Katolikus Szemle 48. (1934)
4. szám - Könyvek - Balassa Brunó: Kühár Flóris: Canterbury Szent Anzelm istentana - Lám Frigyes: Magda Gálos: Sigismond Justh et Paris
járt e kánon 2. szakaszában felsorolt kivételekkel kezdi előadását. Szövegéből pedig kihagyta az «illustres» jelzőt és csak általában személyekről szól, kik a világi törvények alapján is maguk választhatják kihallgatásuk helyét. Ilyen jelentéktelen szövegeltérést találtam az 1766. kánon ismertetésénél, mely az engedetlen tanút «alkalmas» büntetéssel rendeli sújtani. Szerző a «congruis poenis» szavakat «megfelelő» büntetésekkel adja vissza, ami alatt megtorló (karhatalmi vagy pénzbírsági) külső kényszereszközöket szoktunk érteni, hiszen lábjegyzetében közölt munkájában is «személyes interdictummal», tehát lelki büntetéssel rótta meg az engedetlen tanút. Még a «perorvoslatok» elnevezést teszem észrevételezés tárgyává. Megengedem, ez az elnevezés is használatos, de ez nem adja vissza a kódexnek «remedium iuris» műkifejezését, melyet a németek: «Rechtsmittel», a franciák pedig: «reméde de droit» fordítással adnak vissza. Melichár Kálmán Kühár Flóris: Canterbury Szent Anzelm istentana. 1933. 28. Különlenyomat a Pannonhalmi Szemle VII. (1932.) évfolyamából. Szent Anzelm születésének tavalyi, 900 éves évfordulója alkalmából az Aquinói Szent Tamás Társaság ünnepi ülésén fölolvasott magvas teológiai tanulmányát közli ebben a füzetben a szerző. Szent Anzelmet a patrisztikus iránynak és hagyományoknak remekbe faragott záróköveként, az új gondolkodási iránynak, a skolasztikának robusztus fundamentumaképpen plasztikusan állítja elénk a keresztény bölcselet és teológia múltjából Kühár. A «Monologium» és «Proslogium» c. művek finom és mélyreható fejtegetésével mutatja be a szerző Szent Anzelm módszerét, tartalmi értékeit, forrásait, majd Szent Tamással veti egybe hatását a későbbi nemzedékre. Manapság, amikor már szakemberek, teológusok előtt is jóformán az ontológiai istenérvhez zsugorodott Szent Anzelm neve és jelentősége, kívánatos lenne, hogy szélesebb körben megvilágosodjék ismét ennek a két korszak határmesgyéjén álló nagy kontemplatív és intuitív léleknek igazi képe. Kühár szabatos és könnyen érthető tolmácsolása után nyitva áll ehhez az út. Balassa Brúnó Magda Gálos: Sigismond Justh et Paris. Budapest, 1933. 120 l. A mult század második felében élt Justh Zsigmond (1861—1894) eleinte blazírt, dekadens, pesszimista, Buddhával és Schopenhauerrel kacérkodó világfi és kozmopolita volt; de Párisban, ahová gallophiliája csalta, felébredt magyar érzése, hazaszeretete, optimizmusa és a faji gondolatnak lett egyik visszhangnélküli előfutára. A «Fuimus» c. regényéből látszik ki legjobban, hogy mi célja volt az ő ügyes pennaforgatásának? A magyar főnemesség és részben a gentry is, Justh szerint, kiélt és káros vérkeveredés miatt elsatnyult, elkorcsosult. A vitéz ősök véréből bécsi limonádé lett; a daliás hősök utódai groomok lettek, lakájok, pojácák, vagy legjobb esetben : irodatöltelékek. Magyarország tönkremegy, ha nem keletkezik új vezető társadalmi osztálya. A «Fuimus» hőse meg is mutatja az erre vezető utat: elvesz egy parasztszármazású, de úrinevelésű, egészséges vérű leányt, így regenerálódik a degenerált faj. Justh szerette a parasztokat, birtokán színházat építtetett számukra , tanította és nevelte őket. Korán szállt sírba. Gálos Magda szerint meggyőződéses katolikus volt. Talán igaz is, de ezt be kellett volna bizonyítania a sikerült szellemi életrajz írójának, mert így csak azt tudjuk meg, hogy Justh prófétái Darwin, Schopenhauer és Zola voltak. Justh regényeiben igen sok visszhangot és eszmefoszlányt találunk a korabeli francia irodalom minden írójától, Daudetnak, Bourgetnak, Zolának és másoknak igen sokat köszön a magyar regényírás fiatalon sírba szállt nagy reménysége. Pompás, plasztikus, eleven és színes képet festett Gálos Magda a derék ifjúról; megszeretjük szegényt és kedvet kapunk műveinek olvasásához. És ebben áll ennek az ügyes doktori értekezésnek igazi értéke, hogy kedvet csinál az olvasónak ahhoz, hogy tüzetesebben foglalkozzék a hősével. Meleg érdeklődést tud kelteni Justh iránt. A könyv irodalmi becsét emeli a sok kiadatlan levél, amelyeket függelékben