatusaiban nem ismertetnek. DR. DÁRDAI SÁNDOR: A jelzálog- és telekkönyvi rendszerek elmélete. Dr. Vida Lajos barátom és pályázótársam szíves volt e lapok számában ,,a jelzálogi és telekkönyvi rendszerek elmélete" czímű munkámról beható bírálatot közzé tenni. Az ily bírálatot mindég üdvösnek tartom, mert ez által eszmecserére szolgáltatik alkalom, a netaláni hibák felderíttetnek, és ott, hol a szerző nézeteinek alaposságáról erősen meg van győződve, alkalom nyújtatik neki, kifejtett nézeteit védelmezni. Szabadságot veszek magamnak, munkám védelmére a bírálat egyes pontjait illetőleg némely megjegyzést tenni. Ugyanis : 1. Bíráló úr megrója azt, hogy munkám bevezetésében a nyilvánosság és különzés elvei mellett a harmadik főelvet, a törvényesség (legalitás) elvét fel nem említettem. Én azonban a legalitás elvét nem feledékenységből hagytam ki ott, hol a munka bevezetésében az olvasót a telekkönyvi rendszer főelveivel akartam megismertetni , hanem szánszándékosan nem soroltam fel azt, mert ezen elv a tudomány mai állásánál fogva kellőleg nem is értelmezhető. *) A törvényesség elve ugyanis kétféleképen értelmeztetik, vagy olyformán, hogy telekkönyvi jogok csak az illető bírónak rendelete folytán nyerhetők, és ily értelemben én is fogtam fel ez elvet, de így kifejezve, ez helyes .) Pályamúveink benyújtása után jóval későbben megjelent : „Das deutsche Grund- und Hypothekenwesen von Mascher. Berlin, 1869." erimű munka 688. lapján az mondatik : Das LegalitHtsprinzig hat noch nicht einmal eine gentigende Definition erfahren und ist deshalb auch noch nicht doctrinair begründet und ausgefiihrt worden. Lásd továbbá Bornemannak a 3. német „Juristentag" alkalmával tett nyilatkozatát.