Kurír - esti kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 43-62. szám)

1991-03-01 / 43. szám

­ A SZERBEK MENNEK ÉS MARADNAK A horvátországi 600 ezres szerb kisebbség képviselői csütörtökön kinyilvánították függetlenségüket Horvát­országtól, hangsúlyozva, hogy Jugoszláviához szeretné­nek tartozni. A horvátországi szerb érdekeket képviselő Szerb Nemzeti Tanács úgy határozott, hogy a horvátok Jugoszláviától történő elszakadási törekvése miatt a szerbek függetlenné válnak, s Jugoszlávia kötelékében maradnak. A zágrábi illetékesek azon melegében vissza­utasították a lépést. Azt a Horvátországra nehezedő szerb nyomásgyakorlásként értékelték, s közölték, hogy a döntés törvénytelen. TÖRVÉNYES PARTIZÁNOK A vilniusi parlament alkotmánymódosító határozata ér­telmében a litván állampolgároknak joguk lesz ellenállni ezentúl azokkal szemben, akik megsértik a köztársaság szuverenitását. A módosítást a törvényhozók 91:1 arányban, tartózkodás nélkül fogadták el. A törvény ér­telmében a köztársaság minden állampolgárának joga van ellenállni annak, aki a nép akarata ellenében meg­sérti Litvánia szuverenitását és területi sérthetetlensé­gét. Az alkotmánymódosítást csatolták ahhoz a két ko­rábbi határozathoz, amelyek érvénytelenítették a Szov­jetunió törvényeit Litvánia területén, és passzív ellenál­lásra valamint polgári engedetlenségre szólították fel a lakosságot arra az esetre, ha a Szovjetunió megszállja a köztársaságot. VANNAK KEVÉSBÉ FÉRGEK Havannában hivatalos fogadtatásban részesítették az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok egyik kül­döttségét, amely a Kubai-amerikai Koalíció nevű mér­sékelt szervezet nevében érkezett a szigetre. A két éve alakult koalíció a szigetország és Washington kapcsola­tainak normalizálásáért száll síkra, és a kubai rendszer formáját a kubaiak belügyének minősíti. A látogatás a maga nemében az első ilyen kapcsolatfelvétel Havanna és az emigránsok között, akiket korábban minden cere­mónia és megkülönböztetés nélkül, egyszerűen csak „gusanosnak”, azaz férgeknek neveztek. ALAMIZSNAOSZTÓ PÁRTFŐNÖKÖK Szokatlan módon nemcsak a vallási, de a párt- és állami vezetők is alamizsnát osztogattak Tibetben a hívő tö­megeknek. Összesen százezer jüan értékű adomány ju­tott a Buddhának áldozatot bemutató híveknek, akik a legnagyobb tibeti vallási ünnep, a Movnlan Quenmo al­kalmából áldoztak istenüknek. Bárki ingyen vehetett a hússal és jakvajjal megrakott asztalokról. A tibeti fővá­ros, Lhásza északi részén fekvő kolostorban a tegnapi ünnepségen részt vevő kínai párt-, állami és vallási veze­tők arra buzdították a népet, hogy fejlesszék a buddhista kultúrát és védjék Kína nemzeti egy­ségét. A Movilan Quenmo idején a korábbi években halálos áldozatokat követelő Kína-ellenes zavargások voltak Tibetben. SZOVJET AIDS-ESEK A Szovjetunióban eddig 1163 AIDS-fertőzöttet vettek nyilvántartásba, s közülük harmincan már belehaltak a gyógyíthatatlan betegségbe. Ezt Valentyin Pokrovszkij, a szovjet orvostudományi akadémia elnöke jelentette be. A tájékoztatás szerint a fertőzöttek közül 584-en szovjetek, a többi külföldi. A szovjet fertőzöttek több mint fele gyermek, akik a katasztrofális szovjet higiénés állapotok áldozatai. Ellenőrizetlen vérkészítmények és nem kellőképpen fertőtlenített injekciós tűk használatá­val juttatták szervezetükbe a halálos kórt. A Szovjetu­­nió-szerte létesített 22 AIDS-központban eddig több mint 87 millió embert vizsgáltak meg. Kötelező vizsgá­laton kell átesniük azoknak a külföldi diákoknak, akik a leginkább AIDS-fertőzött országokból érkeznek, főleg Afrikából. KŐKORBÓL A BENZINÚRBA Ha valaha a történelemkönyvek kitérnek majd arra, hogy mikor kezdődött a­ magánautózás egyes országok­ban, akkor Albánia lapján két dátum is szerepelni fog. A második 1991. február 28. lesz, miután ,40 év elteltével