Kurír - reggeli kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-02 / 1. szám
1992. január 2. MEMENTO MORI? Év vége az Erdély Gyülekezetben Minden misének, istentiszteletnek megvannak a maga írott és íratlan szabályai. Akad olyan gyülekezet, ahol már az aktualizálás is ilyen szabályszerű. Ez a NémethGéza lelkész által alapított és vezetett ökumenikus Erdélyi Gyülekezet. December 31-én természetesen az óév búcsúztatására és az új év köszöntésére gyűltek össze a Budapesten letelepedett vagy csak itt dolgozó, esetleg látogatóba érkezett erdélyiek meg a tősgyökeres anyaországiakból verbuválódott szimpatizánsok és a vendégek: svájciak, németek, lengyelek, skótok. A fiatalok a taize-i találkozóra jöttek. A többségükben német anyanyelvű fiatalok kiálltak a szószék elé, és egyházi dalokat énekeltek. Maja az a svájci fiatalember köszöntötte a gyülekezetet, aki az ünnepek után segélyszállítmányt visz Erdélybe. Később szóhoz jutott a szelíd lengyel, meg a gyors szavú németországi fiatalember is, akik a magyar fővárosban szerzett élményeikről szóltak. Utánuk a budapesti skót misszió hetvenöt éves anglikán lelkésze üdvözölte a megjelenteket. Bár csak a halleluja szót értette a zsoltárokból - mondotta mosolyogva -, ez nem jelenti azt, hogy ne tudná, miről énekeltek. Nyilván arról, hogy van remény... A reményhez vezető útról szólt Németh Géza tiszteletes magyar és angol nyelvű bibliamagyarázata. Azt tanácsolta: meg kellene próbálnunk úgy élni, mintha az újév lenne életünkben az utolsó. Talán így levetkőzhetnénk a fölösleges lelki „cicomák” egy részét, az elbizakodottságot, a fellengzős terveket, és talán ellent tudnánk állni az önzés és a gyűlölködés kísértésének. A székely és a magyar himnusz elhangzása után a lelkész lakásába hívta a gyülekezeti taokat. A két termet megtöltő között volt fogorvos, házmester, építőmunkás, képrestaurátor, tanárnő és nyugdíjas. A sarokban szénfekete hajú lány ült. Moldvában, csángóvidéken született, s most az "ELTE-n másodéves egyetemi hallgató, ő talán majd hazamegy, hogy magyarságukra emlékeztesse sorstársait... A taize-i fiatalok nagy csoportját szintén vendégül látták. Az a jó, jegyezte meg valaki, hogy a valamikori erdélyi menekültek már svájci és skót fiatalokon is segíteni tudnak. K. V. S. Fotó: WAHL OTTÓ Konténerhagyaték Gyakran ásnak el konténereket világkiállítások alkalmával, hogy a bennük elhelyezett - ma olyannyira fontosnak látszó - tárgyainkat ily módon elküldhessék a jövőbe. Ez a játékos eljárás részben a mai tudomány régészeti nehézségeiből indul ki, részben pedig a ma emberének a félelme húzódik meg mögötte - vélekedik a társadalomlélektan több kutatója. Ugyanis nem vagyunk biztosak benne, hogy maga a társadalom jól sáfárkodik örökségével... Úgy látszik, hogy a játék napjainkban komolyra fordul. A mai - elsősorban a nukleáris - technika veszélyes hagyatékot örökít a jövőre. Azokba a bányákba például, amelyekben az erőművek „nagy aktivitású” hulladékait helyezik el, még tízezer év múlva sem lesz tanácsos védelem nélkül belépni. Kialakulóban van egy új tudomány: hogyan adhatunk át információkat annak a tízezer év múlva működő földi civilizációnak, amelynek a formáját ma még elképzelni sem tudjuk? Hogyan tudjuk például figyelmeztetni őket a veszélyre? Komoly érdeklődés mutatkozik az új szakterület iránt a politológia részéről is, elsősorban az európai és a keleti társadalmak közötti kapcsolatok gondjai miatt. A kérdéssel a világ űrkutató intézetei is foglalkoznak. Az információcsere problémái ugyanis nagyon hasonlóak, akár időbeli, akár csillagászati térbeli távolság, akár „felépítésbeli” különbség választja el a civilizációkat! E. R. Tintabarát ördögök Mindenki viszi valamire az életben. Az az érthetően ingerült szomszédok. A mentő alábbi rémtörténet főszereplői például az pedig meg sem állt a