Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)

1991-02-13 / 31. szám

4 Ott is a sajtó a ludas Hivatalos kormánypárti bí­rálat érte a sajtót, amiért munkatársa kormányelle­nes álláspontot képvisel. Bármily meglepő, az eset ezúttal a sajtószabadság paradicsomának tartott Amerikában történt, ott is az öbölháborút egyenes­ben közvetítő s ezáltal végleg világhírnévre ver­gődött CNN hírtelevízió nem tetszett „valakinek”. Ez a valaki Alan Simp­son, a távoli Wyoming ál­lam republikánus szenáto­ra, aki valószínűleg nem igazán mérte fel, hogy mi­re is vetemedett egy olyan országban, ahol a sajtó el­nököket buktat meg. Simpson mester ráadásul éppen Peter Arnettet, a hulló bombáknak és lézer­rakétáknak fittyet hányó össznemzeti sajtóhőst tudta kipécézni, akit sze­rinte az „ő idejében” - mármint a II. világháború­ban - kollaboránsként ítéltek volna el. Szegény feje mondott ám mindenfélét, hogy Ar­­nett a vietnami háború ide­jén kormányellenes tudósí­tásaiért kapott Pulitzer-dí­­jat, hogy vietnami szárma­zású feleségének a bátyja valaha a Vietkongban har­colt, meg különben is, nem furcsa-e, hogy pont ő ma­radhatott egyedül tévés új­ságíróként abban az or­szágban, amellyel saját hazája háborúban áll... Simpsonról tudni kell: még tavaly tavasszal Bagdad­ban személyesen igyeke­zett meggyőzni Szaddám Huszeint arról, hogy min­den bajok okozója a nyu­gati sajtó s nem az ameri­kai kormányzat. A The Washington Post egyik vezető munkatársa, szintén veterán haditudó­sító, tömören ocsmánynak minősítette a szenátor szavait. A CNN higgad­tabb választ adott: a cég alelnöke szerint „azért ma­radtunk Bagdadban, hogy a történetet arról az oldal­ról is megvilágíthassuk. Lehet, hogy egy-egy szó, egy-egy kép fájdalmas, de hát ilyen a háború... K. R. ISTEN SZOLGÁJA TERVEZ A HATÓSÁG VÉGE Beszélgetés Tempfly József nagyváradi megyéspüspökkel - Püspök úr! Romániában most kezdődik a kultusztörvény kidol­gozása. Várhatnak-e bár­mi jót en­nek kapcsán az egyházak, gondolok itt elsősorban a magyar nyelvű fe­lekezetekre? - A kultusztörvény összeállí­tásakor tulajdonképpen udvari­asak voltak velünk. Nem a kul­tusztitkárság - amely törvény­hozó szerv Romániában nincs minisztériumi rangban - szer­kesztette meg a tervezetet, ha­nem azt a mi igényeink szerint állították össze.­­ Megtörtént már Romániá­ban, hogy hasonlóan „gáláns" gesztusok hátterében, a parlamenti módosítások nyomán, végül is a felsőbb vezetés döntött, csöppet sem kedvezően. Most nem kell ettől tartani? - Mi megtettük és megtesz­­szük a­ magunkét. Minden, az országban működő vallásfe­lekezet vezető egyházi embere összeállította a saját igénylis­táját. Ezeket valamelyest egyez­tetve, hatalmas viták árán, meg­szövegeztünk egy 73 pontból álló beadványt a kultusztitkár­ságnak. - Miből adódtak a viták? - Nem egyformák a köve­telni- és vesztenivalóink. Köz­tudomású, hogy az ortodox vallásúaktól alig államosítottak valamit. Felekezeti iskoláik például soha nem is voltak. Ám a mi kilencszáz éves múltú egyházainknak rengeteg volt. - Ezek szerint az egyházak kö­zötti m­egegyezés se megy könnyen. Végül is elismerték, hogy önök többre jogosultak? - Kénytelenek voltak, mert hivatalos papírokkal tudtuk vé­deni az igazunkat. Az államosí­táskor hiteles okmányok ké­szültek. Nincs az ortodox és a görög katolikus egyházfik szája íze szerint, hogy