ismét engedélyezte az albán kormány a gépkocsik ma­gántulajdonát. Európában Albánia volt az egyetlen or­szág, ahol rendeletileg tiltották a gépkocsik birtoklását. .Mostantól kezdve az állami vállalatok értékesíthetik személyautóikat, kisebb teherautóikat és motorkerék­párjaikat magánszemélyeknek. Mi több, a Szállítási Mi­nisztériumhoz tartozó cégeket a saját sofőrjeiknek ma­gánfuvarozási céllal is eladhatják személyautóikat, így egy kalap alatt a magántaxizást is legalizálták. ■Vyrjr 1991. március 1. Hova lett a sok képviselő? Fél kettőkor vége a székesfővárosi honatyák egyórás ebédszünetének. De jure. De facto alig lézengtek a freskókkal, aranystukkókkal díszes tanácskozóteremben. Délelőtt már döntöttek arról, hogy Ladá­nyi Jenőt nevezik ki a Temetkezési Intézet igazgatójának az eddigi megbízott dr. Radó Dezső helyére. A jogi bizottság egyaránt el­fogadhatónak találta a BRFK főkapitányi tisztére pályázó két ezredes urat: Pintér Sándort és Bodrácska Jánost. A Fidesz javas­latára mégis állást foglaltak. Bodrácska úr tíz vokssal bizonyult szimpatikusabbnak. Mindegy. A döntést úgyis az ORFK első embere hozza. , A BKV vezérigazgatói posztjára beérke­zett pályázatok közül hármat találtak megfe­lelőnek az előzetes vizsgálódás során. Az­­ egyik jelölt visszalépésével ketten maradtak, ám ők a honatyák és honanyák szerint alkal­matlanok voltak, nem lévén koncepciójuk a minden pillanatban összeomlással fenyegető helyzet felszámolására. A főpolgármester válságmenedzselő biztost nevezett ki. Kettő előtt pár perccel egy vörös hajú, hajlott hátú, alacsony, szemüveges férfi az elnöki emelvény pulpitusához lépett. Kö­­hintett kettőt és arra kérte a képviselőket, foglalják el helyüket. Szavának mindene volt, csak foganatja nem. Csevegés, cseve­gés, csevegés. Székely Gábor igen magá­nyosnak látszott, akár egy nagyon hosszú­távfutó. Újabb kísérlet következett. Kicsivel nagyobb volt a hatás. Dr. Szolnoki Andrea (SZDSZ) emelke­dett szólásra. Határozott föllépésével újbóli szavazást harcolt ki néhány fővárosi közkór­ház gazdasági és ápolási igazgatójának kine­vezése ügyében. Indulata jogosnak tűnt, hisz volt olyan jelölt, aki annak ellenére nem ka­pott áldást, hogy munkatársainak több mint nyolcvan százaléka mellette szavazott és az orvosigazgató is támogatta. A János Kórház ápolási igazgatójához (főnővéréhez) a meg­jelenteknek kérdésük sem volt, se kifogást nem emeltek ellene. Mégsem kapta meg a szükséges 45 szavazatot. Ennek persze az is oka volt, hogy a 88 fős fővárosi önkormány­zat tagjai közül számosan nem tették tiszte­letüket, alig valamivel tartózkodtak többen a helyiségben, mint ahány szavazat a kineve­zéshez szükségeltetett volna. Pártállásra való tekintet nélkül háborog­­tak is ezen a jelenlévők. Eközben azért Un­­gár Klára szakított időt arra, hogy az SZDSZ padsorai mellett guggolva tárgyaló frakcióbélijének két piros hasú bankót a ke­zébe nyomjon kész felkiáltással. Egy másik fiatal demokrata unottan firkálgatott a sza­vazógép nyomógombjai közül. Menetrend szerint le is késte a szavazást. Egyre többen leplezték, de egyre kevésbé unalmukat. Újabb ügyrendi vita következett: újabb kinevezésekről csak akkor szavazzunk, ha le­szünk hozzá elegen. Csak a jelenlévők lét­száma legyen mérvadó. Módosítsuk a mű­ködési szabályzatot... Székely Gábor mint levezető elnök nálam maximum közepesre vizsgázott. Szívesen megkérdeztem volna a Fidesz padsoraiban ülő Winkler Mártát, minden idők egyik leg­jobb magyar pedagógusát, nem lenne-e né­hány tanácsa ennek az „osztályfőnöki órá­nak” a levezetésére. De ő csak fáradt arccal nézett maga elé. Talán ő is azon töprengett, amin én. Vajon mennyire vehető komolyan egy olyan testület, amelynek egyik tagja szerint a képviselőknek joga van nem eljárni az ülé­sekre, nevetségessé tenni a testületet. Mi­előtt elhamarkodnánk a