kórházig a sebekkel itóka kedvelésétől az idült szeszbarát mi borított albérlővel, nősítésig jutottak el. Mi több, a tintázás Három nap telt el viszonylagos nyugaszenvedélyes szeretete bűncselekménybe romban. Ekkor újabb, reggeltől késő éjszasodorta őket, Fába nyúló vedelés vette kezdetét. Egyszer A huszonhét esztendős Stróbl Lászlónak csak B. Tibor fölpattant, már amennyire éppúgy nem füllött a foga a munkához, ázott állapotában tehette, mondván, dolga mint a tíz évvel idősebb, már büntetett elő van valakivel. Ugyan miféle elintéznivalód életű feleségének. Iparkodásuk főképpen lehet ilyenkor, mozdultak rá. B. Tibor eztelarra irányult, hogy a progresszív jövedék érte magának, mire a házigazdáék visszalemelvonás helyszínein, a kocsmákban mi vágtak, vagyis egy pillanat alatt fölmeleg,hamarabb nyakára hágjanak az alkalmilag tették közös hagyományukat, a parttalan szerzett családi bevételeknek. Még zsörtölődést, ami parázs vitává fajult és könnyebbé vált e szenvedélyük kielégítése, tettlegességbe torkollott, amikor, megismerkedtek B. Tiborral. Talán B. Tibor, hogy kijuthasson az elátkozott úgy történhetett, mint a közismert Beatri- kégliből, söröspalackot csapott a házigazdenótában, vagyis B. Tibor megkérdezte, hához, Stróbl László cserébe mindkét öklét mi folyik itt, és válasz gyanánt láthatta, „beüzemelte”, majd a falhoz lökte a besokallhatta: „ami befolyik, az mind kifolyik” gadottat, és kölcsönkenyér visszajár alaitt, Stróblék háza táján. pon ő is fejbevágta B. Tibort. Ezután áz-Ettől kezdve együtt áldoztak Bacchus- ment a lakás másik helyiségébe, hogy elnak, a szeszelés istenének. A csehó, mint panaszolja oldalbordájának, mennyire házuk tája, szó szerint értendő, ugyanis a megsértette őt önérzetében Tibor. A szesztintázó trió B. Tibor feje felől elitta a házat, gőzös tekintetű amazon mérge még inkább A Tüzér utcai lakásért az idén, május elején magasra hágott, amikor férjára sérüléseit kapott pénz csakhamar folyékony formát meglátta. A konyhában, a fal mellett eleöltött, ezért B. Tibort az alkoholbarát helyezett ágyhoz rontott, ahol B. Tibor ültaspár magához fogadta. A Csángó utcai görnyedten, vérzőn és nyöszörögve csak addig sem számított szerény, csöndes Stróblné egy tömör műanyag papuccsal polgári hajléknak, ám a borbarát odaköltö kezdte csépelni a férfit, aki már nem is vérésével mindennapiból mindenórai veszédekezett, csak azt hörögte: „Ne bántsakedés, sőt verekedés helyszínévé váltatok!” Az asszony erre abba is hagyta az út-Az egyik napon csupán Stróblné tett-vett legelést, de csak azért, hogy fölváltsa őt a otthon, amikor olyan durván összekapott férje. A vérrel borított B. Tibor már nem B. Tiborral, hogy a vitában egy széklábat nyöszörgött... Agyrázkódást, koponyaűrt rántott elő érvként a szintén csontrészeg vérzést és más súlyos sérüléseket állapított asszony. Jóideig püfölte B. Tibort, majd ki- meg a halottkém az okok vizsgálatakor. A rohant a körfolyosóra, ezt ordítozván: Stróbl házaspárnak halált okozó testi sér„Szétvertem a fejét, tiszta vér minden.”Aztésért (a nőnek bűnsegédi szerepért) kell együttélés szabályaira fittyet hányó lakó vállalnia a felelősségre vonást, társak ellen már ekkor is feljelentést tettek ZÁGONI ÉVA csa Hagyományosnak éppen nem mondható módon búcsúztatta az óévet a Mikromatika Holding légi sportegyesülete, a Condor. A repülősök és ejtőernyősök stílusosan az égben köszöntötték az új esztendőt. A meghívott újságíróknak Bessenyei Péter műrepülő-világbajnok tartott rövid bemutatót, majd az ejtőernyősök következtek. Sajnos, hozzájuk nem volt kegyes az időjárás, mert az alacsony felhőzet és az erős szél miatt a tervezett ugrások egy részét tudták csak bemutatni. Pedig bátor jelentkezőben sem volt hiány: öten jelentkeztek, hogy Palotai Nándor ejtőernyő-pilótával párban kiugorjanak. Tudni akarták, milyen érzés