Jogtudományi Közlöny, 1877
1877-05-04 / 18. szám
JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: üllői út 1. sz., III. emelet. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: félévre 6 frt negyedévre .. . « A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Az «exceptio non numeratea pecuniae»-nak lehet-e helye váltóperben ? Dr. Mutschenbacher Viktor pécsi jogtanár úrtól. — A gyámügyi törvényjavaslat tárgyalásához. Zlinszky Imre kir. izélő táblai biró úrtól. — Jogirodalom. Dr. Bozóky Alajos n.váradi jogtanár úrtól. — Törvénykezési szemle : Felsőbb bíróságaink gyakorlatából. — A közjegyzői okmány végrehajthatósága. Dr. Nagy Vilmos kir. közjegyző úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. Az „exceptio non numeratae pecuniae ”-nak lehet-e helye váltóperben? Ezelőtti váltótörvényünk határozottan mondván, hogy a a váltó ellen az exceptio non numeratae pecuniae»-vel élni nem lehet.A világos törvényen gyökerező elv volt eddig váltójogi gyakorlatunkban, hogy egy egyenes kereset esetében az elfogadó kifogásként azt, hogy a fedezetet meg nem kapta, valamint viszkereset esetében a kibocsátó avagy más előző azt, hogy a váltó értékét fel nem vette senki ellen ellen nem vethette. Míg a közönséges német váltórendszabály ezen kifogásról ily határozott különös szabályt nem tartalmazván, a német judicatura ettől eltérőleg azon nézetet követi, hogy a közvetlen váltóüzleti jogviszonyban állók között az alperes ügy a fedezet, valamint az érték át nem vétele kifogását, mint exceptio personalist teljes joggal ellenvetheti.3 Most, midőn törvényhozásunk az 1876: 27. törv. czikkel az uj váltótörvényt meghozta, illetőleg az általa köznémet váltórendszabályt recipiálta, lehetnek és vannak, kik a recipiált törvény mellett hódolva az idegen judicaturának is, ezelőtti törvényünknek az ezen kifogásra vonatkozó határozott szabályát s az annak alapján létrejött 36 éves váltójogi gyakorlatunkat tévesnek tartják és azt mondják, hogy, ha a kibocsátó az intézvényestől a váltó értékét fel nem vette, vagy ha az elfogadó a kibocsátótól fedezetet nem kapott, e kifogással a kibocsátó az intézvényes ellen, illetőleg az elfogadó a kibocsátó ellen a váltóbíróság előtt is élhet, s ha azt bebizonyítja, a kereset alól felmentendő. A kérdés megvitatása és megfejtése, vájjon tehát csakugyan lehet-e helyt engedni váltóperben a non numeratae pecuniae kifogásának, sokkal nagyobb gyakorlati jelentőségű, semhogy meg ne érdemelné az az iránt fennálló ellenkező vélemények közelebbi és behatóbb vizsgálatát és nyomozását annak, váljon úgy az elmélet elveinek, valamint a gyakorlati élet igényeinek, de különösen új váltótörvényünk szellemének és határozott tételes szabályai 1 1840. 15. t. cz. I. r. 16. §. — FOGARASI: magyar kereskedelmi és váltójog. (Budán 1841) 37. és 38. §§. — CSÁSZÁR: a magyar váltójog. (Pest 1843) 11. és 49. §§. — KARVASY: váltójogtan. (Pest 1862) 21. §. — DEGEN: a magyar váltójog. (Pest 1865) 22. és 23. §§. — V. ö. az 1840 . 15. t. cz. I. r. 80. §-át is, mely igy szól: «az elfogadás a váltójog szerinti fizetés kötelezettségét vonja maga után, mégpedig a kibocsátó iránt is, ha a váltót tulajdon rendelvényére adta ki, a mi ugyanegy azon esettel, ha a közrendeleti váltó a kibocsátóra forgattatott. — 1851. ápril. 10. —, 1855. jan. 13. —, 1858. máj. 8. —, 1859. márcz. 31. — és 1864. oct. 25. berlini főtvszki hat. ; 1858. szept. 