Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-04-22 / 17. szám
Tizenhatodik évfolyam. ie. sz. Budapest, 1881. április 15. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA, Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem,utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre .. . ? A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : A keresztény-zsidó házasságról szóló törvényjavaslat. Dr. Kováts Gyula ügyvédtől. — Jogirodalom. Dr. Kiss Mór nagyszebeni jogtanártól. — Külföldi jogélet. Dr. Dell'Adami Rezső ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle. Az osztrák legfőbb Ítélőszék gyakorlatából polgári peres ügyekben, tekintettel hazai joggyakorlatunkra. Zinszki Imrétől. — A szabadságvesztés-büntetések foganatosításáról. Bodor László kir. alügyésztől. — Válasz a «Csalási kisérlet» tárgyában Dr. Hexner Gyula ügyvédtől. MELLÉLET : Curia határozatok. A keresztény-zsidó házasságról szóló törvényjavaslat. Az egész csak a keresztény és zsidó közötti házasságról szól. Mindazáltal csupa hibától hemzseg. Ennek a sok hibának az oka jórészt abban keresendő, hogy a törvényjavaslat fölötte hosszadalmas (1.76. §.). Hozzájárul még, hogy a törvényjavaslat nem a hazai jogéletből van merítve. Legalább is mint félig kész gyártmányt hoztak a külföldről. Pedig arról volt szó, hogy a legszükségesebbre kell szorítkozni, pedig a hazai jogéletből kiindulva lehetett volna megcsinálni. Már a múltkor megmutatta a „Jogtud. Közlöny hogy nem csak a keresztény-zsidó házasságot, de a házasság egész intézményét szabályozni lehetett volna 12 §-ban, ha a létező alapon az 1786. évi házassági nyiltparancsnál maradunk. Ily nagyobb szabású reformra is elég lett volna a házassági nyiltparancsot itt-ott megjavítani. Ha pedig ezen az alapon csak a keresztény-zsidó házasságot akartuk lehetségessé tenni, 6. .§. is elég lett volna. Persze tudni kellett volna, hogy a házassági nyiltparancsban szabályzott házasság polgári házasság. No de nem úgy tették, s ugyan mit nyertünk a magát újdonatujnak bemutató törvényjavaslattal! Főleg azt, hogy az újfajta házasságot az eddigiekhez képest degradálták. Valóságos zsidó házasság lesz nálunk a polgári hatóság előtti házasságból. Többek között oly szabályt akar statuálni, hogy egy adott esetben a keresztény-zsidó polgári házasság átmeneti házasság legyen. Az adott eset az, hogyha a keresztény-zsidó házastársak közül a zsidó kereszténynyé lesz s most már a keresztény egyház régi híve és a neofita valamelyik keresztény egyház elé mennek frigyeket megújítani, az első házasság megszűnik, s helyébe a keresztény házasság lép. Ilyen módon akar a leendő törvény a keresztény egyházak javára transport-kereskedést űzni. Oly csúnya vállalkozás, hogy szinte az egyházaknak sem illik elfogadni. Lélekvásárlás. De a degradálásnak még egy más fajtája is foglaltatik a törvényjavaslatban. Oly degradálás ez, mi a katholicismus elveivel is ellenkezik. Értjük a házasság felbonthatóságát. Ha a törvényjavaslat törvénynyé lesz, azon semmi változtatás sem létezik, hogy a katholikus félnek protestánssal való házassága a katholikusra nézve felbonthatatlan. Marad a réginél. A katholikus fél házassága a zsidóval, ez már az ország közönséges joga alól kivétel és pedig szembeszökő kivétel lesz, ez a házasság már a katholikus félre nézve is felbonthatóvá válik. Ezen jogállapot szerint a katholikus félnek protestánssal való házassága magasabbra taksáltatik, mint a zsidóval kötött frigye. íme a két vallásfelekezettel való külön elbánás, íme az egyenlőség elve. Biz ez a jogállapot sem valami kedvező a a keresztény-zsidó házasságra nézve. Oly hiba, ami elő sem áll, ha a keresztény-zsidó házasság egy pár §-ban az 1786. évi házassági nyiltparancsra fektettetik. És ugyan milyen nagy a hiba, ha meg azt is elgondoljuk, hogy abból minő complicatiók eredhetnek. Maga a katholikus egyház fogja a törvényhozást meghazudtolni. Mert lássuk csak az esetet a felbonthatlansági elv világánál. Hiszi-e komolyan a törvényjavaslat, hogy a kath. egyház a leendő törvénynek mindenkép engedelmeskedni fog? Azt kell hinnünk, hogy nem számoltak jól el a a katholikus egyházzal. A kath. egyház a házasság iránti felfogásából, meggyőződéséből nem csinál a saját híveire nézve privilégiumot. Ha a leendő törvény fel is engedné bontatni a katholikus-zsidó házasságot, teszem a szokásos engesztelhetlen gyűlölség czime alatt, még megeshet, hogy a zsidó házasságra lépett férfit, amikor még a Rebekája él, a katholikus egyház nem fogja egy katholikus Euláliával boldogítani. Igaz, hogy ma még úgy is magyarázható a kérdés, hogy a felbontott házasság a kath egyház szemében nem is volt házasság, tehát az új házasság a kath. egyház előtt végbemehetne. De ha már rég elismert dolog, hogyha két pogány házasfél közül az egyik kereszténynyé lesz, a házasság absque contumelia creatoris felbonthatlan, tovább is fenállhat: ettől a keresztényzsidó házasság felbonthatlanságának elismeréséig jutni nem nehéz, sőt egyenesen logikus dolog. Annyi már most is bizonyos, hogy ha két zsidó házasfél közül teszem a férfi kereszténynyé lesz, nejét elkergeti (gehtbrief) s azután a már végleg elválasztott ugyanazon házasfelek a keresztény-zsidó házasságot megkötnék és most már újra előadná magát az a komédia, hogy a férj a nőt száműzi, amit a biróság a házasság felbontásával sanktionálna: a kath. egyház sem az első sem a másod izben felbontását nem ismerné el, nem pláne akkor, ha a feleség katholizál. Így történnék meg aztán, hogy az uj törvény nem lenne képes odáig vinni a dolgot, hogy ama bizonyos Eulália a kath. egyház kebelén belül a Rebeka férjével szemben hoppon ne maradjon. Hát ha még a legutóbbi Concilium oecumenicum folytattatni fog, s az egyház okulva eddigi vereségein