Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.

lítani. Azt írnom se kell, hogy a vélemények mennyire megoszlottak. Csak ilyenkor látni, hogy milyen sokrétű a magyar ifjúság és a jelszavaknak még mindig nagy keletjük van. Makkai Sándor, a volt erdélyi püspök nagyon érdekes előadást tartott és rámutatott arra, hogy a nép bizonyos fogalmak alatt mást ért, mint az intelli­gencia.­ Éppen ezért az élet megnyilvánulásait az ő szemüvegén keresztül kell nézni. Ez vonatkozik a felszabadulási folyamatára is. Az eddigi kísérletek ku­darca talán annak tudható be, hogy mindig a saját gondolataikkal és terveik­kel mentek a menteni akarók és nem a nép vágyait, törekvéseit próbálták konkretizálni. A kérdés itt természetesen az, hogy van-e a népben hajlam arra, hogy változtasson viszonyain és kiemelkedjen mostani állapotából. Ha a ma­gyar parasztság nem akarja a megváltást, akkor kár minden erőlködés. Az önsegélyegyleteknél is valahogy ez a helyzet. A kisiparosok közönyösen nézik a sorsuk alakulását és csak egy-két erősebb egyéniség tud maga körül új szellemet teremteni. Pedig a gondolat nagyon jó! Én azt hiszem a prospektust sokan nem is olvassák el, még arra is lusták, mert különben okvetlen meg­fogná őket a kérdés egyszerűsége. A kiadómra vigyázok. Állítólag tervei vannak az egész sorozat megjelen­tetésével.­ „Nem hivatalosan" úgy értesültem, hogy új ipartelepek felállításá­nak akar propagandát csinálni, a nyári kevés kereset miatt felesleges munkás­kezek téli foglalkoztatására. Ez nem rossz gondolat, de mindenesetre vigyázok, hogy azért ne „egyszerűsítsék" le ennyire a kérdést. Most még egyszer nagyon hálásan köszönöm Kner úrnak a könyveket és vagyok igaz tisztelettel: Kovács Imre Úr. A nagyságos asszonynak és Zsuzsának kézcsókom küldöm, Mihályt sokszor üdvözlöm. 2. Kner Imre Kovács Imréhez Gyoma, 1936. augusztus 20. Kedves Kovács Úr! Vettem szíves sorait, s most azonnal válaszolok, mert ma ünnep van, s utolértem magam ma délig a korrigálással, hát tudok időt szakítani. A hétvégét ezúttal mással fogjuk átdumálni, mert Szolnokra utazom vasárnap, ahol egy is­merős jegyzővel fogok találkozni, akivel megtárgyalunk egy és más közigazga­tási kérdést. Hogy mindezek a kérdések mennyire összefüggnek, csak az tudja, aki belülről nézi őket. Észrevehette beszélgetéseink folyamán, hogy sohasem teszek apodiktikus kijelentéseket. Mindig csak a magam nézeteit képviselem, mindig tele vagyok kétellyel, mindig igyekszem önkéntes cenzúrát alkalmazni. Megszoktam és ke­serves áron tanultam meg, hogy tudásunk mennyire felszínes még a leghét­köznapibb kérdésekben is s mihelyt utánanéz az ember valaminek, kiderül, hogy minden másként van, mint ahogy a közhiedelem tartja. Az a kérdés, amelyet levelében érint, a legfontosabb problémák egyike a társadalomban, mert a politikai és társadalmi aktivitás kérdését érinti, mint Ön igen helyesen említette egyszer. Mégis azt hiszem, senki más nem válthatja meg a parasztságot, csak ő maga, de nem az 1514-es módszerekkel. Ma kontraszelekció van: minden szellemi ér­

Next