Korunk 1963 (22. évfolyam)
1963 / 1. szám - A költő szerelme - BONCZA BERTA ismeretlen levele
Miért kapat el, miért tesz gőgösen aristocratává álmaimban, igényeimben a sors, miért szoktat csodákhoz, nagyszerűségekhez, merész vágyakhoz az Élet? Ilyenkor érzem, sokszor könnyes irigységgel érzem, hogy egyedül vagyok, hogy magasan s talán szerencsétlenségemre magasan fölötte állok minden jónevelésű, halálosan unalmas, prude és kiskaliberű, talán nyugodt és boldogabb életre született leánytársamnak, olcsó kis örömeik, könnyen száradó romantikus könnyeik fölött szomorún, büszkén, gőgös solitairségre kárhoztatva röpül az életem. Társnak akartalak! Hozzászoktatni szép, bolondos ábrándokhoz, álmokhoz, a lelkem vad, szent tüzű csókjaihoz , s Te le akartad vágni a szárnyaimat, normális, földön járó kedves butácska s töltenivaló libává akartatok idomítani, s a szárnyam ezer ritka színét bemázolni vastag fehér mésszel, mert az ideálok fehérek s a merészebbek rózsaszínűek vagy halványkékek. Én most lecsukom ezt az egész furcsa kalamitást... És most mesélek a kicsi fiamnak egy nagy újságot. Múlt héten csütörtök estétől péntek estig vendégem volt 24 óráig régi, drága , legféltettebb bátyám, Ady Endre. Hihetetlenül szép tavaszi, virágos, napsugaras nap volt a találkozásunk, s engem hihetetlenül természetessé, kedvesen a kis húgává tett a véletlen. Itthon egyszerű, szíves melegség, rokoni meghitt szavak, tisztaság — és semmi könyv vagy kép, ami reklámízűn kiabálja a tapsos nagy nevét. Sok-sok fehér virág a kertben és a szobákban, és minden olyan szép — éreztem, hogy egy pillanatig sem vesztem el magamat, mindvégig úr fölöttem a jóízlésem, s nem ferde, nem visszás egy mozdulatom se, s egy szavam sincs zavaros vagy okoskodó. Minden, minden harmonikus volt, találó és sikerült. Bandi pedig a legdrágább és legbájosabb, legpóztalanabbul drágább egyéniség, kivel eddig összehozott az élet. Az egész ember valami az Isten és a gyermek csodás keverékéből. Végtelen jóságos, de kegyetlenségre is képes, tudatos és gyermekin öntudatlan, naiv és mindent megértő — egészben végtelen úriember, nyílt, korrekt és becsületes. Charmeur, belső gőgje külső szerénységgel jár együtt, soha nem affectál, és soha nem világfájdalmas. Rendkívül kedves előadó, soha nem groteszk vagy kétértelmű, de szellemes, ötletes, pajkos — kölykösen Gamin s kötekedő. Rendkívül sok finomság, óriás tudású intellektus. Végtelen fájó, hogy ennyi tiszta nemesség, érték képviselője — ma már roncs s komolyan nagy beteg. Folytonos láz, félóránként forróvá váló jéghideg kezek, hörgő tüdő, álmatlanság s egy nagyfokú neurasthenia fogja idő előtt elvinni a testvéremet, s én nagyon-nagyon féltem. Adott percbe valami csodálatos jó érzés ragadt a házra , hogy Károly van köztünk, az ő nevetése, gyerekes kötekedései, sohasem sértő, befelé élő gőgje, hízelgése jött közénk haza Bandiba. Olyan itthon volt köztünk, és fáradt, agyonzaklatott lelke úgy megpihent itt a csöndben. És Szívem kisfiam, még orvosi talentum is vagyok, holmi fiók kuruzsló, úgy bizony. * Török Károly, Boncza Berta nagybátyja.