az oktatóval összekapcsolva lebegni a felhők között. A viszonylag rossz idő ellenére az ugrókat szállító repülőgép kétszer is a levegőbe emelkedett. Ezerötszáz méteres magasságból kis pontokként potyogtak ki a sportolók, majd néhány másodperc múlva kinyitották színes paplanernyőiket. Könnyed, mondhatni légies búcsút vettek az óesztendőtől. S. N. Fotó: BODÓ GÁBOR 3 j éveink, újévünk Igazán nem vádolhatom magamat magunkat azzal, hogy a Kurír történetének másfél éve alatt túl sokszor kértük volna figyelmüket saját dolgaink miatt. Sőt, az induló lapszám - 1990. július 2-a - is szerkesztői beköszöntő nélkül jelent meg, ami miatt akár udvariatlansággal is vádolhatóak lettünk volna. De mi úgy gondoltuk - s úgy gondoljuk ma is hogy belső gondjainkkal vagy örömeinkkel nem fárasztjuk önöket; elképzeléseinket, terveinket, szándékainkat pedig vagy tükrözi a produktum, vagy magyarázkodhatunk napestig, az sem segít. Ezzel együtt is, engedtessék meg a főszerkesztőnek, hogy a III. évfolyam első számában egy kis számvetést végezzen. 1990. július 2-a óta megjelent 511 reggeli és 376 délutáni Kurír. Ebben a III. évfolyam első számai nincsenek benne, csakúgy, mint ahogy megyei kiadásunk, a Fejér Kurír sincs. Merthogy időközben már ez is van nekünk. Az induláskor hetente hat napon jelentünk meg reggel, s ötször délután, tavaly januártól pedig már vasárnap is. Azóta hetente tizenkét Kurír készül. Most decemberben indítottuk szombati számaink szatirikus mellékletét, a Kurír Elefántot, péntekenként pedig egy nyolcoldalas autós összeállítást találnak. A január is nagy változásokat ígér: egy egyedülálló technikai lehetőséggel, s a CNN televíziós hírcsatornával kötött exkluzív szerződés birtokában megújul a délutáni lap, amihez, reméljük, egy többmilliós lakást ígérő játék is csak kedvet csinálhat. S még egy adat, ami mindennél többet mond: másfél év alatt a Kurír az ország harmadik legnagyobb napilapja lett. Köszönet ezért önöknek! Ennyit a Kurírról, a napilapról, s most még néhány szót a Kurír Részvénytársaságról is. A Kuríron kívül további öt lap tulajdonosai, kiadói vagyunk. Legújabb gyermekünk az Európa heti hírmagazin, amely immár II. évfolyamába lépett. Mi adjuk ki az ország legnagyobb havilapját, a Családi Lapot, s a Kurír Részvénytársaságé a legkedveltebb szaklap, a negyedévenként megjelenő Magyar Konyha is. A Turizmus című kéthetenként megjelenő kiadványunk az idegenforgalom szaklapja, s negyvenszázalékos tulajdonosai vagyunk a Boomnak, amely az „első tízezer lapja”, a vezető menedzserréteg havilapja. Ez tehát hat lap, amelyeket - részben - az ugyancsak általunk üzemeltetett fekete-fehér fényszedő rendszerrel állítunk elő. Ez a gépegység az országban az egyik legnagyobb, s most vásároltuk meg ugyanezt színesben. Ettől kezdve tehát a Kurír technikai bázisa is irigylésre méltó helyezést jelent. S mindezt tetézi, hogy az év végén eddigi Hajós utcai bázisunkról elköltöztünk: egy Hajnóczy utcai nyolcszintes irodaház homlokzatán virít ettől kezdve a Kurír névtáblája. S hogy a csupa jó hírt legalább valamelyest ellensúlyozni próbáljuk: amikor megvásárolták kedvenc lapjukat, talán észrevették, hogy a szokásos 12,50 helyett ezúttal 14,40-et kellett fizetniük a Kurírért. Sok okunk lehetne a magyarázkodásra, de hát ezt - lásd mint fent - nem tesszük. Talán elég legyen annyi, hogy mi, sokakkal ellentétben mindössze 15,2 százalékos áremelést hajtottunk végre. Szombati, vasárnapi számaink ára 14,50-ről 16,60-ra változik, ez még kevesebb, 14,4 százalékos áremelés. Talán ez a szerény emelés is jelzi a Kurír erejét, hiszen ebben a világban, amelyen 30-40 százalékos az infláció, a kamat és a „szokásos” áremelés mértéke, mi megelégszünk ennek a felével. A 14:40 dacára engedjék meg, hogy valamennyiünk nevében kedves mindannyiuknak boldog új esztendőt kívánjak! SZŰCS GÁBOR