Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)

1991-02-13 / 31. szám

1991. február 13. NEM OLVASÓ ÚJSÁGÍRÓ Tegnapi lapunkban kicsit kedvetlenül ad­tunk tájékoztatást egy nem létező szenzá­ció születésének körülményeiről. Tettük ezt azért, mert úgy gondoltuk, hogy a Mai Nap újságírója a Kurírt rosszul olvas­va, az így szerzett „információt” pontatla­nul továbbadva kerített a semmiből szen­zációt. Ma azonban már jókedvvel tesszük ugyanezt, hiszen az oktondiság csak egy bizonyos határig lehet bosszantó, az alatt már nevetséges. Az immár kígyóvá terebélyesedő törté­net, az MDF győri irodavezetője, Csefe Zsolt lapunkat arról tájékoztatta, hogy a városban neonáci plakátok és ultrabalos röplapok jelentek meg. Majd ezt mondta: „Feltételezések szerint a röplapok ...az Egri Nyomdából származnak.” Nyilván álmosító délután lehetett a Mai Napnál, no meg némi anyagszűke, mert hogy ez a hír szerfelett érdekesnek találtatott, így aztán rögtön fel is tárcsáz­ták Csefó Zsoltot, mit szól ahhoz, hogy a Kurír szerint azt nyilatkozta: „az újfasisz­ta röplapok valószínűleg az Egri Nyom­dába készültek.” Gondoljuk, Csefó Zsolt csak kapkodhatta a levegőt, hiszen ő ilyet nem mondott. (Nem is mondott, mint azt a Kurír hírül adta, az ultrabalos röplapok származási helyének vélte az Egri Nyom­dát.) No de a jó Mai Napnak ez még nem volt elég, a nekünk tulajdonított képte­lenséggel azon nyomban felhívta az Egri Nyomdát, ők mit szólnak ehhez? Nos, ők sem örültek, viszont ahelyett, hogy meggyőződtek volna, mit is írt a Kurír, rögtön „beszálltak”, s közölték, sebaj, ak­kor ők majd 100 millióra perlik lapunkat. Ezt próbáltuk tegnap megírni, figyel­meztetve a kollégákat: kár volt ilyen oktalan hírverést kelteniük. A csöndes belátás he­lyett azonban tegnap délután újabb Mai Nap-os tiráda következett, melyben bebizo­nyítják, hogy ők pontosan idéztek. A baj csak az, hogy nem minket, hanem továbbra is saját magukat. Mert, ahogy most is írják: „A Kurírt Csefe Zsolt MDF-irodavezető arról informálta, hogy a győri újfasiszta röplapok valószínűleg az Egri Nyomdában készültek.” Csakhogy a Kurír eredeti szöve­gében Csefó Zsolt pontos különbséget tett a röplap és a plakát között, ezt azonban a Mai Nap az istennek sem akarja észrevenni. Csak sajnálni tudjuk, hogy tegnapi ta­nácsunkat, miszerint az újságírás az olva­sásnál kezdődik, mára aláhúzva meg kell ismételnünk. SZ. Alárendelt szerepben Még tegnap is beszédtéma volt a Parlament fo­lyosóin Antall József vasárnap esti - váratlan - televíziós interjúja. S ami érdekes, hogy nem csupán a miniszterelnök okozott csalódást so­kaknak azzal, amit mondott, vagy nem mondott, hanem a riporter Feledy Péter is. Már a beszélgetés elindítása olyan kimódolt, gyermekded, megrendezett volt, hogy sejteni lehetett, ez a későbbiekben sem lesz másként. Természetesen egy újságírónak, riporternek joga van ahhoz, hogy arctalanná, személytelenné vál­jék, de akkor ennek oka van. S mivel Feledy Pé­tert régóta ismerem, a Parlament büféjében megkérdeztem tőle: - Miért voltál annyira visszafo­gott, már-már ingerlően udvarias? - Szerintem sokféle interjú létezik. Van olyan, ami inkább egy bokszmeccshez hasonlítható, s van olyan, amiben a kérdező háttérbe szorítja a saját szemé­lyiségét, álláspontját. S ha a tör­vényes kormányfő azt kéri, hogy szeretne interjút adni a televízi­ónak, akkor nekem nem az a fel­adatom, hogy támadóállásba he­lyezkedjem vele szemben. Úgy gondolom, a miniszterelnöknek joga van ahhoz, hogy korrektül elmondhassa azt, amit akar. Már csak azért is, mert igaza van ab­ban, hogy a kormány kapja ná­lunk a legkevesebb helyet és te­ret a sajtóban. - Miért és ki tehet erről? - Erre nem nekem kell vála­szolnom. Ez egy másik történet. - De szerinted az helytálló, hogy „ebben az országban minden­ki szabadon beszélhet, kivéve a kormányt”. Azt hiszem, szó sze­rint idéztem Antall Józsefet.