ezek alapján, mondjuk Bihar megyében, 48 római katolikus és 55 reformá­tus iskolát kérhetünk vissza, míg az ortodoxoknak csak egy jár. - E pillanatban felemás a hely­zet. Önök ugyan már kérvényez­tek, de a parlamenti viták és a sze­nátus döntései még hátravannak. Addig mi történik? - Még csak kompetens em­ber sincs, amíg nem­m születik meg a törvény. Itt van akár a Kanonok-sor példája: hajda­nában püspöki rezidenciánk, hivatali helyiségeink, irattárunk volt itt. Most a közelmúltbeli párttörténeti kiállítások anyagát tárolják és asztalosműhelyt működtetnek bennük. - Mi lesz a vártemplommal? - A műemléket a megyei Ingatlanfelügyelőség tavaly ki­adta egy magánpékség számára mint valamikori lőszerraktárat. Ami igaz is, hiszen a kom­munista időkben a váradi várban gyakorlatozó katonaság lő­szer- és fegyverraktárául szolgált a templom. No, elment a boldog pékmester, hogy megnézze ma­gának azt a raktárát. Meg­döbbent a látványtól. Akkor már nyílt titok volt mindenfelé, hogy az egyházak visszakérik vala­­mikori tulajdonaikat. Eljött hozzánk megkérdezni, hogy érdemes-e egyáltalán szerződést kötnie és költekeznie. Ekkor tettem a saját két kezemmel la­katot a templom ajtajára. - Gondolom, nem hagyták szó nélkül az illetékesek... - Nem vártam meg, hogy szóljanak. Én magam mentem el hozzájuk. Megkérdeztem, hogy ugyan miféle forradalom az, amelyik után még nagyobb rombolásnak vannak kitéve az értékeink, mint előtte. Egy kicsit még riogattam őket a kül­földi sajtóval is - eredménye­sen. Megkaptuk az Ingatlan­felügyelőségtől az engedélyt a restaurációra. - Ezek szerint jól végződött az ügy? - Minap kaptam az értesí­tést, hogy visszavonják a ko­rábbi engedélyt mindaddig, amíg hivatalos iratokkal nem igazoljuk a tulajdonjogunkat. Ugyanígy taktikáznak a Püspöki Palotával, amelyben a Körös­vidéki Múzeum működik. De nekem az a dolgom, hogy higgyek és bízzak. Van miért és miben, hiszen találkoztam a jóindulat aprócska jeleivel is. Az iskolákban folyó egyházi oktatás bevezetésével és a levelező teológiai fakultás megterem­tésével szemben nem volt el­lenállás. Ám a hiten túl van annyi elszántság is bennünk, hogy nem kérjük, hanem kö­veteljük, hogy maradéktalanul visszakapjunk mindent az államtól. LÁSZLÓ BOGLÁR ■qyif Repül a hercegnő? // TELE AZ IZRAELI HOCIPO Izrael megelégelte, hogy a bag­dadi diktátor kénye-kedve sze­rint lövöldözhesse rakétáit az országra. A CBS amerikai tévé­hálózat ma hajnalban kiszivá­rogtatta: Washington beleegye­zett abba, hogy az izraeli légierő is ringbe szálljon, s elégtételt vegyen a harminchárom mélyü­tésért, azaz a két ember életét kioltó és több mint háromszáz sebesülését okozó rakétatáma­dásokért. A CBS értesülése szerint Mose Arensz amerikai vendég­látóival megegyezett: a száraz­földi hadműveletek megkezdése után bekapcsolódhatnak az iz­raeli harci gépek az iraki raké­tatámaszpontok leküzdésébe. Erre Izraelnek megvan minden ereje. Ezt Jichak Samír kor­mányfő közölte tegnap az ame­rikai kongresszus tagjaival. Hozzátette persze, hogy Tel- Avivnak figyelembe kell venni az amerikai érdekeket, de ez már inkább csak a forma kedvé­ért hangozhatott el. A jelek sze­rint ugyanis Washington átér­tékeli korábbi álláspontját, amely az arab országok koalíci­óval való szembefordulásától tartva, hevesen ellenezte Izrael belépését a háborúba. Úgy lát­szik, a szárazföldi hadművele­tek kezdete után már nem lét­kérdés többé Washingtonnak a koalíció egysége. Közben Jevgenyij Primakov találkozott Szaddam Huszein­­nel, és ismertette vele Mihail Gorbacsov üzenetét. Huszein a bagdadi rádió híradása szerint a találkozó után készségét hang­súlyozta az együttműködésre a Szovjetunióval és más országok­kal a békés rendezésre. Kérdés persze, hogy mit ér mindez, amikor az iraki elnök fontosnak vélte leszögezni, hogy Irak a szövetségesek vereségéig harcol. