Kurír - reggeli kiadás, 1990. július (1. évfolyam, 1-26. szám)

1990-07-02 / 1. szám

1990. július 2. PARLAMENTI VIGASSÁGOK Szélcsöndes nap vola megint a T. Házban. Az ellenzék kormánypárti. Meglehet, hogy bizonyos napokon fejtenek ki politikai erőt az igaz hazafiak, mint II. Rákóczi Ferenc őfelsége seregei, akik a lőcsei kalendáriumhoz igazították csatavívásaikat, ahogy ezt az én mento­rom, Mikszáth úr oly igen jól leírt par­lamenti tárcáiban. Jeges fuvallat járta be ma ezt a nyu­godt, önmagával eltelt Házat. Nagy Imre mártír-emléke, vagy talán szelleme. Cso­dálkozhatott a jó öreg, ki kevesebb refor­mért adta életét, mint mi manapság or­szágot. Ez itt egy olyan T. Ház, mely legitimitást 1956-tól merít, végtére is alapító atyjának őt tekinti - s közben elvszerű alapon, meggyőződéses, vastag­nyakú antikommunista. Márpedig Nagy Imre mártírumában tán az volt a legdermesztőbb, hogy alig­hanem a pribéksegédnek is piros párttag­könyve volt, aki a bitó lábához kísérte (s könyve volt Kádárnak, Marosánnak, Biszkunak, Vidának), de mégis ő, a tör­vényes miniszterelnök maradt meg mar­xistának. Tán még kommunistának is. Azt hitte, egy eszme nevében ölik meg annak árulói őt, aki az eszme igazi le­téteményese. Most meg az antikommunista hon­atyák hivatkoznak rá. Általában semmi sem mutatja annyira a nagy embert, mint a bámulatos mér­séklet. Ezt a bölcs mondást gyakorol­hatták a honnak atyjai, amikor versengve fújták, hogy Nagy Imre így, Nagy Imre úgy, dicsőséges forradalom, muszkák kifelé! Kisvártatva azután minden ováció az­zal ért véget, hogy: de ne most. Ne ily sürgetősen. Várjunk még. Ráérünk. Csodálkozhatott Nagy Imre szelleme. Ahogy Király Béla szélbali (független) elmondotta, ők akkor november 1-jén nem a függetlenségi szándékot jelen­tették ki, hanem a függetlenséget. Mint vízbe fúló, aki a szalmaszálnak is utána kap, hátha nem támad a muszka, ha már a tankjai nem maradnak a „családban”. Eltelt harmincnégy év, s még sehol az a függetlenség. Bizony rosszul is áll az ügye, ha középen, szélbalon, de még jobboldalt is úgy beszélnek róla, mint egy igen törékeny majolika éjje­liedényről. Ha a leginkarnátusabb mamelukok, mint Torgyán egy tüzet fújnak szélső ellenzékiekkel, mint Vá­sárhelyi és a Fidesz abban, hogy így van ez jól, ahogy van, vagyis hogy nincsen sehogy. Mécs Imre a szabadelvűek részéről egyedül maradt még abban is, hogy a törvény preambulumában örökíttessék meg Nagy Imre és a forradalom emléke, meg az, hogy ’56-ban akart először meg­szabadulni az ideiglenesen muszkától a nemzet. Hogyisne, rikoltottak rá a kormány­­párti padsorokból, majd egy törvényhez, mi nem több öt piciny paragrafusnál, regényeket írunk előszó gyanánt! Nagy Imre tán körülnézett az anti­kommunista Tisztelt Házban, mely mint az okos leány Mátyás király udvarában, akarja is, meg nem is a függetlenséget. Azután visszament békével a 301. par­cellába. Alunni. SZÁNTÓ PÉTER Kétforintos interjú Szombaton, a budapesti Fórum Hotelben tartották a Kereszténydemokrata Internacionálé első csúcs­­értekezletét. A tanács­kozáson a szervezet há­rom magyar tagja, a Magyar Demokrata Fó­rum, a Független Kisgaz­da- és Polgári Párt, to­vábbá a Keresztényde­mokrata Néppárt is részt vett. Ez utóbbi küldöttsé­get Surján László népjó­léti miniszter vezette, akit sikerült pár pillanatra el­csípni a konferencia egy szusszanásnyi szünetében.­­ Pártja nevében is jelzi szemléletét. Miként érinti önöket, hogy­ az értekez­leten, érthető okból, a Magyar Demokrata Fó­rum a „vezető protokol­láris erő”? - Azt hiszem, a kérdés nem méltányos. A három koalíciós párt ideológiájá­ban nincs olyan lényeges különbség, hogy érdemes lenne vita tárgyává tenni. - Mégis önök hangsú­lyozzák a három párt kö­zül leginkább a keresz­ténydemokrata nézeteket, amit az elnevezéssel is deklaráltak.