­­ Nagyjából igen. Mert ha csak azokat az arányokat néz­zük, hogy mennyi hiteles kor­mányközlemény, illetve azt kommentáló jegyzet, glossza je­lenik meg a kormány munkájá­ról, óriási az eltolódás az utób­biak javára. - Te ezt az arányt akartad helyrebillenteni azzal, hogy szinte csak a mikrofonállvány szerepét játszottad? Hiszen említetted, hogy a miniszterelnök kérte ezt az in­terjút, szerintem ehhez te csak bá­bunak kellettél. - Nem érzem mikrofonáll­­ványnak a szerepem, mert végül a legtöbb olyan kérdést tolmá­csoltam, ami a közvéleményt foglalkoztatta. S ha mi az úgy­nevezett nemzeti televízió va­gyunk, ami persze így nem igaz, akkor valamiféle lojalitást kell a kormánnyal szemben tanúsíta­nunk. Ez nem a „mikrofonáll­­ványság”, hanem például az, hogy nem csak támadólag, kriti­kai attitűddel foglalkozunk a kormánnyal. - Előre megbeszéltétek a kérdé­seket is, vagy a miniszterelnök csu­pán a lehetőséget kérte és a részle­teket rád bízta? - Abban előre megállapod­tunk, hogy beszélünk az egész­ségi állapotáról, a fegyvereladási ügyről, a kárpótlási törvényről, de hogy ezen belül mit kérde­zek, abba természetesen nem szólt bele. - Az interjú alatt voltak-e olyan pillanatok, amikor szíved szerint rákérdeztél volna még egy­re és másra, de a játékszabályok ezt nem tették lehetővé? - Is-is. Lehet persze, hogy nem olvasom eléggé figyelme­sen a sajtót, de az az érzésem, hogy ez a kormány sok szem­pontból az illegalitásban dolgo­zik. - Hogy érted ezt? - Úgy, hogy én csupán a Hírháttér múlt heti adásában hallottam és egyetlen újságban sem olvastam, hogy 1991-ben, mostanáig ugyanannyi nyugati tőke jött be az országba, mint az elmúlt évben összesen. Ez olyan fontos tény, siker, amit a kor­mánynak sokkal tudatosabban kellene propagálnia. - Szerinted ezt szándékosan hallgatják el az újságírók? Mert ezt elképzelhetetlennek tartom. - Én csak azt látom, hogy a kormány nagyon nehezen tudja „eladni magát” a sajtónak. Az persze tény, hogy a sajtókapcso­latok megteremtése külön tudo­mánya a kormányzásnak, amit a saját kárukon tanulnak most meg. - Benned megbízik a miniszter­­elnök? - Ezt tőle kellene megkér­dezned. - Gondoltál-e már arra, hogy korábban a pártállam idején is voltak kiszemelt televízióriporte­rek, akik kiváltságosnak érezték, hogy ők és csakis ők készíthettek hasonló dramaturgiával interjút a pártfő­titkárral és utóbb erre már nem voltak annyira büszkék. Nem tartasz attól, hogy hasonló helyzet­be kerülhetsz? - Bizonyos értelemben az elődeim kisebb-nagyobb diktá­torokkal készítettek interjúkat. Ezzel szemben Antall József egy demokráciában törvényesen megválasztott miniszterelnök, akinek van ellenzéke. Szerintem ez az én szempontomból is lé­nyegesen más helyzet. - Szívesen készítesz vele inter­jút? - Igen, hiszen te is tudod, hogy az ilyen alkalmakkor az új­ságíró számára sokszor az a leg­érdekesebb, leghasznosabb, ami