Jogtudományi Közlöny, 1877

1877-05-04 / 18. szám

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: üllői­ út 1. sz., III. emelet. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: félévre 6 frt negyedévre .. . « A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNY­EK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Az «exceptio non numeratea pecuniae»-nak lehet-e helye váltóperben ? Dr. Mutschenbacher Viktor pécsi jogtanár úrtól. — A gyámügyi törvényjavaslat tárgyalásához. Zlinszky Imre kir. izélő táblai biró úrtól. — Jogirodalom. Dr. Bozóky Alajos n.­váradi jog­tanár úrtól. — Törvénykezési szemle : Felsőbb bíróságaink gyakorla­tából. — A közjegyzői okmány végrehajthatósága. Dr. Nagy Vilmos kir. közjegyző úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. Az „exceptio non numeratae pecuniae ”-nak lehet-e helye váltóperben? Ezelőtti váltótörvényünk határozottan mondván, hogy a a váltó ellen az exceptio non numeratae pecuniae»-vel élni nem lehet.A világos törvényen gyökerező elv volt eddig váltójogi gyakorlatunkban, hogy egy egyenes kereset ese­tében az elfogadó kifogásként azt, hogy a fedezetet meg nem kapta, valamint viszkereset esetében a kibocsátó avagy más előző azt, hogy a váltó értékét fel nem vette senki ellen ellen nem vethette.­ Míg a közönséges német váltó­rendszabály ezen kifogásról ily határozott különös szabályt nem tartalmazván, a német judicatura ettől eltérőleg azon nézetet követi, hogy a közvetlen váltóüzleti jogviszonyban állók között az alperes ügy a fedezet, valamint az érték át nem vétele kifogását, mint exceptio personalist teljes joggal ellenvetheti.3 Most, midőn törvényhozásunk az 1876: 27. törv. czikkel az uj váltótörvényt meghozta, illetőleg az által­a köz­­német váltórendszabályt recipiálta, lehetnek és vannak, kik a recipiált törvény mellett hódolva az idegen judicaturának is, ezelőtti törvényünknek az ezen kifogásra vonatkozó határozott szabályát s az annak alapján létrejött 36 éves váltójogi gyakorlatunkat tévesnek tartják és azt mondják, hogy, ha a kibocsátó az intézvényestől a váltó értékét fel nem vette, vagy ha az elfogadó a kibocsátótól fedezetet nem kapott, e kifogással a kibocsátó az intézvényes ellen, illetőleg az elfogadó a kibocsátó ellen a váltóbíróság előtt is élhet, s ha azt bebizonyítja, a kereset alól felmentendő.­ A kérdés megvitatása és megfejtése, vájjon tehát csakugyan lehet-e helyt engedni váltóperben a non nume­ratae pecuniae kifogásának, sokkal nagyobb gyakorlati jelentőségű, semhogy meg ne érdemelné az az iránt fenn­álló ellenkező vélemények közelebbi és behatóbb vizsgála­tát és nyomozását annak, váljon úgy az elmélet elveinek, valamint a gyakorlati élet igényeinek, de különösen új vál­tótörvényünk szellemének és határozott tételes szabályai­ 1 1840. 15. t. cz. I. r. 16. §. — FOGARASI: magyar kereskedelmi és váltójog. (Budán 1841) 37. és 38. §§. — CSÁSZÁR: a magyar váltójog. (Pest 1843) 11. és 49. §§. — KARVASY: váltójogtan. (Pest 1862) 21. §. — DEGEN: a magyar váltójog. (Pest 1865) 22. és 23. §§. — V. ö. az 1840 . 15. t. cz. I. r. 80. §-át is, mely igy szól: «az elfogadás a váltójog szerinti fizetés kötelezettségét vonja maga után, még­­pedig a kibocsátó iránt is, ha a váltót tulajdon rendelvényére adta ki, a mi ugyanegy azon esettel, ha a köz­­rendeleti váltó a kibocsátóra forgattatott. — 1851. ápril. 10. —, 1855. jan. 13. —, 1858. máj. 8. —, 1859. márcz. 31. —­ és 1864. oct. 25. berlini főtvszki hat. ; 1858. szept. 