Kurír - reggeli kiadás, 1994. augusztus (5. évfolyam, 209-238. szám)

1994-08-17 / 225. szám

A HATÁRON INNEN Rükvercelő moped­ ­ A napokban nemzetközi sajtótá­jékoztatót szeretnénk szervezni, úgy gondoljuk, eljött az idő, ami­kor végre ország-világ előtt kitere­gethetjük a „szennyest”, felfedhet­jük azokat a sérelmeket, melyekhez az illetékesek mérhetetlen közöm­bösséggel közelítenek, fügét mu­tatva mintegy 700 család megélhe­tési gondjaira - hallhattuk azon a munkásgyűlésen, amelyet tegnap rendeztek meg a berettyóújfalui Berstal Cyklon Kft. gyártelepén. Mint már beszámoltunk róla, a cég munkatársai hat hónap óta egy árva garast sem kapnak. Emiatt az elmúlt hetekben az érdek-képvise­leti szervek kezdeményezésére Bi­har fővárosában elfoglalták a több hónapja­ működésképtelenné vált céget. Úgy vélték, ezzel két legyet ütnek egy csapásra. Megakadályoz­zák, hogy a többségi tulajdonos, külföldről „hazaszakadt” gyárigaz­gató, Gáthy Kiss Sándor kimentse vagyonát, azonfelül pedig abban reménykednek, hogy végre valaki égető gondjaikat felvállalja és segít hozzájutni jogos járandóságukhoz. Ám nagyot tévedtek. A dolgozók ultimátuma - melyben kérve kér­ték az illetékeseket, hogy találjanak gyógyírt problémájukra, az elma­radt bér kifizetésére - augusztus 15-én, a déli órákban lejárt. Tegnap a bizottság munkás­gyűlést hívott össze, ahol kiosz­tották a keserű pirulát, felfedték a fájdalmas igazságot. A csarnokban több száz már-már reményét vesztett ember szeme meredt a pulpituson helyet foglaló szóno­kokra. Mint a beszámolókból ki­derült: a napokban megtartott budapesti egyeztető tanácskozás sem hozta meg a várt eredményt. Holott ezen az összeröffenésen a gyár megbízottai végre találkoz­hattak az ipari, a­ munkaügyi tár­ca, valamint az ÁVÜ képviselői­vel. A problémát minden jelenlé­vő lerázta magáról, mint kutya a bolhát. Az ÁVÜ-illetékesek kije­lentették, nekik ehhez az ügyhöz semmi közük, ez nem privatizá­ciós, hanem foglalkoztatáspoliti­kai kérdés, nem beszélve arról, hogy a napokban a francia tulaj­donos is hozzájárult a gyára fel­számolásához. Az Ipari Miniszté­rium megítélése szerint a moto­ros kerékpár gyártásának és piac­ra kerülésének feltételei nincse­nek kellőképpen megalapozva. Ennek ellenére tavasszal a tárca felajánlotta szakmai segítségét, azonban a cég vezetője ezt mere­ven visszautasította. Véleményük szerint a motoros bringa nem gu­rulhat tovább, csak egy megoldás létezik, a bírósági határozat meg­születése után a felszámoló biztos kezébe adni a gyár kulcsát. A Munkaügyi Minisztérium embere is üres kézzel érkezett, mondván: ők már jó előre látták a sötét jö­vőt, csak azért nem adtak helyt a vállalat által benyújtott pályázat­nak, mert eleve kilátástalannak látták a cég további sorsát. Most pedig a mopedek kerekének négyszögesítéseképpen azzal ruk­koltak elő, hogy a további mentő­akcióhoz kész üzleti terv szüksé­geltetik. A szakszervezetek továbbra is mindent elkövetnek a felszámolás meggyorsítása és az elmaradt bér kifizetése érdekében. A szakszervezet vezetője türelem­re intette a felbolydult sereget, mondván, szeptember 1-jéig még békében várakozzanak. Természete­sen a gyár területére ezentúl sem te­heti be a lábát egyetlen illetéktelen személy sem, ugyanakkor a tulajdo­nosi jogokat, míg az elmaradt bért meg nem kapják, nem gyakorolhatja senki. Igen ám, de az embereknek valamiből meg kell élniük, nincs pénzük téli tüzelőre, nem tudják vál­lalni a beiskolázás költségeit. A város polgármestere felajánlotta segítsé­gét. Minden dolgozónak 10 ezer fo­rint visszatérítendő támogatást biz­tosít, valamint tanszersegély kiosztá­sáról is gondoskodik, azonban ez vajmi kevés. BLEIER ZSUZSA A LEGJOBBAK LEGJOBBIKA A katonai pilóták között rég­óta bevett szokás, hogy egy­mást a kódnevükön szólítják. A kódnevek pedig a lehető legtalálóbbak, legalábbis ami tulajdonosuk