az interjú előtt és után szóba kerül. L. A. Ötmillió Petőéknek Szegény Birch úr! Azt hit­te, hogy egy ötmillió fontos alapítványi felajánlás alá­írása után lesz némi ho­­zsannázás, pezsgőbontás, aztán jöhet a napi rendes teniszparti. Ehelyett kény­szeredett mosollyal hall­gatta a magyar újságírók „okvetetlenkedő” kérdése­it, pedig ehhez neki, Nagy- Britannia és Észak-Íror­­szág Egyesült Királysága nagykövetének az égadta világon semmi köze. Sőt! John Birch azzal kezdte, hogy még soha életében nem írt alá ilyen hatalmas összegről szóló megállapodást. Aztán elmondta, hogy a Pető-intézet kétezer­­nyolcszáz négyzetméter alapte­rületű új, várhatóan két éven belül elkészülő épülete remélhe­tőleg éppúgy szolgálja majd a Pető-módszer nemzetközi elter­jesztését, mint az angol konduk­torképzést és a rászoruló angol gyerekek ellátását. Deák Andreá­nak, a Nemzetközi Pető András Alapítvány koordinációs bizott­sága elnökének azonban rázós kérdések jutottak. Például, hogy mit kért cserébe a XII. kerületi önkormányzat a csaknem tizen­négyezer négyzetméteres tele­kért, vagy hogy miért nincs még mindig jogi védettség alatt a Pe­tő-módszer. A Kurír arra volt kíváncsi, miért tartja az intézet vezetősége kifejezetten káros­nak, ha kisebb, esetleg jobb anyagi feltételekkel rendelkező és a Pető-módszerrel dolgozó intézetek jönnek létre az ország­ban - természetesen megfelelő anyagi érdekeltséggel. Nos, az önkormányzat legna­gyobb érdeme az volt, hogy meg­alakulása után sürgősséggel tár­gyalta az ügyet. Haszna is van a dologból, ám hogy pontosan mennyi, az nem egészen derült ki (huszonötmillió forintról volt szó, de természetesen nem kész­pénzben). A jogi védettség kérdése­­ nehéz ügy. Évek óta hiába pró­bálkoznak vele. Az emblémát és a nevet természetesen védettség alá lehet helyezni, de magát a módszert nem. „Egyet tehe­tünk: jól, sőt, jobban kell dol­gozni, mint mások, és jobb eredményeket kell elérni - mondta Hári Mária igazgató. - Ez jelenti az egyetlen védel­met.” „A Pető-módszer nem lehet haszonforrás, kizárólag az ön­költség fedezésére törekedhe­tünk - jelentette ki Deák And­rea. - Egyebek között ezért ítéljük el a módszer alkalmazá­sát kisvállalkozásban. Azonkívül ez szakmai szempontból sem jó, hiszen ezek a kisebb intézetek nem lehetnek olyan hatékonyak, mint az eredeti. Már csak azért sem, mert nincsenek ott olyan konduktorok, akik tíz-tizenöt éves tapasztalattal rendelkez­nek.” Az angolnak arcizma sem rán­­dult, amikor a sajtótájékoztatón megtudta - no nem ő kérdezte hogy egy fiatal konduktor fi­zetése már eléri a hétezer forin­tot! S ha jól dolgozik, alapítvá­nyi pénzekből ezt az összeget meg is duplázhatja. Ilyen körül­mények között nem lehet cso­dálkozni azon, hogy sok tehet­séges fiatal hagyja ott az intéze­tet, és negyed-, félképesítéssel máshol helyezkedik el. Ez a helyzet csak javulhat. Birch úr valószínűleg erre is koccintott az aláírás után. KÖVESDI A Pető-intézet új épületének makettje Deók Andrea és John Birch Fotó: GRNÁK LÁSZLÓ 5 KEDVEZŐBB HITELLEHETŐSÉGEK Az Európai Beruházási Bank által az Inter-Európa Bank részére nyújtott 25 millió ECU-s hitel feltételei számos vonatkozásban lényegesen kedvezőbb lehetőségeket biz­tosítanak az egyes vállalkozásoknak, fejlesztéseknek, mint az ismert nyugat-európai kormányhitelek. A hitelkeretre vonatkozóan eddig több mint tíz előzetes igénylésről van tudomása