Jogtudományi Közlöny, 1913
1913-11-28 / 48. szám
46. SZÁM. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. Hogy az árverés napján mi történt, azt — hivatalbóli eljárásról lévén szó — nem tudtam, de megnyugvással vártam a megfelelő elintézésről az értesítést. Kaptam is október 25-én két végzést; az egyikben — 1913. Sp. I. 390. — a biróság okt. 13-iki kerettel az igénykiterjesztés iránti kérelmet elutasítja, a másikban — 1913. V. 4870/5. — október 11-iki kerettel a kiküldöttet az eljárás folytatására utasítja. Ezek alapján még mindig azt vártam, hogy az árverés eredményéről kapok értesítést ; ehelyett október 28-án új hirdetményt kaptam, amellyel az árverés november 12-ére tüzetett ki , tehát az előadottak ellenére az október 23-iki árverés nem tartatott meg. Most pedig arról győződtem meg, hogy a hivatalból eljáró kiküldött az iratokat nem szorgalmazás miatt visszamutatta, a vétivek közt pedig a kézbesítőnek az a jelentése van, hogy a végrehajtást szenvedőnek a hirdetmény nem volt kézbesíthető, mert ismeretlen helyre költözött. Eszerint a kiküldött és a bíróság nem tartották szükségesnek, hogy az első árverés mellőzésének okát és a második árverés megtartásának akadályát velem közöljék. Az eljárás egész menetét méltónak tartom a legerélyesebb felügyeleti intézkedésre. Dr. Fürst Mátyás. ÁDÁM ANDRÁS. A kir. Curia nagyérdemű nyug. tanácselnöke nincs többé. Ádám András önálló egyéniség volt: a magyar birónak, az éleseszű, mély gondolkodású és független magyar birónak tipusa. Ismerője és művelője volt az egész magyar jognak. Bámulatosan éles judicziuma kodifikálatlan magánjogunk mellett évtizedeken át szinte törvényt alkotott. Az igazságot kereste, az igazságot szolgáltatta egész életén át, minden befolyástól mentesen és függetlenül. Az igazságszolgáltatás — sajnos — nagyon korán veszítette el őt, mert már évek óta nélkülözte felsőbíróságunk az ő bámulatos szellemét és judicziumát. Ádám András példája lebegjen mindenkoron a magyar birói testület előtt. — Dr. Vadnay Tibor: A tudományos és gyakorlati szoczializmusról. Ezzel a czímmel igen értékes és tartalmas tanulmány jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában. Az alapfogalmaktól a szoczializmus történelem-bölcsészeti és közgazdasági mélységéig vezet, kiterjeszkedik a történeti részre, a mezőgazdasági kapcsolatokra, a gyakorlati rendszerekre, amelyek útján a szoczializmus a különböző országokban érvényesül, a szoczializmus magyarországi állására, végül pedig ama kötelességekre, melyek az új tanokból az államra és tisztviselőire hárulnak. A munka ára 1 K. NEMZETKÖZI SZEMLE. — A németországi ügyészek (Staatsanwalt) számáról hivatalos statisztikát az egész német birodalomban csak 1882-től vezetnek. Poroszországban, ahol kimutatás már az 1882. évet megelőzően is készült, 1879-ben 231 ügyész volt; számuk 1882-ben 265-re szaporodott (147%-os emelkedés). Ha ugyanezen időközre nézve a többi német államoknál hasonló növekedést veszünk alapul, abból indulhatunk ki, hogy 1879 október 1-én az egész német birodalomban 456 ügyész működött. Minthogy pedig 1913 január 1-én az ügyészek száma Németországban 908-at tett ki, megállapíthatjuk, hogy számuk az 1879 október 1-től 1913 január 1-ig terjedő idő alatt szinte megkétszereződött. 1883 január 1-én 520 ügyész volt, 1893 január 1-én 596, 1903-ban 805, 1907-ben 856, 1909-ben 865, 1910-ben 875 és 1913-ban 908. Az utolsó három évtizedben mutatkozó szaporulat tehát 388, ami 74-6%-nak felel meg (a birák számának emelkedése ugyanezen idő alatt 46-5%-ot tesz ki). Az első évtizedben a szaporulat 76, a másodikban 209, míg a harmadik évtizedben csak 103. Különösen 1907—1911 közti időben volt az emelkedés nagyon csekély (19), míg 1911 és 1913 között ismét jelentékeny haladás (33) állott be. Az ügyészek közül 69 (1883-ban 49) a főtörvényszékek (Oberlandesgericht) mellett és 839 (1883-ban 471) a törvényszékeknél (Landgericht) volt alkalmazva, ugy hogy az ügyészek száma az utolsó 30 év alatt a törvényszékeknél 78%-kal, a főtörvényszékeknél pedig csak 40 8%-kal emelkedett. Az eddig adott számokban nem foglalták bele a legfőbb bíróságoknál működő ügyészek. A birodalmi bíróságnál (Reichsgericht) hat, a bajor legfőbb törvényszéknél pedig három ügyész működik. — Tévedés az eladott dolog sajátosságában. Felperes «R.» monogrammal ellátott képett szerzett, melyet Rembrandt-festménynek tartott. A kép eladójával lefolytatott perben egy múzeum-igazgató oly szakértői véleményt adott, hogy a festmény nem Rembrandt tól, hanem ennek egyik tanítványától ered, tehát az ((R.t) megjelölés hamis. 1910 május 3-án felperes a szóbanforgó képet más régi festményekkel együtt elárvereztette; az árverési katalógusban rámutatott arra, hogy az ((R. megjelölés állítólag hamis, s a képet, mint Rembrandt egyik tanítványának művét tüntette fel. Az árverésen a múzeumok főigazgatója vásárolta meg a képet 6000 M.-ért, azután egy múzeumnak ajándékozta, hol a Rembrandt-képek közé állították ki. A múzeumi főigazgató a vétel után rövid idő múlva igyekezett kimutatni, hogy valódi Rembrandt-képről van szó. Felperes erre megtámadta tévedés czímén az adás-vételi szerződést. Minden fokon pervesztes lett. A felebbezési bíróság megállapította, hogy felperes nem volt tévedésben, hanem csak bizonytalanságban a kép eredete felől s a festményt ezen tudatos bizonytalanságban árvereztette el. Ilyképpen a tévedés miatti megtámadás nem foglalhat helyet még akkor sem, ha felperes azt tudná bizonyítani, hogy a kép tényleg Rembrandt műve. (A német birodalmi biróság 1913 október hó 2-án IV. 180/913. sz. alatt hozott ítélete.) — Tévedés. Az ingatlan vevője nem tudta, hogy a községben érvényes szabályrendelet szerint a megvett ház újjáépítése esetében jelentékeny pénzösszeget kell a város részére lefizetni s hogy a város az építési engedély kiadását mindaddig megtagadhatja, míg azon feltételeknek alá nem veti magát, melyeket a városi hatóság előír. A vevő ily irányú tévedése lényeges körülményre vonatkozik. A megvett teleknek építkezési czélokra való kihasználása a városi statutum folytán csak egy rendkívül magas, a vételárnak több mint egyötödét kitevő összegnek, mint követési és csatornázási járuléknak a város pénztárába leendő befizetése esetében volna lehetséges. Emellett nem jöhet figyelembe, hogy az eladott telek az eladás idejében már beépítve volt, mert kétségtelen, hogy valamely régi ház, melyet vagyonosabb és nagyobb igényekkel fellépő családok használnak, sokat, reszít értékében, ha modern és kényelmes házzá való átalakítása csak az említett jelentős közszolgáltatás lerovása mellett történhetnék. Tekintetbe kell venni még, hogy a megvett házhoz kert is tartozik, márpedig kerttel bíró lakóház megvételénél rendszerint azt is figyelembe veszik a felek, hogy a kert esetleg építési czélra felhasználva, mily hozadéktöbbletet képvisel. Ezt az értékelést is téves alapon — a magas járulékfizetésről szóló helyi statutum figyelembevétele nélkül — végezte a vevő. Mindezeknél fogva az adásvételi ügylet lényeges tévedés czimén megtámadható. (Német birodalmi biróság 1913 junius hó 20-án hozott II. 170/913. sz. ítélete.) — A szerződés tárgyát képező dolog hiánya. Felperes az alperestől gyári üzem czéljára különböző helyiséget bérelt. A közigazgatási hatóság az üzemet betiltotta. Felperes azt vitatta, hogy ezen tilalom folytán a bérlemény lényeges hiányban szenved. Az alsóbíróságok felperes álláspontját azon indokolás mellett nem fogadták el, mert a hibának közvetlenül vagy közvetve magához a dologhoz kell kapcsolódnia. A német birodalmi bíróság az ítéletet megváltoztatta, mert a dolog hibái alatt nemcsak a természetes, vagyis magát a dolgot érintő tulajdonságok, hanem oly jogi viszonyok is értendők. 4b 5