fizikai és szel­lemi adottságait illeti. Az el­múlt hónapokban két orosz vendége volt a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső harcá­szati repülőezrednek. Egyi­küket egyszerűen csak XXL- nek nevezték el a magyar va­dászpilóták, miután megpil­lantották. Könnyen ki lehet ebből következtetni, hogy Djatlov Alekszandr Mihajlo­­vics alezredes nem egy vé­konyka, csenevész emberke. Ellenkezőleg: majd’ kétméte­res, jó fizikumú, mi több: jó kezű pilóta hírében áll. Még­hozzá a legjobbak közül is a legjobbak közé számít, ugya­nis amellett, hogy oktatópiló­ta, Oroszország leghíresebb katonai műrepülő-köteléké­­ben, a Szu-27-esekből álló Russzkij Vityázi - azaz Orosz Lovagok­­ csapatá­ban is repült. Arról kérdeztük az alezredes urat, hogy mit csinál mostanában Kecske­méten. - Azért jöttem a pilótatár­sammal együtt ide, hogy meg­tanítsuk a magyar MIG-29-es pilótákat az éjszakai repülés­re. Ez ugyanis a következő lépcsőfoka a típus teljes is­meretének. Nagyon jól repül­nek a fiúk, csak légi harcban van még mit tanulniuk. - Oroszország melyik ré­széről érkezett? - A Moszkva melletti ku­binkai ezredből érkeztem, amely 1985 óta ad otthont az orosz légierő bemutató cso­portjainak. Ez az ezred koráb­ban ugyanolyan feladatokat látott el, mint a több harci re­pülővel ellátott légibázis, ahol az első század a Szu-27-es Vityázi kötelék, a második a MIG-29-esekből álló Sztrizst, Fecskék bemutató csapat, a harmadik pedig a Szu-25-ös Égi Huszárok. - Kik lehetnek egy ilyen műrepülő-kötelék tagjai? - Huszonhat-huszonhét éves századosokból állt össze a csapat. Elsősorban olyan pilótákból, akik harci ezredeknél már elég tapasz­talatot szereztek ahhoz, hogy kötelékben repüljenek. Miután bekerültek Kubinká­­ra, megkezdődik a kiválasz­tásuk, hogy ki alkalmas kö­telék­, ki pedig egyéni be­mutató pilótának. A legne­hezebb ugyanis a kötelék­­műrepülés. - Miben áll a kötelékre­pülés nehézsége? - Először is egyedül kell elsajátítaniuk az újoncoknak a műrepülő-figurákat. Ha ez már megy, akkor egyre kö­zelebb és közelebb repülnek egymáshoz. Természetesen az első közös figura a víz­szintes repülés, amit egyre nehezebb és nehezebb gya­korlatok követnek egészen addig, amíg össze nem áll a műsor, na és persze a csa­pat. Egy ilyen felkészítés persze nem hetek, de még csak nem is hónapok alatt jön össze. Évek kellenek ah­hoz, hogy igazán profivá vál­jon egy team. Eközben nem hanyagoljuk el a harci ki­képzést sem. - Milyen messze repülnek egymástól a bemutató alatt? - Körülbelül egy és három méter között, hatszáz-nyolc­­száz kilométeres sebesség­gel. De ez változik is a figu­ráktól függően. - Igaz, hogy csak a vezér­gép pilótája néz előre? A töb­biek pedig csak őt ügyelik? - így van. A kísérőknek nincs idejük a bámészko­dóéra. Csakis az előttük re­pülőt figyelhetik, csináljon az bármit. Ha a parancsnok elszúr valamit, és mondjuk belerepül a földbe, akkor a többi gép is megy utána, mi­vel ők csak a parancsnokot figyelik és követik. (SAJTOS) 1994. augusztus 17. Gólyanagyhatalom Utolsókból lesznek az elsők. .Néha. Bizonyos esetek­ben. Gólyaügyben például. Úgynevezett elmaradott­ságuknak köszönhetően viszonylag sok természetes élőhely maradt az országban. A fejlett Nyugat csak irigykedhet. Németországban például alig néhány száz gólyapár fészkel, míg Magyarországon évek óta négyezernél is több lakott fészket tartanak nyilván. A hazai madarászok évek óta figyelik más fajok mellett a gólyák sorsának alakulását. A mocsaras, vi­zes területek eltűnése a gólyákat is nehéz helyzetbe hozta, de meglehetősen jól alkalmazkodtak a szá­mukra kedvezőtlen körülményekhez is. A hagyomá­nyos népi építészet visszaszorulásával átköltöztek a magas villanyoszlopokra. Eleinte rengeteg madár esett áldozatul a magasfeszültségű vezetékeknek, de az áramszolgáltató cégek és a környezetvédelmi szakemberek együttműködésének hála, az oszlopok magasított kosarakat kaptak, s a gólyák gyorsan meg­szokták új fészkelőhelyüket. Legutóbb a nógrádi települések állományát vet­ték számítógépes nyilvántartásba a Magyar Madár­tani és Természetvédelmi Egyesület megyei csoport­jának tagjai. Segítettek a felmérésben a megye álta­lános iskoláinak tanulói is. A számlálás adatai azt bizonyítják, igen jó évük volt a szép gázlómadaraknak. A megszokott két-há­­rom utód helyett a gólyalakások többségében négy éhes fióka ,tátogott. A gólyavédők az Észak-magya­rországi Áramszolgáltató Rt.