választ közbevet­nénk: végül is „csak” egy kétmilliós város ügyeiről, de inkább bajairól van szó - jus­son eszünkbe az országnak háza. Rögvest nem olyan sötét a kép. HETESI PÉTER PÁL Pozsgay vendég­professzor Pozsgay Imrét, a filo­zófiai és szociológiai tudományok kandidá­tusát, címzetes egye­temi tanárt, meghívott professzorként kívánja foglalkoztatni politoló­giai tanszékén a deb­receni Kossuth Lajos Tudományegyetem. Az egyetemi tanácsülés elé terjesztett kineve­zési dokumentum sze­rint Pozsgay Imre több évtizedes gyakorló po­litikusi és politikai el­méleti tevékenységé­vel jelentős eredmé­nyeket ért el a magyar és a kelet-európai poli­tikai rendszerek műkö­dési mechanizmusai­nak feltárásában. A ven­dégprofesszori meghí­vást Pozsgay Imre örömmel elfogadta. KECSKEMÉT ÉS PÉCS UTÁN KITILTJÁK HERNÁDIT A BROADWAY MOZIBÓL IS? Az Isten hátrafelé megy - hirdeti Hernádi Gyula és Jancsó Miklós legújabb filmje, miközben az elő­relopakodó sötét erők rémképét vetíti a néző elé. Tegnap este a Broadway mozi közönsége is megtapasztalhatta a kommandósok közelségét, de végül is senkit nem tartóztattak le. Egyelőre. A csoda tudja, de valahogy nem nyugtat meg ennek az elfeledett, elkallódott tanknak a látványa. Még az is eszembe jut, hogy nem ittmaradt, hanem most hozták. Gyerekeink fel nem robbant lövedékeket találnak, mi tankokat, ki tud­ja, mit hoz a holnap. Ma - talán a béke első napján - még reménykedhe­tünk, hogy örökre elfelejtjük a borzalmakat. Depol­itizált betörő Betörő járt csütörtökre virradó éjjel a Szabad Demokraták Szövetsége nyíregyházi, megyei irodájában. Az ismeretlen tettes a bejárati ajtó üvegének kifeszítése után jutott be a helyiségbe. A vizsgálat eddigi megállapítása szerint a bűncselekmény nem politikai célzatú volt, hiszen a doku­mentumokat a betörő nem forgatta fel, azok közül egyet sem vitt magával. Eltulajdonított viszont egy telefax-ké­szüléket. A tettes kilétének megállapítására a rendőrség folytatja a nyomozást. Eszméletlenül a legjobb Régen úgy hajtottam, mint egy gőzgép Sissy Spacek azon ritka ame­rikai filmszínésznők közé tar­tozik, akinek az élete nyu­godt. A színésznő vörö­sesszőke hajával, tengernyi szeplővel az arcán, testetlen, áthatóan kék szemével tiné­dzserre emlékeztet inkább, mintsem egy 41 éves sztárra. Spaceket eddig öt alkalom­mal terjesztették fel Oscar­­díjra, beleértve azt az Oscar­­díjat is, amelyet 1980-ban ka­pott a „Coal Miner’s Daugh­ter” (A bányász lánya) című film főszerepéért. A film igaz történet volt, a még ma is na­gyon népszerű country-éne­­kesnő, Loretta Lynn életéről szólt. Remek színészi alakítása mellett Sissy Spacek olyan jól adta elő a híres dalokat, hogy sokan azt hitték, maga Loret­ta Lynn énekelt. Ritkán fil­mezik, de nem azért, mert nem ajánlanak neki szerepe­ket, hanem az életet élni is akarja. Karrierje nagyon fon­tos ugyan számára, de nem mindenáron. Férje, két lánya, a lovaglás, a virágos- és zöld­ségeskertje boldoggá teszi, kitölti életét. Persze ő sem volt mindig ilyen nyugodt és kiegyensúlyozott. „Húszéves korom tájékán eléggé megszállott voltam. Tudtam, mit akarok és célja­im érdekében úgy hajtottam, mint egy gőzgép. Ma már tu­dom, hogy a dolgok amúgy is megtörténnek és nyugodtan, hátradőlve várok, így vagyok a filmbéli jeleneteimmel is. Nem akarom a jelenetet el­játszani, hagyom, hogy az játsszon el engem, hogy szin­te elveszítsem az eszmélete­met. Amikor vége, szinte meglepődöm és sokszor kér­dem a rendezőtől, hogy mi történt, már eljátszottam vol­na a jelenetet? Azt mondják, 40 év k körül a nők megrémül­nek. Én örömmel nézek a jö­vő elé, hiszen az életem első fele nagyszerű volt. Ha már soha semmi sem történne ve­lem, úgy érzem, akkor is megkaptam mindent, amit akartam. De tudom, csak várni kell, hisz az élet a leg­nagyobb rendező. Ez önma­gában véve is izgalmas.” – M. A.

Next