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy Washington meglehetős fenntartásokkal fogadta a bag­dadi hírt, s rámutatott:"Huszeii éppen csak a lényeget hagyta ki, nevezetesen a Kuvaitból való ki­vonulásról nem szólt semmit. Ráadásul Washington egyre in­kább aggódik amiatt, hogy az Irak-barátnak ismert Primakov, akinek gondosan megmutatták Bagdadban a szövetséges légierő pusztításait, eltávolíthatja a Szovjetuniót a koalíciótól. Mindeközben folytatódott a szövetségesi stratégia egyezteté­se. Washingtonban járt Pierre Joxe francia védelmi miniszter és brit kollégája, Tom King. Az amerikai elnökkel folytatott tár­gyalások után hangsúlyozták, hogy teljes az egyetértés. A bonni külügyminiszter, aki bőkezűen próbálja kompenzálni, hogy nem vesz részt katonai erővel a koalícióban, Egyiptom­ban máris száznégymillió dollá­ros gyorssegélyt helyezett kilá­tásba, s vegyi hadviselés céljából kialakított járművek szállítását is kilátásba helyezte. Hans-Diet­­rich Genscher Szíriába és Jordá­niába is ellátogat. Közben to­vább ég mintegy ötven kuvaiti olajkút, sűrű fekete füsttel borít­va el a jövendőbeli harcok szín­terét, miután a Primakov láto­gatását megelőző remények sem valósultak meg, s így csak idő kérdése, mikor kezdődik el a szárazföldi offenzíva. K. L. Andrew angol herceg felesége, Sarah Ferguson felkereste a norfolki katonai bá­zist. A látogatásnak nemcsak az öbölháború ad aktualitást, hanem az is, hogy a hercegnő férje maga is a légierő tisztje. A kékvérű hölgy egyébként nemcsak megtekintette, de ki is próbálta a harci repülők kabinját. Elmondása szerint a Jaguár vadászrepülő ülése a legkényelmesebb. F. P. Eddig ennyibe került Rosszlány előtt nincs akadály A nyugat-európai prostituáltak előtt nincs többé semmilyen akadály, ezentúl szabadon vál­lalhatnak munkát, és kedvük szerint dolgozhatnak az Európai Közösség országaiban. A napok­ban ugyanis a közösség illetékes bizottsága egyszer s minden­korra írásba foglalta, hogy az érintetteket semminemű bün­tetésben nem részesíthetik te­vékenységük miatt. Nemrég egy francia állam­polgárságú nőtől a belga ható­ságok még megtagadták a tar­tózkodási engedélyt, mert a fedér hölgy nem tartotta be az érvényben lévő előírásokat. Mostantól nem kell aggódni az effajta kellemetlenségek miatt. „A brüsszeli bizottság döntése nemcsak azért fontos, mert szabad mozgást biztosít szá­munkra Európában, hanem azért is, mert foglalkozásunk végre lekerült az illegális munkák listájáról. Számunkra tehát lezárult egy nehéz kor­szak” - mondta a prostituáltak jogaiért harcoló szervezet egyik vezetője, Pia Corre. A törvény egyes pontjait azonban mégis nehezményezik az érintettek. Az európai állam­polgárságú prostituáltak ugyan kényük-kedvük szerint jöhet­­nek-mehetnek egyik országból a másikba, az állandó tartózko­dáshoz be kell mutatni a meg­élhetést igazoló papírokat. A prostitúciót viszont nem min­denütt tartják elfogadható lét­­fenntartási módnak, így az új rendelkezés kétféleképpen is értelmezhető Olaszországban, Franciaországban, Spanyolor­szágban és Nagy-Britanniában. Más a helyzet Németország­ban, ahol a prostitúcióval kap­csolatban engedékenyebbek a hivatalok. Hollandiában most értékelik át az eddigi törvénye­ket. „Mi a liberalizálás hívei vagyunk” - mondja egy érintett hölgy.