9. —, 1858. oct. 26. —1859. febr. 3. —, 1860. febr. 7. bécsi legf. tvsz. hat. — HARTMANN : das deutsche Wechselrecht. (Berlin 1869) 164. §. 32. jegyz. — BLASCHKE : das österr. Wechselrecht. (Wien 1872) 141. §. 13. jegyz. 4 Lásd TAKÁCS ISTVÁN: «­A magyar váltójog az 1876. 27. t. cz. szerint stb.» czímű munkám biráló ismertetése 4. pontját a «Jogtudom. Közlöny» i. é. 4. számában. nak is melyik vélemény felel meg inkább és tulajdonképen melyik tekintendő tévesnek, az-e, mely szerint azt mondjuk, hogy váltóperben e kifogás egyátalában senki ellen sem tehető,­ vagy az, mely annak a közvetlen váltóüzleti viszony­ban állók között helyt enged ?6­­. Az elmélet szempontjából felállított kérdésünk meg­oldása s illetőleg az ellenkező vélemények megvitatása és bírálata végett magából a váltó fogalmából indulunk ki és következtetésünket a váltó lényegéből és jogi természete iránt felállított külön elméletekből fogjuk leszármaztatni. Mi a váltó ? Váltó az arra vonatkozó külön törvényben megállapí­tott kellékekkel biró oly oklevél, melyben meghatározott pénz­összegnek bizonyos helyen és időben leendő fizetése igértetik és melynek alapján az abból eredő kötelezettségek a megtar­tott kellékeknél fogva a köz­­polg. törvénynél szigorúbb jog­szabályok alá esnek.7 Lényegéhez tehát a meghatározott pénzfizetési ígére­ten kívül kettő tartozik: u. m. a kellékek megtartása s az annak következtében beálló kötelezettségek szigorúsága, az u. n. váltószigor.8 A kellékek megtartása azonban csak külső felismer­hető jelei az okirat alapján beálló váltószigornak; maga ezen szigor az, mely a váltót anyagjogilag is különbözővé teszi más hasontartalmú köz­­polg. magánokirattól, a vál­tószigor az, mely — miként a lélek a testet élő lénynyé alkotja — a meghatározott kellékekkel ellátott emez írás­beli fizetési ígéretet váltóvá teszi, tulajdonképent keresi, fizetési közeggé képezi. De miben áll e váltószigor? A váltószigor lényegét régebben ugyan csak a gyor­sabb peres és szigorúbb végrehajtási eljárásban keresték, mai felfogásunk szerint azonban azt már nem is annyira ebben, mint inkább a váltóüzleti egyes cselekvények és nyilatkozatokból eredő anyagi kötelezettségek szigoru­ságában rejlőnek ismerjük.­ A váltószigor annálfogva mos­tani felfogásunk szerint kétféle: alaki és anyagi. Az alaki váltószigor most is az eljárás gyorsaságában és szigoru­ságában áll, — az anyagi azonban a váltói jogok és köte­lezettségek önállóságában és függetlenségében az azokra okot és alkalmat adott körülményektől és polg. jogviszo­nyoktól, a váltói kötelezettségek azon minőségében, mely­nélfogva létalapjukat azok egyedül csak a váltón létező aláírásban bírják és melynélfogva azok a váltóüzlet termé­szetéből folyólag egyetemlegesek.10 A váltó ugyanazért nem is tekinthető oly okiratnak, mely az annak alapjául szolgált jogviszony létrejötte bizony­ 5 A magyar váltójog az 1876 . 27. t. cz. szerint stb. (Pécs 1877) czímű munkám 48. §. II. t. Lásd fenn 3. jegyz. 7 Id. munkám 1 §. — V. ö. BLASCHKE: id. m. 1. §. —• B.ART­MANN: id. m. 29. §. — KARVASI: id. m. 1. §. — DEGEN :­­id. m. 1. §. 8 V. ö. THÖL: Das Handelsrecht (Leipzig 1873- II. Bd. Das Wechselrecht) 157. és 158. §§.­­ 9 Némely államban az is, miként Franczia- és Angolországban ugy Északamerikában is a váltó- és más köz. polg. eljárás között alig is van különbség. Lásd id. munkám: 14. §. 7. jegyz. H­ARTMANN : id. m. 120. 1. STORY: Englisch. und Nordamerik. Wechselrecht. deutsch v. TREITSCHKE (Leipzig 1845) 178. §. 6. jegyz. ly Lásd id. munkám 14. §. — HARTMANN , id. m. 38.

Next