Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 3. szám = Határ/helyzet/jelenség - KÖZELKÉP T. SZABÓ LEVENTE • A kis folyóirat mint az irodalmi modernizmus lehetséges határa. Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok és a globális modernizmus kezdetei
nyelvekben és irodalmakban, ezek hierarchiájában gondolkodnak, Meltzlt a kicsi, az egyenlőtlenségek természete és a láthatatlanná váló irodalmi kultúrák rehabilitációja vagy emancipációja foglalkoztatja. Akárcsak ebben az esszéjében, lapjában is antropológiai szemmel nézi az irodalmat két értelemben is. Egyrészt számára és lapja számára minden, azaz a jelentős írásbeliség nélküli kultúrák és irodalmak is fontosak, s a szóbeliség révén visszanyerhetők, másrészt meg radikális módon egyenlőnek vél minden nyelvet és irodalmat. A kis folyóirat ebben az összefüggésben logikus és a lap világirodalomképével összefüggő megoldás volt; az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok ugyanis nem hierarchiaként, hanem hálózatként képzelte el a világirodalmat. Ebben a hálózatban a kevés beszélővel, alkotóval, művel rendelkező irodalom is ugyanolyan fajsúlyúnak minősült, mint a nagy írásbeli hagyományt, kiemelkedő és ismert alkotókat felvonultató. S nem egy olyan helyzetet látni, amikor Brassai, Meltzl és munkatársaik provokatív módon a „kicsi”, a kevésbé ismert, a kevésbé beszélt felől veszik szemügyre a kánonit, ismertet, megbecsülésnek örvendőt. Az egyik legérdekesebb esete ennek, amikor az összehasonlító irodalmi módszer és a világirodalmi mintázat az addig kapcsolatban nem levő, egymástól elszigetelt (gyakran „kicsi”) irodalmi kultúrák érintkezését, kísérletező kedvű egymáshoz kapcsolódását, s ebből fakadó világirodalmi rangú alkotások vagy új, innovatív irodalmi összefüggések létrejöttét jelenti. A folyóiratban ennek egyik szép és még nem vizsgált példája az, ahogyan Meltzl és az izlandi állandó munkatársak, Thorsteinsson Steingrímur és Matthias Jochumsson újabb és újabb összefüggések megértésére késztetik egymást. A folyóirat felkérésre Thorsteinsson Steingrímur például nem csupán Petőfi Sándor-verseket fordít izlandi nyelvre, hanem intenzíven kezd el magyarul tanulni, hogy értse az eredeti szövegeket, ne csupán közvetítő nyelvek révén dolgozzon. A másik oldalon Meltzl annyire intenzíven megtanul (ó)izlandiul, hogy egyetemi előadások keretei között dolgozza fel az óizlandi sagákat, s egészen korán igen összetett assszociatív, több irodalmat érintő összehasonlításokat tesz az izlandi irodalmat használva (például az Islandisch-Sizilianische Volkstradition in magyarischem Lichte. Ein magyarisches Volkslied auf Sizilien und Island címet viselő 1880-as kis esszéjében 10). Ez pedig alapjaiban meghatározza azt az úttörő meglátását, hogy a nemzeti irodalmak régi szövegei nem hermetikusan elzárva, hanem egymásra hatva alakultak ki, s a modern politikai és nemzeti határok félrevezetők lehetnek, amikor a világirodalom mindenkori kölcsönhatásairól és összefüggéseiről gondolkodunk. Számos értelemben ugyancsak a kis folyóiratokra emlékeztető felforgató erővel bír a munkatársak összetétele. Mindenekelőtt az, hogy a közel 150 állandó (és ebből 120 aktív) globális munkatársi gárda ellenére a lap mégis erőteljesen személyes, a szűk szerkesztőséget Brassai és Meltzl, 1884-től kezdődően pedig kizárólagosan Meltzl jelenti. Mindez hasonlóvá teszi a századforduló és az avantgárd egyszemélyes vagy kis innovatív irodalmi lapjaihoz és közösségeihez. De más értelemben is érzékelhető az innovatív erőnek a működése. Akkor, amikor a globális irodalomtudományban még alig látni női irodalomtörténészeket és kritikusokat, az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok elvben és gyakorlatban is bátran hív meg és közöl női munkatársakat. A folyóirat által bevonzott első női összehasonlító irodalomtudományi szakértők között ott találni a hamburgi születésű, a folyóirat kiadásának időszakában még Londonban élő, majd Firenzébe költöző Helen Zimmernt, Nietzche egyik korai fordítóját, megbecsült újságírót és fordítót, az olasz-angol kulturális viszonyok jó ismerőjét. De a munkatársak között ott van a philadelphiai Aubertin Woodward Moore, a skandináv irodalmak remek ismerője, Björnstjerne Björnson és Georg Brandes egyik jelentős fordítója az 1880-as évek első felében. Ugyancsak a munkatársak között van a cigány irodalom egyik első cigány fordítója, a lap szerkesztői által felfedezett Teréz Tini, aki a lap számára számos jelentős lírai szöveget (köztük Goethe-verseket) fordít le Kolozsvár környé- 2023/3 114