9. —, 1858. oct. 26. —1859. febr. 3. —, 1860. febr. 7. bécsi legf. tvsz. hat. — HARTMANN : das deutsche Wechselrecht. (Berlin 1869) 164. §. 32. jegyz. — BLASCHKE : das österr. Wechselrecht. (Wien 1872) 141. §. 13. jegyz. 4 Lásd TAKÁCS ISTVÁN: «A magyar váltójog az 1876. 27. t. cz. szerint stb.» czímű munkám biráló ismertetése 4. pontját a «Jogtudom. Közlöny» i. é. 4. számában. nak is melyik vélemény felel meg inkább és tulajdonképen melyik tekintendő tévesnek, az-e, mely szerint azt mondjuk, hogy váltóperben e kifogás egyátalában senki ellen sem tehető, vagy az, mely annak a közvetlen váltóüzleti viszonyban állók között helyt enged ?6. Az elmélet szempontjából felállított kérdésünk megoldása s illetőleg az ellenkező vélemények megvitatása és bírálata végett magából a váltó fogalmából indulunk ki és következtetésünket a váltó lényegéből és jogi természete iránt felállított külön elméletekből fogjuk leszármaztatni. Mi a váltó ? Váltó az arra vonatkozó külön törvényben megállapított kellékekkel biró oly oklevél, melyben meghatározott pénzösszegnek bizonyos helyen és időben leendő fizetése igértetik és melynek alapján az abból eredő kötelezettségek a megtartott kellékeknél fogva a közpolg. törvénynél szigorúbb jogszabályok alá esnek.7 Lényegéhez tehát a meghatározott pénzfizetési ígéreten kívül kettő tartozik: u. m. a kellékek megtartása s az annak következtében beálló kötelezettségek szigorúsága, az u. n. váltószigor.8 A kellékek megtartása azonban csak külső felismerhető jelei az okirat alapján beálló váltószigornak; maga ezen szigor az, mely a váltót anyagjogilag is különbözővé teszi más hasontartalmú közpolg. magánokirattól, a váltószigor az, mely — miként a lélek a testet élő lénynyé alkotja — a meghatározott kellékekkel ellátott emez írásbeli fizetési ígéretet váltóvá teszi, tulajdonképent keresi, fizetési közeggé képezi. De miben áll e váltószigor? A váltószigor lényegét régebben ugyan csak a gyorsabb peres és szigorúbb végrehajtási eljárásban keresték, mai felfogásunk szerint azonban azt már nem is annyira ebben, mint inkább a váltóüzleti egyes cselekvények és nyilatkozatokból eredő anyagi kötelezettségek szigoruságában rejlőnek ismerjük. A váltószigor annálfogva mostani felfogásunk szerint kétféle: alaki és anyagi. Az alaki váltószigor most is az eljárás gyorsaságában és szigoruságában áll, — az anyagi azonban a váltói jogok és kötelezettségek önállóságában és függetlenségében az azokra okot és alkalmat adott körülményektől és polg. jogviszonyoktól, a váltói kötelezettségek azon minőségében, melynélfogva létalapjukat azok egyedül csak a váltón létező aláírásban bírják és melynélfogva azok a váltóüzlet természetéből folyólag egyetemlegesek.10 A váltó ugyanazért nem is tekinthető oly okiratnak, mely az annak alapjául szolgált jogviszony létrejötte bizony 5 A magyar váltójog az 1876 . 27. t. cz. szerint stb. (Pécs 1877) czímű munkám 48. §. II. t. Lásd fenn 3. jegyz. 7 Id. munkám 1 §. — V. ö. BLASCHKE: id. m. 1. §. —• B.ARTMANN: id. m. 29. §. — KARVASI: id. m. 1. §. — DEGEN :id. m. 1. §. 8 V. ö. THÖL: Das Handelsrecht (Leipzig 1873- II. Bd. Das Wechselrecht) 157. és 158. §§. 9 Némely államban az is, miként Franczia- és Angolországban ugy Északamerikában is a váltó- és más köz. polg. eljárás között alig is van különbség. Lásd id. munkám: 14. §. 7. jegyz. HARTMANN : id. m. 120. 1. STORY: Englisch. und Nordamerik. Wechselrecht. deutsch v. TREITSCHKE (Leipzig 1845) 178. §. 6. jegyz. ly Lásd id. munkám 14. §. — HARTMANN , id. m. 38.