­­ Természetesen így van, és valóban, mi ne­vünkben is hordozzuk jel­legünket, ám azt világosan látni kell, hogy nem a ne­vek, hanem a cselekedetek számítanak, s e tekintet­ben a koalíciós pártok egy­ségesek. Az, hogy proto­kollárisan ki van elöl s ki hátul, azt a választásokon elért szavazatok száma is jelentősen befolyásolja. Semmiféle feszültséget nem érdemes kelteni, meg nincs is. ANTALL JAVASOLT, KOHL VÁLASZTOTT A fiatal, szőke Madarász Csilla - tárcával kezében, rajta finom­ságokat egyensúlyozva - bevo­nult a diplomáciatörténetbe. A szóban forgó hölgy szolgálta ki ugyanis a Fórum Hotel Bécsi Kávézójában az ott tanácskozó lengyel, nyugatnémet é­s magyar kormányfőt. Antall József orosz krémtortát javasolt kollégáinak a feketekávé mellé, Kohl kancel­lár azonban valami magyarosat szeretett volna enni, amivel Ma­­zowieczki tökéletesen egyetér­tett, így került a tányérokra do­bostorta. Madarász Csilla nem izgult, bár természetesen megilletődöt­­ten szolgálta ki az illusztris ven­dégeket, akik főbólintással kö­szönték meg az enni- és innivaló­kat. Hogy mi lett az üres tányé­rok, csészék sorsa? Azt bizony nem lehetett a hétköznapi menet­rend szerint elszállítani, hiszen a diszkrét, ám rendkívül éber és határozott testőrök külön szabá­lyozták ennek is a rendjét; ami­kor intettek a kávézó ügyeletes vezetőjének, ő szólt a felszolgá­lónak, hogy leszedheti az asztalt. Nem szokatlan e helyütt ez a finom diszkréció, hiszen sok hí­resség megfordult már itt. A po­litikusok kérték, biztosítsanak nekik egy zugot, ahol nyugod­tan beszélgethetnek. Ez a kérés mintegy negyedórával a talál­kozó előtt érkezett, a kávézó pedig élte a szokásos életét. És ha éppen ül valaki abban a sa­rokban, amit kinéztek a kor­mányfőknek? Akkor keresnek nekik más alkalmas helyet. A felszolgálót is hirtelen je­lölték ki. Miért választották Csillát? Pofonegyszerű: az asz­tal, amelyet a kormányfők kör­beültek, az ő placcán volt. B.Gy. A DUGÓ A FŐCSATORNÁN Szennydugó alakult ki a hét végére a Hortobágy-Berettyótól Kar­cagig húzódó főcsatornán. A város szennyvize a kánikulával tetézve méreggé változtatta az amúgy életadó öntözésre hivatott csator­navizet. A víz oxigéntartalma a nullára csökkent. A fullasztó hő­ségben amúgy is tikkadt termőföldeknek más se hiányzott. Élet helyett pusztítás. Az I-es főcsatorna vizét az illetékes vízügyi igazgatóság most a II-es csatorna vizével cseréli, frissíti. Ezek szerint abban még van oxigén. A „mesterséges lélegeztetés” máris érezteti hatását. Javult a vízminőség és a Karcag alatti szennyvízdugó is megszűnőben... Lehet, hogy a város őszre tartalékolja saját szennyesét? A rendőrség felhívása 1990. június 26-án 14.00 órakor Mis­kolc, Marx K. út 100. sz. előtt a kije­lölt gyalogos-átkelőhelyen egy gép­jármű elütött egy - az úttesten áthaladni szándékozó - ismeretlen női gyalogost, aki a baleset követ­keztében meghalt. Az áldozat 60-70 év körüli, 150 cm magas, telt, kerek arcú, fogalan. Ha­ja őszesbarna, tarkóig érő. A baleset időpontjában négerbar­na alapon fehér és sárga virágmin­tás dzsörzé elölgombos otthonkát, barna színű elöl és oldalt csatos bőrszandált viselt. A rendőrség kéri azok jelentkezé­sét, akik az ismeretlen gyalogos személyére vonatkozóan felvilágosí­tással tudnak szolgálni. Jelentkezni lehet a Miskolci Ren­dőrkapitányság Közlekedési Osz­tályán, Miskolc, Prieszol J. út 4. sz. 1/122. sz. hivatalos