­ „Azt óhajtjuk, hogy a prostitúció teljesen legális és szabad legyen. Reméljük, hogy idővel nem lesz szükség a pros­titúcióra, és más munkalehető­ségekre is számíthatunk majd. Azt is reméljük, hogy a férfi és nő közötti kapcsolatok javulni fognak és nem lesz szükség a fizetett szexre. Ilyen esetben az sem fordulhat majd elő, hogy az állam döntse el, mikor, hol és hogyan történjen ez az üzlet.” A kelet-európai prostituál­takat érintő közös piaci rendel­kezésekről egyébként október­ben, Frankfurtban dönt majd az Európai Közösség illetékes bi­zottsága.­­SATI­ Reggeli helyett rablók jöttek ki mint eszik, úgy fizet. De mi van akkor, ha még mindig éhes a vendég, jóllehet busásan fizetett? Pedig ez történt a napokban Milánó egyik luxusszállójában, a Hotel Dia­nában. A szobapincér helyett ugyanis a rablók jelentkez­tek, reggelit nem hoztak, de ékszert zsákszámra vittek magukkal. Kora hajnalban három óra körül a szálloda portása arra lett figyelmes, hogy egy csinos hölgy várakozik a bejárat előtt. Biztos jó muriból tér pihenőre a vendég - gondol­ta, s közben udvariasan ajtót nyitott. Azon nyomban négy állig felfegyverzett rabló ugrott be. A portást pilla­natok alatt összekötözték, akár egy postai csomagot. A dulakodás zajára egy másik portás is felébredt éjszakai álmából, de hamarosan ő is megkötözve a mosdóban várta, hogy valaki kiszabadítsa. A rablók nem találtak komolyabb zsákmányt és indul­ni készültek. Ekkor fordult a kocka, és beigazolódott a régi mondás, hogy aki korán kel, aranyat lel. Csörgött ugyanis a telefon. Jose Biondetto, egy iparmágnás fele­sége nem bírt tovább aludni és ételt-italt rendelt. Az egyik szemfüles betörő udvariasan felvette a rendelést, majd néhány perc múlva kopogtattak az asszony ajtaján. A hölgy nyitotta is az ajtót, majd döbbenten látta, hogy a c villásreggeli helyett fegyveresek érkeztek. Dulakodás kezdődött, persze a rablók győztek. A szomszéd szobá­ból azonban az asszony kiáltásra egy éberen alvó ven­dég sietett, hogy megnézze, mi történik. Pillanatokon be­lül az asszonnyal egy ágyban várta a reggelt, összekö­tözve. Most már volt mit a rablóknak magukkal vinniük. Több mint hatszázmillió líra értékben, az asszony ékszereivel távoztak volna, ha éppen egy másik vendég nem sétálgat a folyosón. A fiúk gondolták, talán innen is leesik valami. Gyűrűt, karórát és még egyet s mást magukkal vittek en­nek a hölgynek a szobájából is. Az asszonyra egyébként kilenc évvel ezelőtt már lesújtott a sors, amikor fiát elra­bolták és hatalmas összegért sikerült élve kiváltani a má­ig sem ismert emberrablók kezéből. .. 1991. február 13. N­INCS GÁZ! Ez a tel-avivi hölgy nem azért visel gázálarcot, mert egy esetleges iraki vegyifegyver-támadástól tart. A gázmaszkkal kombinált esküvői ruhát egy divatbemutatón láthatta a közönség. Ez is jelzi, hogy a divatdiktátorokat sem hagyják hidegen a világpolitika történései.

Next