Jogtudományi Közlöny, 1881

1881-04-22 / 17. szám

Tizenhatodik évfolyam. ie. sz. Budapest, 1881. április 15. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA, Üllői­ út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem,utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre .. . ? A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : A keresztény-zsidó házasságról szóló törvényjavaslat. Dr. Kováts Gyula ügyvédtől. — Jogirodalom. Dr. Kiss Mór nagy­szebeni jogtanártól. — Külföldi jogélet. Dr. Dell'Adami Rezső ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle. Az osztrák legfőbb Ítélőszék gya­korlatából polgári peres ügyekben, tekintettel hazai joggyakorlatunkra. Z­­­i­n­s­z­k­i Imrétől. — A szabadságvesztés-büntetések foganatosításá­ról. Bodor László kir. alügyésztől. — Válasz a «Csalási kisérlet» tárgyában Dr. H­e­x­n­e­r Gyula ügyvédtől. MELLÉLET : Curia határozatok. A keresztény-zsidó házasságról szóló törvényjavaslat. Az egész csak a keresztény és zsidó közötti házas­ságról szól. Mindazáltal csupa hibától hemzseg. Ennek a sok hibának az oka jórészt abban­ kere­sendő, hogy a törvényjavaslat fölötte hosszadalmas (1­.76. §.). Hozzájárul még, hogy a törvényjavaslat nem a hazai jogéletből van merítve. Legalább is mint félig kész gyártmányt hoztak a külföldről. Pedig arról volt szó, hogy a legszükségesebbre kell szorítkozni, pedig a hazai jogéletből kiindulva lehetett volna megcsinálni. Már a múltkor megmutatta a „Jogtud. Közlöny hogy nem csak a keresztény-zsidó házasságot, de a há­zasság egész intézményét szabályozni lehetett volna 12 §-ban, ha a létező alapon az 1786. évi házassági nyilt­parancsnál maradunk. Ily nagyobb szabású reformra is elég lett volna a házassági nyiltparancsot itt-ott meg­javítani. Ha pedig ezen az alapon csak a keresztény-zsidó házasságot akartuk lehetségessé tenni, 6. .§. is elég lett volna. Persze tudni kellett volna, hogy a házassági nyiltparancsban szabályzott házasság polgári házasság. No de nem úgy tették, s ugyan mit nyertünk a magát újdonat­ujnak bemutató törvényjavaslattal! Főleg azt, hogy az új­fajta házasságot az eddigiek­hez képest degradálták. Valóságos zsidó házasság lesz nálunk a polgári hatóság előtti házasságból. Többek között oly szabályt akar statuálni, hogy egy adott eset­ben a keresztény-zsidó polgári házasság átmeneti házas­ság legyen. Az adott eset az, hogyha a keresztény-zsidó házastársak közül a zsidó kereszténynyé lesz s most már a keresztény egyház régi híve és a neofita vala­melyik keresztény egyház elé mennek frigyeket megújí­tani, az első házasság megszűnik, s helyébe a keresz­tény házasság lép. Ilyen módon akar a leendő törvény a keresztény egyházak javára transport-kereskedést űzni. Oly csúnya vállalkozás, hogy szinte az egyházaknak sem illik elfogadni. Lélekvásárlás. De a degradálásnak még egy más fajtája is fog­laltatik a törvényjavaslatban. Oly degradálás ez, mi a katholicismus elveivel is ellenkezik. Értjük a házasság felbonthatóságát. Ha a törvényjavaslat törvénynyé lesz, azon semmi változtatás sem létezik, hogy a katholikus félnek pro­testánssal való házassága a katholikusra nézve felbont­hatatlan. Marad a réginél. A katholikus fél házassága a zsidóval, ez már az ország közönséges joga alól kivétel és pedig szembe­szökő kivétel lesz, ez a házasság már a katholikus félre nézve is felbonthatóvá válik. Ezen jogállapot szerint a katholikus félnek protestánssal való házassága maga­sabbra taksáltatik, mint a zsidóval kötött frigye. íme a két vallásfelekezettel való külön elbánás, íme az egyen­lőség elve. Biz ez a jogállapot sem valami kedvező a a keresztény-zsidó házasságra nézve. Oly hiba, a­mi elő sem áll, ha a keresztény-zsidó házasság egy pár §-ban az 1786. évi házassági nyiltpa­rancsra fektettetik. És ugyan milyen nagy a hiba, ha meg azt is el­gondoljuk, hogy abból minő complicatiók eredhetnek. Maga a katholikus egyház fogja a törvényhozást meg­hazudtolni. Mert lássuk csak az esetet a felbonthatlansági elv világánál. Hiszi-e komolyan a törvényjavaslat, hogy a kath. egyház a leendő törvénynek mindenkép engedelmes­kedni fog? Azt kell hinnünk, hogy nem számoltak jól el a a katholikus egyházzal. A kath. egyház a házasság iránti felfogásából, meg­győződéséből nem csinál a saját híveire nézve privilé­giumot. Ha a leendő törvény fel is engedné bontatni a katholikus-zsidó házasságot, teszem a szokásos en­gesztelhetlen gyűlölség czime alatt, még megeshet, hogy a zsidó házasságra lépett férfit, a­mikor még a Rebekája él, a katholikus egyház nem fogja egy ka­tholikus Euláliával boldogítani. Igaz, hogy ma még úgy is magyarázható a kér­dés, hogy a felbontott házasság a kath egyház szemé­ben nem is volt házasság, tehát az új házasság a kath. egyház előtt végbemehetne. De ha már rég elismert dolog, hogyha két pogány házasfél közül az egyik ke­reszténynyé lesz, a házasság absque contumelia creatoris felbonthatlan, tovább is fenállhat: ettől a keresztény­zsidó házasság felbonthatlanságának elismeréséig jutni nem nehéz, sőt egyenesen logikus dolog. Annyi már most is bizonyos, hogy ha két zsidó házasfél közül teszem a férfi kereszténynyé lesz, nejét elkergeti (gehtbrief) s azután a már végleg elválasztott ugyanazon házasfelek a keresztény-zsidó házasságot meg­kötnék és most már újra előadná magát az a komédia, hogy a férj a nőt száműzi, a­mit a biróság a házasság felbontásával sanktionálna: a kath. egyház sem az első sem a másod izben felbontását nem ismerné el, nem pláne akkor, ha a feleség katholizál. Így történnék meg aztán, hogy az uj törvény nem lenne képes odáig vinni a dolgot, hogy ama bizonyos Eulália a kath. egy­ház kebelén belül a Rebeka férjével szemben hoppon ne maradjon. Hát ha még a legutóbbi Concilium oecumenicum folytattatni­ fog, s az egyház okulva eddigi vereségein

Next