Katolikus Szemle 40. (1926)
2. szám - Könyvismertetések és birálatok - Herczeg Ferenc: A híd. Színjáték 4 felvonásban
ütközet köré igen ügyesen csoportosítja s ez ütközeteket is a közbeszőtt eseményekkel szerves kapcsolatba tudja hozni. A szétágazó események egységesebbé tételét szolgálja a szerzőnek az a találó és eredeti gondolata is, hogy megengedhető költői szabadsággal a kuntól elrabolt és Lászlótól megmentett leányt teszi meg később Charitas apácának, aki István és Imre szenttéavatása körül visz igen fontos szerepet. A Szent Lászlóval történt rendkívül szétágazó eseményeknek ilyen egységes szerkezetbe való összefoglalása a régebbi énekesnek, Garaynak sem sikerült s ez Sziklay munkájának legfőbb jelessége. Nem ilyen sikerült már a személyek jellemzése. A szerző legtöbbször külsőleg és általános vonásokkal rajzolja meg egyes alakjait s innen van, hogy a főhősön és Charitas apácán kívül a többiek mihamar elhalványodnak előttünk. A Szent Lászlóval történt csodás események nagy mennyisége szinte önként kínálkozik az éposz meséjének élénkítésére és nagyszerűbbé tételére. A csodásság alkalmazásával azonban, amely egyébként is különleges époszi sajátosság, a szerző szintén elég fukarul bánt. És amikor ilyen eseményeket közbe is sző, akkor sem használja fel a cselekvések indítóokaiként, hanem inkább csak díszítésül alkalmazza s ez az oka, hogy az események egymásra toluló hullámzásában gyorsan elmosódnak. Az éposz stílusában kevés a magasabb szárnyalás, itt-ott találkozik benne egy-egy hangulatos leírás, de legtöbbször szinte a szürkeségig egyszerű. Olykor oda nem illő kifejezések is előfordulnak, továbbá szokatlan szóalakok és tájszavak, amelyek az olvasmány megértését kellő magyarázat nélkül nehezítik. Verselése általában véve nehézkes, sőt a fönt hibáztatott versforma következtében igen sokhelyütt mesterkélt. Mindamellett jól megszerkesztett meséje elég könnyen folyik s erős hazafias és vallásos szelleménél fogva az ifjúságnak különösen is ajánlható. Az Orsz. Pázmány-Egyesületet elismerés illeti meg, hogy a «régi regős» írói munkásságának félszázados évfordulóján az éposz megjelenését lehetővé tette. Bartha József dr. A híd. Színjáték 4 felvonásban. írta : Herczeg Ferenc. Harmadik kiadás: Singer és Wolfner, 112 lap. A vállalkozás, Széchenyi alakjának színpadra vivése, bízvást mondható nagyszerűnek s ha van valaki jelen irodalmunkban, kitől nem vehetjük vakmerőségnek, az bizonyára Herczeg Ferenc, a Bizánc és az Ocskay brigadéros halhatatlan szerzője. A megoldás azonban, sajnos, neki sem sikerült tökéletesen, sőt bízvást mondhatjuk, hogy e színjátéka jóval mögöttük marad imént említett drámai főműveinek. Valószínűleg ennek oka egyrészt magában a feladatban rejlik: egy politika