-vel közösen újabb fészkelőhelyeket alakítanak ki, elsősorban az Ipoly menti falvakban. Minden fészek azonosító táblát kap, s ez megkönnyíti a madarak megfigyelését. Megérdemlik e nemes madarak a figyelmet, hi­szen számuk Európában folyamatosan csökken. Nálunk még nincs késő. * B. T. Gödörben a vendég... ...és mélyponton a szakma. Mármint a ven­déglátás. A Balaton partján. Különböző étter­mek, csárdák, gyorskifőzdék gomba módra szaporodnak. Többszörös a túlkínálat a ven­déglőkből. Engedéllyel fordul a vállalkozó az önkormányzathoz, és ha rendelkezik erkölcsi bizonyítvánnyal, vállalkozói engedéllyel, ak­kor tulajdonképpen semmi akadálya az enge­déllyel egyenlő pecsét megszerzésének. A Köjál áprilisban még viszonylagos rendet ta­lál: három elkülönített hűtőszekrény és kétfé­le előkészítő asztal. Szakemberekkel nem na­gyon találkozik, mert a szezon kezdetén a diákok még az iskolapadban ülnek, és a tulaj nyugodtan mondhatja, hogy szakképzett ven­déglátósokat alkalmaz. Az igazi pincérek azonban legfeljebb a jó nevű szállodákban fordulnak elő. A többiek már ellesték az étte­remnyitás csínját-bínját és maguk is próbál­koznak. Június elején a legnagyobb kincs Kö­­zép-Európa legnagyobb tavának mindkét partján egy szakmunkásoklevéllel rendelkező szakács. A vendégeknek az is jó, ha puha a krumpli, pirosas lében úszkál a hús, nem me­revedett meg teljesen a nokedli - vélik az új­donsült vendéglátósok. A nagy éttermekben pedig képtelenek lépést tartani a kisstílű „ete­­tőhelyekkel”. ők megbízható helyről szerzik az árut, ügyelnek a tisztaságra, alkalmazottaik törzsgárdatagnak számítanak, így aztán lega­lább egy százassal többért kínálják a speciali­tásokat. A vendégek pedig elsősorban az űrla­pokat böngészik - állapították meg kedden délelőtt a Balaton-part vendéglátásának sza­kemberei. A füredi Annabella igazgatója, Nagy Jenő felháborítónak tartja, hogy mi­­közb­­en mindenki minőségi turizmust hirdet, az önkormányzatok nem sokat tesznek a rab­lógazdálkodás ellen a vendéglátásban. Sokan gyakran álnéven vesznek ki üzleteket, két-há­­rom ember kezében összpontosul például Ba­­latonfüred és a közeli megyeszékhely, Veszp­rém vendéglátása. Ezen csak úgy lehet segíte­ni, ha összehangolják azokat a törvényeket és szabályokat, amelyek az idegenforgalommal és a turizmussal foglalkoznak. Borissza And­rás, a füredi Astoria kávéház tulajdonosa le­szögezte, hogy a vendégeknek kellene na­gyobb követelményeket támasztaniuk a ven­déglátóhelyekkel szemben. Amíg megelég­szenek a rossz kiszolgálással és az épphogy csak elfogadható ételekkel, addig a tulajdono­sok nehezen követelhetnek minőségi munkát alkalmazottaiktól. A vendég pedig kevés pén­zéért nem fog minőséget követelni. Az ördö­gi kör a pénz hiányával itt bezárul. Hogy a legnagyobb idegenforgalmi látványosságnak számító Balaton-parti vendéglátás mikor lesz képes megújulni, arra a résztvevők egyike sem tudott válaszolni... D. ZS. Újságok bizományosi árusítására budapesti üzlethelyiséggel rendelkező vállalkozókat keresünk. -BIZTOS JÖVEDELEM KOCKÁZAT NÉLKÜLI -MAGAS JUTALÉKI -EGÉSZÍTSE KI VÁLASZTÉKÁTI -KERESSEN MÉG TÖBB PÉNZTI -MI BIZTOS PARTNEREI LESZÜNK! Üzletkötőink készséggel állnak rendelkezésére, telefonhívását követően három napon belül felkeresik Önt. Tel.: 134-1328

Next