helyiségben, vagy telefonon a 06 463-5103/22-75 sz. melléken. Lottónyeremények A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közlése szerint a 26. játékhéten 5 találatos szelvény nem­ volt. A lottónyeremé­nyek - a nyereményilleték levonása után - a következők: 4 találatos szelvénye 105 fogadónak volt, nyereményük egyenként 162921 forint; 3 találata 8404 fogadónak volt, nyereményük egyenként 1077 forint; a 2 találatos szelvé­nyek száma 242 476, ezekre egyenként 37 forintot fi­zetnek. A következő hétre átvitt jutalom nettó összege: 4000000 forint. Talán jönnek az olaszok A Balaton gazdái szerint, a fő­szezonban - július 5. és 25. kö­zötti 3 hétre - a korábbi évek milliós vendégserege helyett csak 5-600 ezer ember látogat el a tópartra. Ez pedig az élő környezetre, ellentétben az ide­genforgalom bevételi esélyeivel, kifejezetten előnyös lesz. A külföldiek közül most, július el­ső napjaiban a jobb települése­ken azért már akad elég sok D betűs kocsi, felvillan a hollandu­sok sárga rendszáma és bőven van az új és régi osztrák rend­számból is. A Mondiale utolsó sípszava után állítólag olasz in­vázióra is számíthatunk. És az itthoniak? Sok iskolás­gyereket látni, szervezetten, cso­portokban vonulnak a strandok irányába. A víz 24-25 Celsius­­fokos! Aki saját, családi szerve­zésben készül a Balatonhoz, csak komoly pénzügyi felkészü­lés után vágjon nála az útnak. Van, aminek megduplázódott az ára tavaly óta. Kempinghelyek még vannak és a fizetővendég­­szobák is üresek a legtöbb he­lyen. A szobakiadók magas árat szabnak, viszont alkudni kell! Sajnos a „magyar tengert” működtetők még továbbra is a „kis forgalom - nagy haszon” bűvöletében élnek, így azután az idegen - ha el is jött ide - fordul és távozik. ILLÉS L. ISTVÁN 3 GORBI-DRUKK Örvénylenek, tajtékzanak a szenvedélyek Moszkvában. Vala­minek el kell dőlnie vagy inkább meg kell dőlnie. Az emberek elcsigázottak, nem egyszerűen a politikát unják, hanem a bi­zonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot. Sokaknak elegük van az ígérgetésekkel és fohászokkal megdicsőülő kongresszusok­ból. Nem kevesen vannak, akik kimondják: megelégelték Mihail Gorbacsov szóáradatát. És nem szűk baráti összejöve­teleken szokásos duzzogó suttogással, hanem a lépten-nyo­­mon összehívott gyűlések szószékeiről. Megint mások szent­ként és megváltóként védelmezik Gorbacsov személyét. Moszkva izzó katlan, tapintható a várakozás, perzsel a feszült­ség, nagy keletjük van az aggályoskodó ábrázattal nyilatkozó külföldi diplomatáknak, a sokat látott kremlinológus újságíró próféták körül fürtökben rajzanak a frissen érkezettek. Tét­mérkőzés a hétfői összecsapás, csak éppen az nem egészen világos, hogy ki verekszik kivel­­ vagy ki ellen. Gorbacsov a tét,vagy Oroszország, netán a Szovjetunió vagy a világ bé­kessége? Tamáskodó kommentárokból akad elég. Vagy mégis igaz lenne, hogy a nagyvilág most jobban akarja Gorbacsov túlélését, mint az övéinek tízmilliói? Amerikában és Nyugat-Európában Gorbi jöttének hírére az emberek fellelkesülnek. Raisza divatot diktál Londonban és Párizsban. Madridban pedig kifejezetten rossz néven veszik, hogy a peresztrojka szupersztárja nem méltatja figyelemre Hispániát. A fegyverkezési szakemberek bálványozzák Gorba­­csovot, a gazdaságiak memóriáját dicsérik, az újságírók élve­zik, ha együtt kacarászhatnak vele. Végre egy szovjet államfő, aki nem faragatlan, mint Hruscsov, nem lelketlen és idétlen, mint Brezsnyev, nem misztikusan riasztó, mint Andropov. Odahaza viszont Mihail Szergejevics az oka mindennek. Az élelmiszerhiánynak, a mumusként fenyegető piaci viszonyok