az Inter-Európa Banknak - mondta Felkai András, a bank vezérigazgató-helyettese. NAPENERGIA „ TÁRSASÁGBAN" A környezetbarát és a megújuló energiaforrások hazai hasznosításának elősegítésére megalakult a Magyar Nap­energia Társaság. A társaság tudományos egyesület, amely feladatának tekinti a napenergia, a biomassza­energia, a geotermikus energia és a szélenergia hasznosí­tására vonatkozó műszaki-tudományos információk ter­jesztését. ENERGIATAKARÉKOSSÁG - KANADAI MÓDRA Kanadai segítséggel az ország valamennyi jelentős villa­­mosenergia-fogyasztó szektorát érintő program készül az energiafelhasználás racionalizálására. Az erről szóló meg­állapodást kedden, Budapesten írta alá a Magyar Villa­mos Művek Tröszt és a kanadai Ontario Hydro cég ma­m­a­gyarországi képviselője. MILLIOMOS TELEFONOS Az egymilliomodik magyar telefon-előfizetőt február 13- án kapcsolják be az országos hálózatba. Ebből az alka­lomból a budapesti és a vidéki üzemek területén az e na­pon elsőként bekapcsolt előfizetők a Magyar Távközlési Vállalattól egy-egy korszerű telefonkészüléket kapnak ajándékba. Az új tulajdonosoknak elengedik továbbá az ez évi előfizetési díjat is. VAN MIBŐL ÖNKORMÁNYOZNI Az önkormányzatok vagyoni helyzetéről az indokoltnál jóval borúlátóbb kép alakult ki a közvéleményben, pedig kötelező állami feladataik ellátásához - az érvényes elő­írások alapján - a költségvetés egész évre biztosítja a pénzügyi fedezetet. Ezt Kara Pál, a Belügyminisztérium helyettes közigazgatási államtitkára mondta egy tegnapi sajtótájékoztatón. Az államtitkár elismerte ugyanakkor, hogy számos, az önkormányzatok működését érintő kér­dést a kormány, illetve a Belügyminisztérium minden tö­rekvése ellenére sem sikerült az érdekeltek számára meg­nyugtató módon rendezni. VÁLLALKOZÓK BÁLJA A tervek szerint ezentúl évente rendezik meg a vállal­kozók bálját, s a bevételt a Nemzeti Alapítvány javára fordítják. Az idei, február 16-i mulatság a Pesti Vigadó­ban lesz. A védnökséget Zwack Péter vállalta. FAGYOS CSÖVEK A Fővárosi Vízművek tájékoztatása szerint a februári felfagyások miatt több tízezer köbméterre nőtt a fővá­ros vízigénye, ezért szükségessé vált egy víztisztítómű ideiglenes üzembe helyezése. Erre várhatóan egy-két napon belül sor kerül, ám addig a Belváros és Káposz­­tásmegyer épületeinek felső szintjein nyomáscsökke­néssel, illetve időszakos vízhiánnyal kell számolni. ENGEDÉLLYEL AZ ALULJÁRÓBAN A fővárosi közgyűlés holnapi ülésén dől el, hogy mi­ként változik a közterületi árusításokról szóló korábbi fővárosi tanácsi rendelet. A javaslat szerint a jövőben a kerületek maguk döntenék el a közterületi helyfogla­lási tarifák mértékét. Ha a közgyűlés elfogadja, rövide­sen néhány aluljáróban megjelenhetnek az engedéllyel árusító, legális utcai könyvterjesztők is. KÉSZÜLŐDÉS A BÉKÉRE A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma az Öböl-háború után magas szintű delegációt kíván küldeni Kuvaitba, hogy áttekintsék a két ország gaz­dasági kapcsolatainak jövőjét. A minisztérium már fel­vette a kapcsolatot a Washingtonban és Londonban működő kuvaiti újjáépítési társaságokkal. A háború be­fejezése után várható a magyar-szaúdi diplomáciai kap­csolatok felvétele is. Ha Bagdad igényt tart rá, hazánk szívesen részt vállal az iraki háborús károk megszün­tetésében is, ám előbb Iraknak rendeznie kell velünk 145 millió dolláros adósságát.

Next