terjeszkedésének, a vonat- és hajószerencsétlenségeknek, a kudarcot vallott űrkutatási programnak. De legfőképpen an­nak, hogy körös-körül káosz van a Baltikumtól Grúziáig. So­kan sóvárognak a REND után, visszasírják a régi szép időket. Végül is lehet tudni, hogy mi a tét ezen a hétfőn: az idő kere­két megállítani kívánók akarják saját sötétségük mélyébe visz­­szahúzni Gorbacsovot, miközben a világ Gorbi-drukkban várja a híreket. ______________________________________________/ Bűnök, balesetek hajnaltól hajnalig Vasárnap, hétfő: Rájár a rúd a maszekokra? Aki a magánszektorban keres - talál is, nem is keveset. Ez így ülepe­dett le a társadalomban, amely­nek a sanda szándéknak is részét képezik. A „ha maszek, akkor gazdag is” gondolat jegyében ro­hamozták meg Rakamazon egy kiskereskedő házát a betörők. Kerestek-kutattak bankók és csekkek, ékszerek és hitelkártyák után - hiába. Hogy mégse tá­vozzanak üres kézzel, a ruhás­­szekrényeket, a gardróbot ürí­tették ki. Összesen négyszázezer forint értékű ruhaneműt, cipőt pakoltak el. Bizonyára igen ér­tékes cuccokat szedtek össze (hi­szen egy jobb bunda is kerülhet száz-kétszázezerbe), vagy az ál­cázásban jeleskedtek a betörők, mert ekkora batyuk mégiscsak föltűntek volna a szomszédok­nak. A magántaxizó hölgy nyilván látott már egyet s mást fuvaroz­­gatásai közben, de arra aligha ondolt, hogy ő is áldozatául es­et a gonoszságnak. Éjszaka fél tizenegy tájban két férfi intette le, majd a Hollandi úti csárdát mondta be végcél gyanánt. A csárdához érve az utasok nem a pénztárcát vették elő, hanem az öklüket. Piff-puff, és kilökték a taxist. Egy ideig autózgattak, majd otthagyták a kocsit Pest­erzsébeten. A bérjárgányt ter­mészetesen átkutatták, ám zsák­mányuk mindössze 25 forint volt. A monori magánkereskedő járt a legrosszabbul. Eddig is­meretlen okból tűz ütött ki a házában, ahol ráadásul öt pb-gáz­­palackot is tárolt. Minden pa­lack fölrobbant... Szerencsére személyi sérülés nem történt, ám a kár mintegy hatmillió fo­rintot tesz ki. Június 30-án éjszaka három­negyed tízkor benyomták Z. N. 40 éves alkalmi munkás lakásá­nak ajtaját. Ugyanis erős bűzt árasztott már a lakás. Bent ráta­láltak a tulajdonosra, akiről meg­állapították, hogy három héttel ezelőtt egy ollóval mellbe szúr­ták. A tettesek jól ismerhették áldozatukat, mivel dulakodásnak nyomát nem találták, sőt az ajtó és az ablak is zárva volt. Mostanában mind gyakrab­ban párosulnak durva, kegyetlen támadással a betörések, azaz így már rablások. A legújabb eset a Vas megyei Gutatöttösön tör­tént, ahol egy 86 esztendős bá­csira rontott rá négy férfi és egy nő. Áldozatukat megkötözték, száját betömték, és amikor a földre fektették, még egy heve­rőt is ráraktak. Tiszta szerencse, hogy az idős férfi életben ma­radt. Nem a rablókon múlott... Nekik nemigen számított a kor, a kiszolgáltatottság. Csak az a 23 800 forint, amit magukkal vittek. Mindezek dacára az elmúlt 24 órát a rendőrök bűncselek­mények szempontjából viszony­lag csendesnek ítélik. Annál in­kább akadt dolguk a közlekedés­ben, ahol vasárnap délig 12 ha­lálos áldozatot követelt a szabá­lyok áthágása. (Bizonyára köz­rejátszott a kánikula is.) Heten vízbe fulladtak. Három helyen a gabonatábla gyulladt ki. A kár értéke 4,5 millió forint. Földeá­kon egy, a szegedi paprikagyár által bérelt raktár kapott lángra. Négyszáz mázsa félkész paprika s más fűszerek váltak a lángok martalékává. A gyárt ért vesz­teséget 4,5 millió forintra be­csülik. Augusztus 21-én, a Magyar Nemzeti Galériában nyílik meg a nemzetközi ka­rikatúra-fesztivál. Ennek anyagából válogattunk.

Next